Összesen 85 találat (61 - 80) : Metazin.
A néhány hete megnyitott Lengyel Zsidóság Történelmének Múzeuma új megvilágításban mutatja be a lengyel zsidóság évezredes történetét. Olyan narratívát kínál, amely nem a holokauszt és az üldözés szemszögéből mutatja be a lengyel-zsidó együttélést.
Egy német szerző vitába száll Hannah Arendttel, aki jelen volt a náci „végső megoldás” szervezőjének jeruzsálemi perén, és „a gonosz banalitása” alcímmel számolt be benyomásairól. A könyv és két recenzense szerint Eichmann meggyőződéses tömeggyilkos volt.
„Eichmann … Tovább »
Az érdekeltek és a kutatók egyöntetűen az antiszemitizmus erőteljes térhódításáról számolnak be Nyugat-Európában. Sőt, bizonyos antiszemita tartalmú kifejezések már-már mindennapivá válnak.
Az amerikai történészprofesszor a zsidóellenes nyelvhasználat eszmetörténetének feltárására tesz kísérletet. Azt állítja, hogy kontinuitás jellemzi az ókortól a középkoron át a huszadik századig ívelő előítéletes zsidó-metaforát. Bár a zsidó-metafora alkalmazása nem … Tovább »
Sarkozy elnök száműzné a közterekről a muzulmán nők viseletét, a burkát. A női egyenjogúság jegyében, de egyúttal a nagyobb népszerűség érdekében is.
Az amerikaiak több mint harmada valamilyen mértékben „a zsidókat” hibáztatja a gazdasági válságért. A sajtó jobban tenné, ha nem firtatná egyes bűnelkövetők származását.
A holland liberálisok vezetője eltörölné a gyűlöletbeszédet és a diszkriminációt büntető törvényt. A holokauszt-tagadást sem tiltaná. A szólásszabadság mellett párttársai is kiállnak, de szélsőséges javaslatától elhatárolódnak.
Az európai baloldal befogadó és jóléti politikája zsákutcába jutott. A konzervatív szerző csak azt fájlalja, hogy a kudarcból sokszor nem a mérsékelt jobboldal profitál, hanem a szélsőségesek.
A politikai korrektség kultúrájával Európa háború előtti rémképeket üldöz. A hazai kulturális hagyomány térvesztése és a bevándorlók iránti toleranciamítosz oda vezetett, hogy az európaiak nem tudnak mit kezdeni a fundamentalista szélsőségekkel.
Nem igaz, hogy az iszlamizmus a középkorba vezet vissza. Modern jelenséggel állunk szemben, már csak azért is, mert globális.
Spanyolország politikai korrupció terén kezdi utolérni Olaszországot. A hasonlóság a közös múlttal magyarázható: a fasizmus bukása után mindkét országban elitváltás nélkül zajlott le a rendszerváltozás.
Tíz éve jelent meg a brit rendőrséget intézményes rasszizmus miatt elmarasztaló jelentés. Az igazságügyi miniszter szerint sikerült előrelépni az előítéletek elleni harcban. Mások szerint nem eléggé.
A terrorizmus elleni harcot nem lehet pusztán fegyverekkel megnyerni. Az iszlám fundamentalizmus feletti győzelemhez a szélsőséges szervezetek eszméit terjesztő propagandaadókra is csapást kell mérni.
A decemberben elhunyt Samuel Huntingtonról még vitapartnerei is elismeréssel emlékeztek meg. Pedig a civilizációk harcának elmélete tudománytalan általánosítás, a bevándorlókra és a kultúrák keveredésére vonatkozó nézetei az apartheidet idézik.
A válság a korábban virágzó helyi lapok piacát is elérte. Az Egyesült Államokban a nagy napilapoktól a helyi újságokig a nyomtatott média minden szereplője bajban van.
A közelmúltban több kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy az alapvető politikai beállítottság az ember veleszületett tulajdonsága. Ha ez igaz, használ-e vajon a demokráciának, vagy árt?
Az iszlám szélsőségesek minden eszközt bevetnek a nyugatellenes háborúban. Ha a szenzációhajhász nyugati média hitelt ad a Nyugatot lejárató, botrányszagú, ám alaptalan híreszteléseknek, akkor akaratlanul is a terroristák malmára hajthatja a vizet.
A brit filozófus szerint a liberalizmus megfosztotta az életet etikai értelmétől. A liberálisok erkölcsön csak jogok és kötelességek együttesét értik. Régen az erények adták az erkölcs tartalmát. Talán egy új vallás visszahelyezi jogaiba az erényt.
Spanyolország máig nem nézett szembe a múltjával – véli a baloldali történész annak kapcsán, hogy a jobboldal a sebek felszaggatásától tart, miután egy vizsgálóbíró a Franco-rendszer köztársaságpárti áldozatait kezdte számba venni.
A terrorszervezetek alacsonyabb rangú tagjai a busás nyomravezetői jutalmak ellenére sem adják föl társaikat. Két amerikai politológus szerint a lojalitás oka nem a fanatizmus, hanem a jól felfogott érdek.