Szombat előfizetés 2017

„Kelet-Európában szégyen zsidónak lenni”

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Kiemelt, Kultúra-Művészetek

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Nemes Jeles Lászlóval beszélget Szántó T. Gábor

Első nagyjátékfilmje, a Saul fia a 68. Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját, a nemzetközi kritikusok FIPRESCI-díját, a francia Francois Chalais-díjat, és a hangmérnöki munkáért a Vulcan-díjat is megkapta. A rendező-forgatókönyvíró már kisfilmjeivel is felhívta magára a figyelmet. A 2007-ben készült Türelem a velencei filmfesztiválon tartott nemzetközi premierjét követően több mint hatvan fesztiválon szerepelt, jelölték az Európai Filmakadémia 2008-as rövidfilm díjára is. Ezt követte a The Counterpart, majd két év múlva Az úr elköszön című alkotása. Budapesten született, Párizsban nevelkedett, ott járt egyetemre, majd New York-ban tanult filmkészítést, nagyjátékfilmjét pedig Magyarországon forgatta.

20150602_Nemes Jeles László_fotó Czirják Pál_048

Nemes Jeles László (fotó: Czirják Pál)

Szabó István Mephistoja az egyetlen Oscar-díjas magyar nagyjátékfilm. Szász János A nagy füzete tavaly bekerült a külföldi Oscar-jelöltek kilences listájára. Cannes után milyen esélyekkel indul neki a Saul fia az Oscarnak?

Azt láttuk Cannes-ban, hogy az angolszász sajtó, ezen belül az amerikai sajtó volt a leglelkesebb a filmmel kapcsolatban, a szakma is lelkes – a nézőket még nem tudom. A Sony úgy vette meg egy éjszakába nyúló alkudozás után a filmet, hogy Harvey Weinstein (Miramax/The Weinstein Company – a szerk.) akarta, és utána dühöngött is, hogy nem neki sikerült. A legnagyobb stúdiók vezetői, producerei írogatnak e-mailt, hogy azonnal találkozzunk. Azt gondolom, ez jelent valamit – jelenthet legalábbis. Mindenképp Oscar-nevezés esélyesnek látják a filmet, ez a hír terjed Hollywoodban.

Ezek a megkeresések valószínűleg esélyt jelentenek későbbi munkáiddal kapcsolatban is.

Már most esélyt jelentenek. Az életem most arról szól, hogy ne kövessem a sziréneket, ne csábuljak el azonnal.

A Mephisto és a A nagy füzet is a nácizmushoz, a második világháborúhoz, a 20. század nagy traumáihoz kapcsolódtak. Ezzel a témával – érzésed szerint – könnyebb Közép-Európából csatlakozni a világfilm fősodrához? Ezzel kell birkóznunk, ebből születhet nagy mű, ahogy máshol például a bevándorlásból vagy a kisebbségi problémákból?

Ha az ember csinál egy, úgymond holokausztfilmet, még egyáltalán nem esélyes sem Cannes-ban sem pedig máshol. Az számít igazán, ha valaki újat mond, ahol etika és esztétika együtt van. Esetünkben egy ember szintjén meséljük el ezt a történetet, nem máshogy. Ha úgy tetszik, nem isteni nézőpontból, ahogy szokták, ahogy egy „klasszikus” holokausztdrámát mesélnek el. Ez érdekelheti a világot.

2006-ban forgattad Türelem című kisjátékfilmedet, ami szintén a tömeggyilkosságok világában játszódik.

Hasonló a szemlélete, mint a Saul fiának: nem látjuk, illetve csak a végén sejtjük a kivégzéseket megelőző pillanatokat. Ott az irodai munka simul bele a tömeggyilkosságokba, a Saul fiában a Sonderkommando robotszerű létének mindennapivá váló világába tör be az emberi érzelem a főhős fiaként azonosított halott eltemetésének szándékával. Mintha ez a téma több lenne számodra egy témánál.

Engem az érdekel a legjobban, hogyan jelennek meg ezek a témák a köztudatban. Úgy érzem, általában rossz a megközelítés: a kivételre koncentrálnak, a túlélőre. Mindig egy heppiendet akarnak elmesélni. Amikor olvasom, mi történt Auschwitzban, vagy gondolkozom ezen, a düh, a tehetetlenség és a halál érzete van jelen, egyáltalán nem a túlélésé. A túlélési paradigma valószínűleg a háború utáni társadalom túlélési meséje, stratégiája. Viszont ezzel el is kerültük – nagyon sok esetben –, hogy beszéljünk arról, mi is volt ez igazából. A Sonderkommando története a halál története. Ott nincs menekvés. Az a legérdekesebb számomra, mi van az emberek fejében. Azt szeretném, hogy amikor a néző beül a filmre, ne tudja úgy használni a prekoncepcióit, ahogy azokat feltétlenül szeretné.

Több mint tíz évet éltél Párizsban. Ez hatott arra, hogy nyúltál a témához?

Bizonyára. Ott azért nem szégyen – úgy mondanám, veszély, de nem szégyen –, mondjuk, zsidónak lenni. Kelet-Európában szégyen zsidónak lenni. Azt vettem észre, hogy itt az emberek, a családom, a közeg, a zsidók, akiket én ismerek, igazából folytatják a holokausztot. Nagyon sok stratégiájuk van rá, de folytatják. A bujkálást, a meg nem nevezést, mindenáron elfelejteni zsidóságukat.

Amikor olvastad a Sonderkommando tevékenységéről a könyvet, egyből érezted, hogy ez a téma megfogott? Illetve mikor jelent meg a forma, hogy ilyen szűk kivágásban készíts majd belőle filmet?

Amikor olvastam, még nem volt pontos elképzelésem az elmesélés formájáról. De tudtam, hogy ez egy olyan közeg, amiről beszélni kell. Azt gondoltam, van lehetőség arra, hogy jelentősen újítsunk a holokauszt ábrázolásában, és ezt első filmként kellett megcsinálni. Az ötlet még a Türelem előtt jött, még az előtt olvastam a könyvet az auschwitzi tekercsekről, 2005-ben. A Türelem egy prototípus volt, ennek a filmnek egy előképe, de akkor még nem gondolkodtam ebben a nagyjátékfilmben. Valószínűleg tudat alatt már ott munkált valahol egy új koncepció: hogyan lehet a frontális filmes megmutatás helyett egy szűk, limitált felfedése a lágernek, a film optikai előnyeit felhasználva.

saul_1_96

Kép a filmből

Nem olvastam eddig más interjúidban, de édesapád, Jeles András egy nagyjátékfilmjében (Senkiföldje, 1993), egy színdarabjában (Auschwitz működik, 2014), s egy friss színházi munkájában (A túlélő) is foglalkozott a vészkorszak élményanyagával. Filmje és színdarabja ugyanúgy eredeti, provokatív, újszerű látásmóddal, hatásmechanizmussal nyúlt a témához, akár csak te a Saul fiában. Érzésem szerint kettőtök két filmje a vészkorszak eddigi legerősebb két magyar filmes feldolgozása. Nem érzem megkerülhetőnek a kérdést: van összefüggés? Gyakori téma volt ez a családban?

Kisgyerek koromban éltem csak vele, nem ismerem igazán őt.

A filmjeit nyilván láttad. Hatottak rád?

Láttam, de nem hatottak. Bár jó filmnek találom a legtöbb filmjét. A Senkiföldje nagyon más típusú, egy kicsit oldalról dolgoz fel elemeket a magyar zsidók megsemmisítéséről, de nála nagyon fontos a művészet. Nálam nem olyan fontos a művészet.

Ő stilizáltabb módon közelít, te puritánabb módon.

Igen, az enyém sokkal inkább érzékekre alapuló film.

Korábban a forgatókönyvet, vagy aztán az elkészült filmet megmutattad neki még a bemutató előtt?

Nem, semmit. Ennek az én bukásomnak vagy nem bukásomnak kellett lennie.

Volt olyan rész, vagy teljes snitt, ami még a forgatókönyvben benne volt, akár le is forgattátok, de végül nem került be a filmbe?

Egyetlen rész. Egy jelenet, amiben jönnek vissza a Sonderkommandósok a folyóról, a görög rabbi epizód után, és találkoznak „rendes” tábori rabokkal. Ez nem került bele, mert elvitte a figyelmet. És nem tudtunk „rendes” tábori rabokat, elég sovány embereket szerezni.

20150522_Röhrig Géza_fotó Czirják Pál_878v

Röhrig Géza, a film főszereplője (fotó: Czirják Pál)

Miért tartottad fontosnak, hogy kevésbé ismert színészek vagy amatőrök játsszanak a Saul fiában? Kevesebb játék, minél kevesebb szerepemlék fűződjön hozzájuk?

Igen, hogy hitelesebb legyen. Minél kevésbé legyen „filmes”. Ezért is akartunk több nyelvet, mert Auschwitz ilyen is volt. Több színészt, több országból, mert az egész egy nyelvi káosz, egyébként is káosz, de nyelvi Bábel is. Tehát fontos volt a hihetőség. A legfontosabb.

Hogy jött szóba Röhrig Géza, New Yorkban élő költő mint főszereplő?

Ismertem Gézát régről, még New York-i éveimből, ott barátkoztunk össze. Amikor elkezdtünk keresni szereplőket a filmhez, akkor jutott eszembe egy másik szerepre. Aztán beállt Sault is játszani a próbafelvételeken, és kiderült, ő van hozzá a legközelebb.

Milyen intézményekhez, alapítványokhoz, produkciós irodákhoz fordultatok a filmtervvel, amelyek elutasítottak?

Számunkra meglepő volt a teljes elutasítás külföldön. Az izraeli és a francia filmalap negatív választ adtak, Németországban és Ausztriában még koproducert sem találtunk. Már csak a témaválasztás miatt is úgy gondoltuk, hogy ezekből az országokból számíthatunk majd koprodukciós támogatásra. A legtöbb helyről azt a választ kaptuk, hogy túl bonyolult a projekt egy elsőfilmesnek. Nem divat manapság olyan filmeket készíteni, mint a Saul fia, sokkal jobban szeretik a kisrealista, napjainkban játszódó filmek projektjeit.

Az ezzel a témával kapcsolatos magyarországi, anekdotikus történetek a Türelem című kisfilmem előkészítésének idejére nyúlnak vissza, amikor is segítséget szerettem volna kérni a Mazsihisztől. (Itt persze nem anyagi hozzájárulásra  kell gondolni, inkább jóindulatra és segítségre, például statisztálásra alkalmas szereplők ajánlására, castingolására, stb.) Zoltai Gusztáv személyesen fogadott, és példat mutatott arra, hogyan kell nagyvonalúan bármilyen fajta segítséget megtagadni. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy felajánlotta, beavat a forgatókönyvírás rejtelmeibe, mivel a könyv számára gyengének tűnt… Látogatásom ugyanennél az intézménynél, nagyjából hasonló módon végződött a Saul fia előkészítése idején. Forgatókönyv-írási lecke ugyan nem lett meglebegtetve, de a minket fogadó személy pozitívan állt a tervhez és megígérte, hogy telefonon hamarosan jelentkezni fog, hogy aztán  soha többé ne adjon hírt magáról. Voltak mégis néhányan, akik mellénk álltak, mint például Köves Slomó, Deutsch Róbert, Darvas István rabbik, akik a maguk eszközeivel próbálták segíteni a munkánkat.

Befolyásoltak a magyarországi közelmúlt vitái, közélete, hangulata is, hogy ezzel a témával filmben foglalkozz?

A mostani helyzet a következménye annak, milyenek az állapotok, az alapok Magyarországon. Nem jók. Az intellektuális közeg, a politikai közeg, a szint nem megfelelőek. Érezhetően regresszívek.

Van benned olyasféle bizalom, hogy egy-egy ilyen műalkotás társadalmi hatást is el tud érni a közvetlen esztétikai hatáson túl?

Kelet-Európában? Nem. Ha Magyarországon el lehetne érni azokhoz az emberekhez, akikhez el kellene érni, akkor valamit megváltoztathatna. Bár egy picit azért remélem, valamit változtat. De objektíven nézve inkább azt mondom: ha ez lehetséges volna, akkor valószínűleg az ország sem itt tartana. Ha lehetséges volna, akkor nem ilyen közegben kellene élni, nem lennének olyan gorombák az emberek egymással, nem lopnának egymástól, és saját maguk miatt nem csúszna ki a lábuk alól a talaj.

Gondolod, Nyugat-Európa azáltal, hogy nem élte át a kommunista diktatúrát, inkább számot tudott vetni a vészkorszak, a második világháborús felelősség élményanyagával, vagy más hagyományai játszanak ebben közre?

Kérdés, hogy Nyugat-Európában mennyivel jobb a helyzet. Nyugat-Európában ma, mint a pestis, terjed a szélsőbaloldali, antikapitalista, iszlámból jövő antijudaizmus, és találkozik, ötvöződik a szélsőjobboldali antiszemitizmussal. Ott más mechanizmusok működnek. Viszont a Soát mégiscsak a civilizáció zátonyra futásaként élik meg, úgy tekintenek rá – mondjuk, mitizálva. Nincs úgy átélve ott se, mégis léteznek olyan konvenciók, amelyek miatt a halottak emlékét nem gyalázzák – annyira. De velük kapcsolatban sem vagyok optimista. Kelet-Európában viszont teljes virágzása van a zsidógyűlöletnek. Mert itt valahogy jobban megmutatkozik a civilizáció hanyatlásának előőrse, s ez el fog jutni szerintem, persze máshogy, Nyugat-Európába. Sok optimizmus nincs bennem ezzel kapcsolatban sem. Az is érdekes kérdés, a németek miért nem akarták megvenni ezt a filmet, hogy miért volt akkora ellenállás.

Milyen más mozgóképes alkotásokat (akár dokumentumfilmet, akár fikcióst) tartasz megkerülhetetlennek a vészkorszak témájában?

Jöjj és lásd (r.: Elem Klimov, 1985 – a szerk.), mert elemien hat a film. Szerintem úgy lehet a legjobban elérni a nézőhöz, hogy ott vagyunk, a néző benne van a közepében, nem pedig egy horror képeskönyvet lapozgatunk.

Melyek azok a filmek, amelyek meghatározták a te filmes látásmódodat, vagy mélyen hatottak rád? Van-e kedvenc rendeződ?

Egy-egy filmet szeretek inkább nagyon, de Stanley Kubrickot azért kiemelném azok közül, akik fontosak számomra. Kubrick sokszor belehelyezi a szereplőit és a nézőt is egy térbe, egy helyzetbe. Mondjuk, ez érdekes, mert néztem a Szegénylegényeket a film előtt (az idei cannes-i fesztiválon bemutatták Jancsó Miklós 1965-ös alkotásának felújított változatát – a szerk.), és nagyon hatott rám. Nem volt olyan sok kapcsolatom sajnos sem a magyar filmmel, sem a magyar irodalommal.

A Türelemben és a Saul fiában egyértelműen kerested az újszerű, eredeti látásmódot. Minden filmben kell alkalmazni valamilyen formai újítást, vagy ez nem feltétlenül szempont? Van olyan, amikor a történet a fontos?

Pont ezen gondolkozom most. Egy ilyen radikálisan megcsinált film után felmerülhet ez a kérdés. De nem tudok elképzelni erős rendező nélkül filmet.

Azt el tudod képzelni, hogy más munkáidban nem ez a tragikus, drámai hangulat köszön majd vissza?

Persze, sőt van vígjátéktervem is.

Elképzelhető, hogy témaként nyúlsz a zsidósághoz a későbbiekben?

Nem hiszem. Az európai zsidóság megsemmisítéséről, azt hiszem, elmondtam, amit el akartam mondani. Nem azért, mert nem lehetne róla beszélni életem végéig, hanem mert beszéljen más is. Szeretnék másmilyen filmeket csinálni. Az viszont fontos számomra, mi is a zsidóság. Ez a film arról szól, hogy amikor nincs remény, nincs hit, akkor mégis marad, maradhat valami, vagy legalábbis azt reméljük: marad egy hang belül, ami mégis a hitről és az emberről szól. A filmkészítés során rájöttem, hogy számomra a zsidó vallás is erről szól. Hogy kötelesek vagyunk a törvények felett is szabadon dönteni saját emberi mivoltunkról. Itt találkozik valahol a hit, az Isten – vagy a belső isten. Ez volt az utam valószínűleg ahhoz, hogy ezt is megismerjem. Nem feltétlenül véletlen, hogy az emberek, az emberiség a zsidókat akarja kiirtani, mert mintha ezt a hangot akarná kiirtani magából.

*

Oscar-díj: a Saul fia a hivatalos magyar nevezés

Nemes Jeles László Saul fia című, cannes-i nagydíjas filmje képviseli Magyarországot a 2015. évi “legjobb idegennyelvű film” kategóriában az Oscar-díjra nevező bizottság szerdai döntése értelmében – döntött június 10-én a Magyar Nemzeti Filmalap.

Frissítés: 2016. január 10-én, Los Angelesben a Saul fia elnyerte a Golden Globe-ot a legjobb külföldi film kategóriában.

Frissítés: 2016. február 28-án éjjel a film a legjobb idegennyelvű Oscar-díjnak járó elismerésben részesült.

 

Kapcsolódó cikkek:

„Enni adni” – interjú Röhrig Gézával

Nemes Jeles László: a legfontosabb, hogy beszéljenek a filmről

Nemes Jeles László: „megrázó érzés a semmiből a filmes világ közepébe kerülni”

Címkék:2015-06, Nemes Jeles László, Saul fia

    • gzeevi

      Az egyik legnagyobb ostobaság, sőt, szégyen, hogy a zsidó államot apartheid államnak hazudják gyűlölői, akik ezzel a fanatikus iszlám hasznos hülyéivé válnak.
      A valósággal még csak köszönő viszonyban sincs ez a mocsok hazugság. De szívesen hiszik egyesek, mert beleillik a szépen felépített gyűlölet-képükbe. Ha majd a Dae’sh kése a nyakukon lesz, akkor késő lesz felébredni.

      • Vagabundusz

        Az apartheid állam ostobaság, de amit Ön ír az kb. ugyanannyira szélsőséges nézet! Az ember az ember, akárhol is él, évezredekre visszamenőleg nem egy elfogadó faj!
        Kb. ugyanannyira uszító és szélsőséges a jobboldali megjegyzések tömege, mint a szélső liberális barmok, akik már csupán zsidó szó kimondására is ugranak!
        A holokausztot nem szabad elfelejteni, de nem is szabadna ennyire előtérbe helyezni más hasonló nagyságrendű és ugyanúgy faji (nagyon nem helyes ez a “faji” szó, mert az ember a faj nem egy nép és ezzel pont az mondjuk mintha pl. a zsidóság külön faj lenne! Véleményem szerint helyesebb lenne a népgyűlölet) alapon történő népirtással!
        Nem csoda, hogy a “gyengébb idegzetű” és szélsőséges emberek ugranak mindenre, ami a zsidósággal kapcsolatos, mint ahogy – ezt előbb kifejtettem – a másik oldal dettó ugyanezt csinálja.

        • gzeevi

          Az ön által fent kifejtett nézetekkel én is egyetértek. Mindössze azt nem értem, hol van a szövegemben ugyancsak szélsőséges nézet. Talán a Daesh mumussal fenyegetés? Mást nemigen tudok felfedezni. Az lenne? Örülnék, ha részletesebben megmagyarázná nekem. Egyébként lehet tegezni is, én vagyok az öregebb, és a netegezés nem udvariatlanság. Előre is köszönöm.

          • Vagabundusz

            Így van (a terroristás rész) , de beismerem túlzó voltam, ahogy elolvastam a cikket kicsit felhúztam magam ( a végén olyan leszek, mint akiket emiatt elítélek:)), elnézést, nem volt ez szélsőség és ha jobban belegondolok, amerre Európa halad nem is biztos, hogy egy scifibe illő kép.

          • gzeevi

            Nálam is előfordul néha (a nem eléggé indokolt felhúzás).
            Szép napot!
            GZ

    • HaKohen

      Nyilván még életében nem járt Izraelben, azért szajkózza ezt az ostobaságot.

    • HaKohen

      “Mi”? ugyan ki az a mi? A hottentották?

      Talán körül kellene nézni a világ filmgyártásában. NEM a téma miatt nyertesek, amelyek nyertesek. Hanem a filmművészeti értékeik miatt. És nagyon sokféle témát dolgoznak/dolgoztak föl.

      • Vagabundusz

        Körül lehet nézni, így van! Meg a Nobel díjaknál is. Maradjunk magyar vonatkozásnál. Olvastad a Sorstalanság című művet? Egy témát fel lehet dolgozni művészi szinten és úgyis, ahogy az 5 éves gyerek ír! Na hát ez kb. olyan. Jókai, Krúdy, vagy Kosztolányi, ha akart volna se tudott volna ilyen rosszul írni! Lehet kérdezni, hogy miért kapott akkor Nobelt? A jobb szélsőség ilyenkor azonnal zsidózik a másik oldal utána meg már arra is tücsköt-bogarat kiabál, aki nem a származása miatt kérdőjelezi meg a jogosultságát. Egyik rosszabb mint a másik!

        • HaKohen

          Csak azt a közhelyet tudom ismételni, hogy ízlések és pofonok…

          A Nobel-bizottságnak voltak néha melléfogásai, de azért a döntések többsége ült, és ma is érvényes. Én először nem tudtam elolvasni a Sorstalanságot (bizonyára személyes érintettség miatt sem). Majd megnéztem a Koltay Lajos-féle filmet, amelyet sokan fikáztak, akik a könyvet felmagasztalták. Nekem tetszett, és utána már el tudtam olvasni a könyvet is, és szvsz. megérdemelte a Nobel-díjat. Azt sajnáltam, hogy a film semmit sem kapott (pl. Oscar stb.).

          Na és most akkor mi van? Természetesen neked jogod van, hogy egyiket se tartsd nagyra. Jókai? Hányan tartják reménytelen és életidegen romantikusnak, aki a végtelenségig bőbeszédű? Kosztolányi? Akit pl. Babitssal szoktak szembeállítani – én pl. mindkettőt szeretem, mármint a verseit. És tovább folytathatnám a különbözőképpen értékelt írókkal, költőkkel, filmekkel. Akik között van kedvencem, akit mások leköpnek, és olyan is, akit el sem tudok olvasni, pedig mások nagyra tartják.

          Még egyszer: nekem (és valamirevaló kritikusoknak, esztétáknak, irodalomtörténészeknek – egyik sem vagyok) sem pro, sem kontra nem a TÉMA érdekes, hanem a feldolgozás.

          • Vagabundusz

            Pont a feldolgozásról beszéltem. “Reménytelen és életidegen romantikus” Nem a szemléletbeli feldolgozásmódról beszéltem, nem tudom feltűnt -e?

            Az “Ízlések és pofonok”, tényleg nagy közhely. Erről mindig a tehetségkutatók középszerű hanggal rendelkező versenyzői jutnak eszembe. Csak azok hajtogatják, hogy ízlések és pofonok, akiknek nincs hallásuk. Vannak objektív tények, amik alapján szépirodalmi szempontból egy művet kritizálni lehet. Ez nem ízlés kérdése! Nem tudom, hogy hány éves vagy, de fogalmazásodból ítélve nem éltél a holokauszt idején. Az, hogy személyes érintettség miatt nem tudtad elolvasni, aztán meg a filmet látva elolvastad igencsak furcsa, már ne is haragudj! A film egyáltalán nem érdemelte volna meg az Oscart! Én láttam a versenyfilmeket és volt ott jobb! A győztes Tsotsi is! Persze mondhatjuk, hogy “ízlések….”:)
            Más: Én két évvel vagyok idősebb a rendezőnél, ezért finoman szólva is furcsa, hogy máshol meg azt nyilatkozta, hogy őt gyerekkorában (budai általános iskola) a származása miatt üldözték és bántalmazták! Egyetlen egy esetről sem hallottam, akkor sem és utána sem, hogy egy gyereket abban az időben azért, mert zsidó bántották volna. Azt sem tudtuk 10-12 évesen, hogy mi az, hogy zsidó! Lehet persze igaz, csak nagyon fura és ennek emlegetése gusztustalan, mert ha igaz, akkor is totálisan elszigetelt egyedi esetről van szó!

          • HaKohen

            Közhelyeket elkerülendő maradjunk abban, hogy te úgy látod, én meg így, vagyis egészen másképp.

            Minden esetre tudomásul veszem, hogy te úgy gondolkodsz. És nem mernék magabiztosan ítélkezni. Sem fölötted, sem a szóba került könyvek és filmek fölött.

          • Vagabundusz

            Én sem vagyok magabiztos és nem ítélkezem, csak az általánosan elfogadott többség által megfogalmazott normák szerint alkotok véleményt. Ez nem biztos, hogy jó, de ez van:) Az biztos, hogy az író személyisége is sokat formál a véleményeken, számomra a felvázolt könyv írója meg minden csak nem szimpatikus:) Ez a befolyásoló tényező is félrevihet, így nem helyes ez sem, de ezzel sem lehet mit kezdeni.

    • Irenaeus

      A válasz egyszerü: kik adományozzák a díjakat kiknek!

    • Vagabundusz

      Ennyi baromságot összehordani! Értse már meg a sok “véglény”, hogy az összesen nemzetben nagy számban találhatóak, rasszista, szélsőséges gondolkodású emberek, nem csak Magyarországon! Baromira nem vagyok nacionalista, de néha már nekem is felfordul a gyomrom a sok magyarságot fikázótól. Te ugyanolyan szélsőséges vagy, mint akiket te megvetsz!

    • rrrebelll

      Magyar nemzet létezett 15O évvel ezelőtt is, attól függ, hogy mit tekintünk nemzetnek.

    • Irenaeus

      A gyülöletet MINDÉG A NEM MAGYAR érzelmüek keltik! Az õ taktikájuk az hogy nemzeteket egymás ellen uszítsanak! Az, aki “véglényrõl”, “csõcselékrõl”, … beszél egy alacsony kultúráltsági fokon levõ személy kifejezési módját tükrözi. Látszik, hogy Ön teljesen tudatlan és NEM tartja a magáénak a magyarság eredet mitoszát! “Horda-szintü” kifejezésével az Ön IRIGYSÉGE ÉS TUDATLANSÁGA bontakozik ki! Igen, a MAGYARSÁG BÜSZKE A NAGYON FEJLETT SZKÍTA-HUN-AVAR-MAGYAR—- ÕSEIRE, MELYEK A MAGYARSÁG ÕSISÉGÉT BIZONYÍTJÁK! MINDEN SZAVA A GYÜLÖLETET ÉS IRIGYSÉGET SUGÁROZZA!

      • Rebeka

        MINDIG! Így írjuk helyesen. Egyébként pedig ha kiabál – végig nagy betűvel ír -, attól még nincs igaza. Sokat kellene még olvasnia, tanulnia és nyitottabbnak lenni másfajta magyar emberek sorsára! Minden jót.

  • Irenaeus

    Úgy a zsidóságnak, mint a magyarságnak megvan a tragikus múltja! Zsidó testvéreinknek értékelniük kellene azt, hogy annak ellenére, hogy nagyon sok magyar müvészi feldolgozásban meg van örökítve a Holokauszt, DE a magyar tragédia, a TRIANONI TRAGÉDIA KÖVETKEZMÉNYEI AZ ELCSATOLT TERÜLETEK MAGYARSÁGÁRA SOHA!!
    Ezért, egy szép gesztus volt a magyar állampolgároktól (az õ adópénzükön jött létre a film) és a Magyar Kormánytól, hogy pénzt biztosított a rendezõ és a szereplõk számára egy újabb, a zsidóság sorsát bemutató film létrehozására! Láthattuk, hogy szinte irreálisan sok díjat kapott, és ez a siker hozzájárult a rendezõ számára a személyes sikeréhez (Cannes Film Fesztivál) is!.
    NAGYON SOK SEGÍTSÉGET KAPOTT A ZSIDÕSÁG A MAGYAR NÉPTÕL ÉS A MAGYAR KORMÁNYTÓL! ENNEK ELLENÉRE, ÚGY MAGYARORSZÁGON, MINT KÜLFÖLDÖN A MAGYARORSZÁGON ELÕFORDULÓ ANTISZEMITIZMUSRÓL ÍR ÚGY A MAGYARORSZÁGI, MINT A KÜLFÖLDI LIBERÁLIS SAJTÓ!
    A MAGYAR KORMÁNY ADTA A PÉNZT A MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN KIVÜLI ZSIDÓ TEMPLOMOK RESTAURÁLÁSÁHOZ IS!
    VALAHOGY, NEM VALL BECSÜLETES JELLEMRE, HOGY KAPOK EGY CSOMÓ SEGÍTSÉGET ÉS ENNEK ELLENÉRE TÁMADOM AZOKAT, AKIK SEGÍTENEK!!
    HA, MEGLESZ AZ ELSÕ FILM A MAGYAR TRIANONI TRAGÉDIA ÁLDOZATAIRÓL IS, CSAK AKKOR BESZÉLHETÜNK ARRÓL, HOGY MAGYARORSZÁGON NINCS ANTI-HUNGARIZMUS/ANTI-MAGYARIZMUS!!!
    AZT TAPASZTALJUK, HOGY PÉLDÁUL A POKLOK-POKLÁT MEGJÁRT ZSIDÓ TESTVÉREINK KIÁLLTAK ÉS TÁMOGATTÁK HORTHY MIKLÓST ÚRAT! EZZEL ELLENTÉTBEN A MAI ZSIDÓ GENERÁCIÓ GYÜLÖLKÖDÉSBEN ÉS TÁMADÁSBAN ÉLI MEG A RAJTA ELKÖVETETT IGAZSÁGTALANSÁGOKAT, MELY “NEM” A HELYES ÚT!

    • Kis Marianna

      Van film Trianonról is, Velünk élő Trianon (moziváltozat: Trianon) címmel. Az, hogy ez dokumentumfilm, nem pedig játékfilm, mint a Saul fia, szerintem nem a zsidók hibája. Ha lenne készülőben egy forgatókönyv egy jó kis trianonos művészfilmről, biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi kormány arra is adna pénzt.

    • Rebeka

      Az ön hozzászólása bizony több sebből vérzik, azon túl, h. igen erős antiszemita attitüd érezhető, szinte tapintható ki rajta. Ne ijedjen meg, nem fogok hosszan elemezni a fenti írását, csupán a lényeges, hibás vonásokat emelném ki. Miért kiabál? Talán tudja, a folyamatos nagy betűk ezt jelentik. Attól, ho. ordít, nem biztos, hogy magának van igaza, sőt. Komoly zavar a van a magyar és a zsidó állampolgárok minősége között. Kérem, vésse jól az eszébe, az itt élő zsidók is MAGYAROK! Éppen úgy, ahogyan magyar maga. Így nem érthető, milyen alapon beszél arról, a zsidóknak jó volt elfogadni a magyar kormány pénzét, amikor filmgyártásról, vagy zsinagóga építésről van szó. A Saul fia c. filmalkotás a magyar filmgyártás kiemelkedő alkotása még akkor is, ha maga és köre nem így érzik.
      Tévedésben van abban is, h. a zsidók közül kik támogatták, kik álltak ki Horthy mellett. Ugyanis nem azok tették ezt, akik visszatértek a náci koncentrációs táborokból, hanem az az egy magyar zsidó család, akik ezt megúszták, túlélték anélkül, h. deportálták volna őket és hálából élete végéig eltartották Horthyt.

      A trianoni tragédia és a holokauszt egymással nem hozható egy szintre és nem érdemes azon vetekedni, sem vitatkozni, melyik volt nagyobb tragédia. Ezt már több esetben itt is megpróbálták. ( vissza lehet keresni a cikkeket).
      Az arcátlan és szégyentelen az, aki azért jön IDE , hogy “jól beolvasson a zsidóknak” és még azt hiszi, neki van igaza.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Lázár: a holokauszt hazaárulás is volt

A holokauszt nemcsak keresztényietlen és embertelen tett, de hazaárulás is volt - mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter kedd este Budapesten,...

Az ISIS és az El Kaida már Gázában van, de a kormány még nem vette észre

Kik lövik a rakétákat Askelonra? ♦ Abszurd helyzet a Gázai-övezetben

Close