A változás előszele: merre visz az utad, neológia?

Neológia: vallási újítás, reformizmus. Neológ: a rituális előírásokhoz az ortodoxoknál kevésbé szigorúan ragaszkodó, egyes liturgikus reformokat elfogadó zsidó vallási irányzat híve; képviselője: a neológ rabbi – olvasható az Arcanum oldalán.

A neológia bő másfél évszázada intézményesült, a német „fontolva haladó”, mérsékelt reformista elgondolások ihletésére született vallási irányzat, amely története során átélte, sorozatban, világainak összeomlását (az első világháború, a Monarchia szétesése, a holokauszt, a szovjet megszállás), elszakadt német gyökereitől, amelyet fel is számolt a történelem. Az a kérdés, hogy mindezek után, 35 évvel a rendszerváltást követően, mi a neológia, napjainkban. Megkérdeztük a legilletékesebbeket, a neológ rabbikat, hogy látják irányzatuk helyzetét, lehetőségeit.

Összeállításunkban a Budapesti Zsidó Hitközséghez és a Mazsihiszhez tartozó budapesti neológ hitközségek rabbijai szólalnak meg erről a sajátos „hungarikumról”.

 

Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga rabbija: „Nem sikerült a fiatalságot megszólítanunk.”

Ma a neológia legnagyobb problémája az elöregedés és a vegyes házasságok. Ezelőtt 20 évvel, aki elment nyugdíjba, az még megközelítőleg emlékezett arra, hogy az apja vagy a nagyapja levitte őt a templomba, ezért nosztalgiából vagy az egész életében elfojtott vágy újraéledéséből látogatta a templomot. Aki most megy el nyugdíjba, annak ez az élménye már nincs meg. Volt egy generációváltás, és az elmúlt 30-40 évben nem sikerült a mindenkori fiatalságot megszólítanunk. Büszkék voltunk arra, hogy van óvoda, iskola, egyetem, de semmi nem történt, mert aki ezekben az intézményekben végzett – tisztelet a kevés kivételnek – nem csatlakozott be a neológ közösségekbe. Nem csak a rabbiképzésben nem érkezett utánpótlás, de hívekből sem. A Scheiber Sándor iskolában az utóbbi 30 évben több ezer gyerek végzett, de kérdem én, hol vannak ezek a már felnőtt emberek? Azt gondolom, hogy az a legnagyobb kihívásunk, hogy ezt pótoljuk. Amiről beszélni kellene még, az az ijesztő mértékű ismerethiány. Ezer módon próbálunk eljutni az emberekhez, például kiadványok által, illetve a közösségi média felületeit kiaknázva, de mindez nem ér célt igazán. Nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka. Az a rengeteg erőfeszítés, amit beleteszünk a kollégákkal, nem hozza meg a várt eredményt. Aki nem látja azt be, hogy a fiatalság nélkül két generáció is kihal, az felelőtlenül gondolkozik.

150 évvel ezelőtt a neológia volt az újító az ortodoxiához képest. Mi a helyzet most?

A neológiának megvan az a szabadsága, hogy a közösség vallásos, de ahhoz, hogy az egyén mit csinál, a közösségnek semmi köze. A neológia úgy döntött, hogy megadja a tagjainak a döntési szabadságot, de ezzel elindított egyfajta asszimilációs folyamatot, amelynek a következménye a túlliberalizáció lett. Innentől kezdve a kohéziós erő leszűkült a templomra, azon belül is vallási-kulturális eseményekre, például a népszerű ünnepekre, amilyen a Hanuka vagy a Purim. Ez részben azért is van, mert az ortodox világ rabbiközpontú, míg a neológia, főként az utóbbi 30 évben, eltolódott a világi vezetés felé. Az emberek – amellett, hogy a vallásukat gyakorolják, közösségben imádkozzanak – sok mindenért mennek még a templomba, például magáért a templomért, mint épületért, a közösségért, a kántorért és a rabbiért. A szerencsés helyzet az, amikor ez a négy dolog egyszerre van jelen. A templomra a legnagyobb befolyása a rabbinak van: habitusa, hozzáállása meghatározza a templom légkörét. De maga a vallási előírás önmagában már nem elég. Más lett a világ, mások lettek az elvárások, és nem a vallás lett a megtartó erő.

Beszélgetésünk elején említetted a vegyes házasságot, mint a probléma egyik forrását. Ezt kifejtenéd bővebben?

Ez egy zsákutca. Amíg valakinek az anyukája zsidó, de az apukája nem zsidó, addig nincs kérdés, mert a zsidó vallási törvények szerint ő zsidónak számit. De, amikor valakinek az anyukája nem zsidó, akkor az illető már nem számít zsidónak. Ebből az következik, hogy a lélekszám fogyatkozik. Az, akinek van egy nem zsidó nagymamája az anyai ágon, az egész életét úgy éli le, hogy ő zsidó, annak tartja magát. Aztán szembesül azzal, általában felnőtt korában, hogy nem zsidó. Mi Magyarországon nem tudunk mást tenni, mint hogy a több ezer éves vallási törvényeket próbáljuk meg- és fenntartani. A zsidó státuszt illetően is és – ez is idetartozik – a betéréseket illetően is.

Aki a zsidóságot választja, az önmagáért kell, hogy válassza, pontosan tudnia kell, hogy mit választ, és önös célja nem lehet vele. És ez nem könnyű választás. Paradox dolog, hogy ha valaki zsidónak születik, akkor is zsidó, ha nem tartja a szombatot, és nem eszik kósert. Ha valaki felveszi a zsidó vallást, akkor csak attól lesz zsidó, ha betartja a törvényeket, ez teszi zsidóvá. Ha valaki Amerikában születik, az automatikusan amerikai állampolgár, ha nem, akkor meg kell küzdenie azért, hogy valamikor amerikai állampolgár lehessen.

 

Verő Tamás, a Frankel Leó úti zsinagóga rabbija: „Azt gondolom, hogy a magyar neológiának van jelene és jövője is”

A neológia elgondolása 150 évvel ezelőtt az volt, hogy úgy tudjon szólni a társadalomhoz, hogy ne csak az asszimilálódás felé forduljanak az emberek, hanem otthonosabban mozogjanak a zsinagógai létben. Ez megmaradt ma is bármelyik zsinagógában. A fejlődés, növekedés legnagyobb gátját abban látom, hogy nem tudunk kilépni abból a szerepből, amelyet felvettünk és megszoktunk. Ezt úgy értem, hogy mi, rabbik, megszólítottuk azokat, akiket el lehetett érni, de nem tudunk továbblépni, megrekedtünk. Elértünk pár ezer olyan embert, akik Budapesten élnek, de akármilyen jók a programok, a számok stagnálást mutatnak. Ennek oka talán az lehet, hogy még mindig megvannak azok a régi beidegződések, gondolok itt a holokausztra, a kommunista időszakra, amelyek miatt az emberek nem mernek nyitni a zsidóság felé. Ha nincs meg az az otthoni támogató háttér, amely befogadná, és támogatná, akkor zárt ajtókon kopogtatunk.

A rabbi személye mennyire lehet kulcsfontosságú abban, hogy fiatalodni tudjon a zsinagóga közössége?

Ez szintén problémaforrás, mert hiány van autentikus emberekből. Ezért, ha az informális, illetve a formális oktatásban nem tudjuk megszólítani azokat a fiatalokat, akik nyitottak lennének ránk, akkor a fejlődés nem fog elindulni. A cél az, hogy olyan rabbi képet adjunk, amire és akire felfigyelnek a fiatalok, aki megszólalásaiban, életvitelében hitvallásában hiteles, követendő példát mutat.
A fiatal korosztály megszólítása a legnagyobb kihívás, ezért kidolgoztunk egy olyan programot, ami segíthet ezt a szakadékot áthidalni. Pár éve már meghívjuk a Scheiber Sándor és a Lauder iskola valamennyi osztályának növendékeit. Ez azért jó, mert amikor ez a néhány gyerek megjelenik a Frankel zsinagógában, akkor egyrészt növekszik a létszám, másrészt „megfiatalodik” a körzet. Sok olyan fiatal is látogatja a pénteki vagy a szombati Istentiszteleteinket, akik nem a két említett zsidó iskolába járnak, hanem világi oktatásban vesznek részt, és ez az egyetlen zsidó kapcsolódási pontjuk. Ezeknek a 13 és 18 éves kor közötti gyerekeknek megmarad a zsidó identitásuk, mert azok az élmények, amelyeket akár a szarvasi táborban is kapnak, meghatározó erővel formálják a zsidó tudatukat. A Covid és a most zajló izraeli háború a Frankelben, hitéletileg, erősödést hozott. Ezekben az időkben sokan keresték a kapaszkodókat, a bezártság és a félelem érzése egy olyan közösséget kovácsolt össze, ahol az emberek egymásból tudtak/tudnak erőt meríteni ezekben a borús időkben. Napjainkban egy átlagos szombatfogadásunkon, több mint százan vesznek részt, hétköznapi imán, közel ötven fő az online csatlakozó. Olyan közösség vagyunk, amely befogadó, és nem vizsgáljuk azt, hogy ki vagy és honnan jöttél, hanem egyfajta békeszigetet tudunk teremteni.

 

Darvas István, a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga rabbija: „A neológia fogalma, jelen állás szerint, definiálatlan”

Véleményem szerint a neológia legsürgősebb feladata, hogy megkísérelje alapos megfontolás után – meghatározni önmagát.

A világ folyamatosan változik, éppen ezért tévút abból kiindulni, hogy mi volt 150 évvel ezelőtt. Más úton kell elindulnunk.

Egy fogalom meghatározásánál ma az a divatos, hogy több embert megkérdezve alakítsunk ki egy – minden nézetet valamilyen mértékben integráló – konszenzust. Annál is inkább indokolt lehet ez, mivel a neológia gyűjtőfogalom, amely magába foglalja azon emberek halmazát, akik Magyarországon valamilyen módon kapcsolódtak/kapcsolódni kívánnak a saját zsidó hagyományaikhoz. Egyfelől. Másfelől, bár a zsidó hagyomány nem idegenkedik a demokráciától, ugyanakkor az ilyen, meghatározásokat illető vitákban, a részvétel lehetőségét valamiféle szakirányú ismerethez köti. Ennek a vitának „belülről” kell jönnie, olyanoknak kéne elindítaniuk, együtt végiggondolniuk, akik, bármilyen is a világnézetük, tudják, hogy mi fán terem a zsidóság. Legyen elég ismeretük a zsidó irodalomban, a vallásjog területén, olyan rálátásuk a nemzetközi tendenciákra és a magyarországi közösségek jelenlegi állapotára egyaránt, ami érdemivé teheti mondandójukat.

És van még egy fontos alapelv. Amikor alakítjuk, formáljuk egy közösség vallási életét, akkor nem maradhatunk olyan szinten, amilyet a közösség kíván, annál mindenképp valamennyivel magasabbra kell céloznunk, nem nagyon messze a fejük fölé, persze, de számottevően feljebb. Ha a közösség aktuális igényein kívül semmit nem vettek volna számba a zsidó történelem során, akkor nem lett volna kinyilatkoztatás sem, és tízparancsolat sem, mert senki sem akarta volna, egy elképzelt népszavazáson, ezeket a törvényeket. A közösség igényei és az ideálisnak vélt vallásgyakorlat közötti összhangot kell megtalálni, személyes véleményem szerint úgy, hogy maradjon ebben azért némi játéktér. A neológia ne egyfajta egységes utat, zsidó gondolkodást jelentsen, hanem legyen sokkal tágabb fogalom. A legnagyobb kihívás megtalálni azokat az embereket, akik együtt tudnak dolgozni egy ilyen skála kialakításán, úgy, hogy közben tisztában vannak azzal, hogy esetleg mind mást gondolnak a világról és a zsidóságról. A hagyományőrző világban sincs ez másképp különben, az ortodoxiának is számos megközelítése, belső „irányzata” van. A neológ skálának is kell, hogy legyenek „végpontjai” mindazonáltal, hogy mettől-meddig tarthat, hol vannak a határai „balra” és „jobbra”. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az kell, hogy az emberek szóba álljanak egymással, ahhoz pedig, hogy az emberek beszélgetni tudjanak egymással, az kell, hogy elfogadjuk a közöttünk megmutatkozó véleménykülönbségeket. Ez éppenséggel nem feltétlen és teljes egyetértést jelent, akkor nem lenne miről vitatkozni, hanem az eltérő értékrendek elfogadását.

Te, személyesen, hogy járulhatsz ehhez hozzá?

Az én feladatom egyfelől az, hogy a személyes vallási meggyőződésemben konzekvens legyek. Másrészt keresem és igyekszem meg is találni a kapcsolatot azokkal a kollégákkal, akikkel érdemes együtt gondolkodni arról, hogy merrefelé menjünk tovább. A harmadik része a munkámnak személyes feladat. Olyan szöveget szeretnék összerakni, amely érdemi vitaalapot képezne az itt tárgyalt kérdésekben. Ha ez sikerül, reményeim szerint elindíthatná azt a vitát, amelynek a végén közelebb kerülhetnénk a neológia aktuális „definíciójához”. Egyénileg ez a legnagyobb kihívás most számomra. Közösségileg az, hogy azokat a közösségeket, amelyek jól működnek, továbbra is támogatni, erősíteni tudjam.

Ezek a belső kihívások, a „kollégák” számára. Mit kell tennie a rabbiknak a híveikért, mi a legsürgősebb feladat itt?

Fontos lenne a zsinagógába járó emberek zsidósággal kapcsolatos tudásának átlagszintjét megemelni. Ez azért akut probléma, mert csak akkor tudunk a zsidóságunkról közösen gondolkodni, ha tudjuk, hogy mi az. Magyarországon a vallási nevelés nem része a zsidó közösség kultúrájának, ezért amikor valaki becsöppen egy zsinagógába, akkor valami olyannal találkozik, ami nagyon új, és nagyon idegen a számára. Másrészt ahhoz, hogy valaki élvezni tudja a zsinagógai életet, nagyon sok időt és munkát kell befektetni. A mai korszellem, ha bármilyen új dolgot el szeretnél sajátítani, azt ígéri, hogy egy nap alatt meg tudod tanulni. Hogy mindent el lehet érni erőfeszítés nélkül. A zsidóság nem ilyen. A befektetett munka csak később hozza el a jutalom, az öröm érzését. Ha valaki azt akarja, hogy azonnali megoldásokat hozzon számára, élete minden nehézségére a hagyományőrzés, akkor rossz úton jár. Ez olyan, mint a tükörképed. Belenézel a tükörbe, alaposan tanulmányozod, amit látsz, vagyis olvasol, tanulsz, figyelsz, és lassan talán picit tisztábban látod majd a saját helyedet a világban. Ha valaki belekezd ebbe a társasjátékba, akkor a kérdés az, hogy ezt a játékot elsősorban a saját maga által felállított „szabályok” szerint kívánja játszani, vagy van-e benne őszinte kíváncsiság arra, hogy mik is a társasjáték tényleges, társas, a hagyomány, sok bölcs és tanult ember által alakított szabályai. Ezen az úton járva reménykedhet abban, hogy hazatalál végül a közös, „társas” hagyományba.

 

Radnóti Zoltán, a lágymányosi Bét Sálom zsinagóga rabbija: „A neológia legnagyobb kihívása az, hogy egyedülálló szervezet a világban. Vagy mi döntünk, vagy nem döntünk”

Miért problematikus az, hogy a neológia egyedülálló a világon?

Maga a név is, hogy neológia, az ortodoxiához képest definiálja saját magát, tehát ortodox alapokon álló szervezet. Kérdés az, hogy mennyire tartja meg az ortodoxia alapelveit, vagy engedi el teljesen. Ez azonban egy zsákutca. Van egy igény arra, hogy politikailag csatlakozzunk egy másik mozgalomhoz, de vallásilag nem tudunk kilépni. Ameddig nincsen megfelelő szellemi bázis a neológia mögött, addig a neológia képtelen lesz elmozdulni a helyéről. Ha lenne egyértelmű célkitűzése a neológiának, amit mi, rabbik, konzekvensen el is várnánk, egymástól és a hívektől egyaránt, akkor be tudnánk csatornázni az irányzatot. Ez a legnagyobb kihívás. De abban a pillanatban, amint átlépnénk például a konzervatív mozgalomba, megszűnne a neológia. A másik probléma az, hogy nincsenek már generációs neológ családok. Míg ezelőtt 100 évvel sok neológ rabbi volt, ma rabbihiány is van.

Úgy látom, hogy ma zajlik egy vallási konzervatív fordulat szerte a világban, mert igény van rá. Legyél vallástartó zsidó, érezd magad zsidónak – ez a reform mozgalom alapja –, vagy tedd magad zsidóvá. Változás úgy érhető el, ha Magyarországon az összes neológ rabbi amellett szólal fel, hogy egy modern vallásos zsidóságot szeretne megélni, és az egyetemes döntvényeket kollektíve el is fogadják. A másik feladata a neológiának az, hogy hogyan tudja megtalálni a saját vallásukat nem gyakorló, de önazonos zsidókat. A rabbinak nyitottnak kell lennie arra, hogy megtalálja a kapcsolatot ezekkel az emberekkel is.