“A kolozsvári színházban a 27. vagy 28. évemet töltöm. Mi, hogy is mondjam, ezt biológiailag teljesítjük. Ha küzdeni akarnánk ellene, akkor sem lehetne mit tenni. Itt van Erdélyben a színház, magyarul játszunk, a repertoár pedig az egyetemes színházi, és nem csak a színházi kultúrát közvetíti.”

A szerzőt regény- és esszéírói ténykedésének közös kérdéseiről és eltérő kérdésirányairól faggatnánk következő rendezvényünkön. 

Az Örkény István Színház színész-igazgatójával beszélgettünk.

Milyen szereppel indult a pályája, és melyik volt a kedvenc szerepe?

Pályám Rómeóval indult, huszonkét éves koromban, a Nemzeti Színházban játszottam. A másik kérdésre különben bajos válaszolni, … Tovább »

Megjelent egy levél Morvai Krisztinától (Tisztelt Élet és Irodalom Szerkesztősége!, Élet és Irodalom, november 14.). Paradoxon: foglalkozni vele fölösleges, nem foglalkozni tisztességtelen. Ki akarna leszállni ebbe a gonosz, kanálisszagú alvilágba?

Mitől véreznek a kőtáblák, szolidárisabb-e az erdélyi magyar, mint a budapesti, miért lett Dragomán György regényének hőse egy félzsidó fiú, s hiányozhatnak-e az erdélyi ízek? – Várnai Pálnak a Szombat lapszámbemutató estjéről szóló írásából minden kiderül.

Hoffmann László ügyvéd, az Óvás Egyesület jogi képviselője fogalmazta a feljelentést a hetedik kerület önkormányzata ellen; ennek alapján a Központi Ügyészség két évig nyomozott, majd elrendelte Nagy György építési vállalkozónak és Gál Györgynek, az erzsébetvárosi önkormányzat gazdasági bizottsága elnökének, a képviselőtestület SZDSZ-es frakcióvezetőjének letartóztatását. Gált “különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalással” gyanúsítják.

Előadássorozat a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat folyóirat szervezésében. A Szabad Zsidó Tanház programjában a zsidóság kultúrájának, történelmének és vallásának alapkérdései mellett kiemelten szerepelnek korunk problémái, melyekre megpróbálunk a zsidóság kultúrájából merített, korszerű válaszokat adni.

A Mazsihisz, mint előző számunkban hírt adtunk róla, 2008. november 16-ra hívta össze a Magyar Zsidó Kongresszust, melyen „részt vehet minden olyan önálló jogi személyiségű, vagy jogi személyiség nélküli csoport, amely magát magyar zsidóként határozza meg.” 

A Lakiteleki Népfőiskola kertjében szobrot kapott Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök. Érdemeit Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek vette számba, egyebek mellett hangsúlyozva, hogy Prohászka – Pázmány mellett a magyarság legkiemelkedőbb lelki embere – fölrázta nemzetét a 20. század elején a tespedésből, az elvallástalanodásból, s harcba szállt a szélsőséges ateista liberalizmussal.

A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont KönyvEsték-sorozatában október 2-án megrendezésre került beszélgetésen a Kommentár című folyóirat tematikus holokauszt-számának szerzői, illetve az egyik írásban közvetve-közvetlenül megszólított vitapartnerek ültek le egy asztalhoz.

Halmai Gábor egy tévényilatkozatáért a nyilvánosság előtt szabályosan kivégezte Lánczi András filozófust. A holokauszt óta nehéz elképzelni súlyosabb vádat közéleti szereplőről: ez idáig, szélsőjobbos pártemberek és médiauszítók esetében többnyire kézenfekvő volt a bizonyíték, az írói munkásság. Most azonban igen meghökkentő dolog történt: Halmainak bizonyítania sem kellett állítását.

A holokauszt zsidó, egyetemes és magyar tragédia. Megtörténtét tagadni és az áldozatok tudományosan megállapított számát politikai vagy ideológiai okokból kisebbíteni morálisan és történelmileg elfogadhatatlan” – szögezik le a Kommentár folyóirat idei 3. számában, Tizenkét állítás a Soáról címmel megjelent tézisek.

A Szombat márciusi számában közölte Yeshayahu Leibowitz (1903-1994) izraeli ortodox zsidó vallásfilozófusnak a zsidó–keresztény párbeszéd lehetetlenségéről szóló provokatív írását, mellyel érdemi indíttatást kívánunk nyújtani épp e párbeszédnek.

Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből.

Az ÉS-ben ismét fellángolni látszik a “Kasztner-vita”. Két nem történész, Sárközi Mátyás és Fischer István is foglalkozott a II. világháborús magyar cionista ellenállás hazánkban és Izraelben is egyik legvitatottabb vezetőjének, Kasztner Rezsőnek 1944-es tevékenységével. (Sárközi Mátyás: Az érintett jogán a Kasztner-dilemmáról, 2008/34., aug. 22.; Fischer István: Kalapáccsal?, 2008/36., szept. 5.)

Szeretnénk meghívni Önöket a Kommentár folyóirat legutóbbi tematikus számának bemutatójára, a Holokauszt Emlékközpontba.

A helyszínelő csütörtök délután a Nyári Zsidó Fesztivál keretében szcenírozott irodalmi beszélgetésre indult a Bajcsy Zsilinszky úti Alexandra Könyvesházba. Örömmel kelt útra, mert, nem tagadja, hozzá két különöst közelálló férfiút készült meghallgatni: Vári György látta vendégül Bán Zoltán Andrást a könyvpalota felső szintjén húzódó Irodalmi Kávézóban.

Forrás: Népszabadság De ez valóban csak ürügy; köztünk, vagy legalábbis: köztem él, ír és persze hal évek óta szinte minden áldott napon. Nagyon jó ma őt olvasni, gondolni rá, róla írni. Erőt és hitet adó társ ma ő, támasz, kapaszkodó.A gyerekek miatt fújjuk gyorsan … Tovább »

Vajon igaz-e az a (rosszmájú? megkeseredett?) állítás, miszerint minden kritikus, függetlenül a művészeti ágról, éppen az alkotói tehetség híján válik szigorú ítésszé, morfondíroztam, miközben az Alexandra könyvesbolt Károly körúti kávézója felé tartottam Bán Zoltán András Hölgyszonáta című könyvének bemutatójára. És mi van a kritikusból lett írókkal?

Köznapi értelemben ha fóbiánk van, akkor az valamitől, és nem valami vagy valaki ellen van. A russzofóbia mégis az oroszokkal szembeni ellenséges érzületet jelenti, tehát nem azt, hogy, mondjuk, hideglelést vagy frászt kapunk tőlük, hanem hogy ellenségesek vagyunk velük szemben, mert félünk, irtózunk, tartunk tőlük. És persze ezen félelmünket propagáljuk a lehető legszélesebb körben. Ebben segít a média.