Egymás felszólításával, lemondásával, szapulásával telt néhány MSZP-s és Fideszes politikus szombatja. Ma megtudhattuk, hogy kedden fellebbentik a fátylat a szocialisták kormányfőjelöltjükről, hogy az MSZP és a Fidesz is a fiatalokért aggódik, illetve még arra is volt idejük, hogy egy fehér lóról vitatkozzanak.
 

A Kertész Imre körüli viták kapcsán Paul Lendvai a magyarországi szélsőjobboldal előretörését mutatja be a Die Weltben.

Az elhíresült Kertész Imre-interjú kapcsán a Litera körkérdést intézett írókhoz, irodalmárokhoz, történészekhez. Ez alkalommal Bán Zoltán András, Szántó T. Gábor és Tamás Gáspár Miklós reagálását olvashatják. A beérkező válaszokat folyamatosan közöljük.
 

Keresztény-zsidó párbeszéd: az emberibb világért címmel november 9-én, emlékkonferenciát tartanak boldog Salkaházi Sára tiszteletére a dél-szlovákiai Révkomáromban.
 

„Öntöttvasból, fából, téglából és terrakottából spontán íródott könyv” – írja Klein Rudolf újonnan megjelent, a Dohány utcai zsinagóga történetéről szóló könyvében. Ezt a metaforát kiterjeszthetjük a zsidónegyedre, és olvashatjuk könyvként a régi pesti zsidónegyed házait is. Végtelen számú történetet rejtenek a domborművek, az öntöttvas korlátok, a lodzsák és keramitburkolatok.

Keretlegények és áldozatok – ma egy helyütt nyugszanak a Nemzeti Sírkert 298-as és 301-es parcellájában. Október 23-án is együtt koszorúzták őket.
 

Faludy György Szépség, boldogság című versének egy részletét választottam mottónak, eleget téve Andrassew Iván kérésének, hogy idén Faludy versekkel ünnepeljük október huszonharmadikát. „Meg kell mutatni a Jobbiknak és más sötét erőknek, hogy mi vár rájuk, ha beteljesülnek az olyan fenyegetéseik, mint az, hogy a „cionista zsidó és magyarellenes” Faludy György állami ünnepeken való szavalását be kell tiltani” – írja Andrassew az ismerőseinek és a barátainak címzett levelében.
 

A főváros vezetése szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni három nagy kihívással: a szuburbanizációval, a regenerációval és a Duna-part fejlesztésével. A zsúfolt, rossz levegőjű, lepusztult állagú Budapestről az elmúlt két évtizedben több mint kétszázezer ember menekült el a környező településekre. A középosztály ezzel a „néma forradalommal” lázadt a főváros vezetése ellen. 

A nyilvánosság legnagyobb hatású fórumán – a televízióban – Orbán Viktort egyetlen interjúban szembesítették azzal a kérdéssel, hogy pártja kizárja-e az edelényi polgármestert. Ez utóbbi az európai civilizációs normák felől nézve tiszta egyértelműséggel tett tanúbizonyságot arról, hogy rasszista gondolkodású. Orbán viszont igyekezett elkerülni az egyértelműséget, amihez biztonságot adón segítette hozzá a riporter viselkedése. A pártelnöknek két olyan mondata is elhangzott, amelyre vissza kellett volna kérdezni, ráadásul nem feltétlenül konkrét ismeretek, hanem egyszerűen az elemi logika, illetve az említett, civilizációs normák ismerete jegyében. Visszakérdezés nem volt.

  Komoróczy GézaKözismert, hogy Karl Lueger (1844–1910) bécsi polgármester, aki ebben a minőségében igen hatékony volt, és Bécsben ennek megfelelően népszerű maradt, de aki szenvedélyes zsidógyűlöletéről vált hírhedtté: hogy Lueger Budapestet Judapest-nek nevezte. Tudni … Tovább »

A politikában tűrhetetlen az antiszemitizmus, a kirekesztés, az erőszak és a hazugság minden formája – értett egyet hétfői megbeszélésén a Fidesz frakcióvezetője és Edelény polgármestere az eszmecserén történtekről kiadott fideszes közlemény szerint.

Ros Hasana, a zsidó újév előtt, a hagyomány szerint szokás felkeresni a zsidó temetőkben a szülők és közeli rokonok sírját, lelkükért imádkozni, s hogy az Örökkévaló az eltávozottak érdemei miatt az utódokra is jót hozzon. Temetőjárás közben ma már sokan nem tudják elolvasni a héber sírfeliratokat, nem értik a nyelvet, a rövidítéseket, a veretes szövegek fordulatait. 

A szeptemberi Budapest-szám tartalmából:

Komoróczy Géza: Zsidónegyedek Budapesten: egy kifejezés tisztázása
Pesten a zsidók a Király utca felső harmadában vetették meg a lábukat. A középkori mintától eltérően, nem a hatalmi központ közelében: a magisztrátus lehetőleg … Tovább »

Pár napja a Népszabadság hátsó traktusában kis emlékezés jelent meg egy valamikor e lapnál dolgozó kollégáról, aki nyolcvanöt éves korában felhurcolkodott mostanság az égi szerkesztőségek valamelyikébe. A meleg hangú közlemény olvastán elmerenghetünk az újságírói munka mulandóságán; évtizedeken át gürcöl az ember, fésüli, rendezi, szuszakolja a lapba mások közleményeit, gondolatait, mondatait, szavait, néha maga is fabrikál híreket, nem sokat, pár ezret, tízezret talán csak – aztán jönnek a nyugdíjas évek. Újságot csinálni otthon, magunknak bajos, jön a kert, az unokák és a bosszankodás, hogy mit művelnek odabenn a többiek, akik persze soha többet nem veszik fel a telefont… Aztán azt a kis hírt betétetik a Robival, akinek örökös reszortja az öregek elbúcsúztatása. És aztán a feledés süket csöndje jön csak.

Egy nyíltan neonáci rendezvény sérti mások jogait, a rendőrség ezzel az indokkal tiltotta meg a budapesti Rudolf Hess-megemlékezést. A Magyar Helsinki Bizottság szerint azonban a magyar törvények alapján a felvonulást betiltani nem lehet, legfeljebb feloszlatni, ha a rendezvény másokban félelmet kelt. Hitler kegyvesztetté vált helyettesét a szélsőjobb békeharcosnak próbálja beállítani, mert 1941-ben tárgyalásokat kezdett az angolokkal. A hely, ahol eltemették, náci zarándokhellyé vált, de az ott tartott felvonulásokat Németországban jogi eszközökkel sikerült betiltani.
 

Gőzerővel folyik az antiszemita szervezetek elleni álharc: miután Bácsfi Dianát és a Vér és Becsület Egyesületet elsöpörte a demokrácia, most a Magyar Gárdán a sor. Eközben a parlamenti pártok és a mindenkori kormányok a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) együttműködve keményen dolgoznak a mintegy százezer zsidó identitású magyar világi érdek-képviseleti szervezeteinek kialakulása ellen, amelynek egyetlen eredménye lehet: a teljes asszimiláció.

A 2002-es választás után Vona Gáborral együtt tagja lettem az Orbán Viktor vezette Szövetség a Nemzetért polgári körnek. Bár a Makovecz-házban tartott összejöveteleken az aktuális politikai kérdésekről élénk eszmecsere folyt, nem emlékszem, hogy Vona Gábor bármilyen, az általános nézetrendszertől eltérő megjegyzéssel észrevétette volna magát. Ezért meglepetésként ért, hogy 2003-ban párttá alakította mozgalmát.

Ezt a levelet nem azért írom, hogy békét kössek a magyarországi jobboldallal. Nem azért, hogy rokonszenvet ébresszek magam iránt, hogy „jó pontokat szerezzek” a küszöbönálló hatalomváltás előtt. Nem azért, hogy összefogásra buzdítsak, hogy kiegyezésre törekedjem, még csak azért is csak kevéssé, hogy meggyőzzem a jobboldalt erről vagy arról, és nem azért, hogy kerülő úton érveket hozzak föl ellene, vagy szelídebb retorikával megismételjem a szokásos hadüzeneteket és harci riadókat.

Obszcén és antiszemita hangvételű levelet küldött egy, az Egyesült Államokban élő magyar zsidónak Morvai Krisztina. A Jobbik EP-listájának vezetője szimplán azt ajánlotta Barát Gábornak, hogy: Nagyon örvendenék, ha a magukat “büszke magyar zsidóknak” titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett. A Jobbik nem határolódik el a megnyilatkozástól.

A tagadás büntetésére a mai jogi szabályozás elegendő lenne, de a bírák a gyakorlatban ezt nem osztják, mert szerintük nem lehet üldözni a cselekményt, ha az nem egy konkrét személy ellen irányult.