Kevés olyan zenekar működik hazánkban, amelyik olyan stiláris következetességgel dolgozik alakulásától napjainkig, mint a Budapest Klezmer Band.

“Hát nem megállapodás volt, hanem egy rendezvényen együtt léptek föl” – próbálta bagatellizálni az esemény jelentőségét az alelnök.  

A Fidesz nagyarányú győzelme nem volt kétséges, hiszen az ország választóképes lakosságának zöme gyökeresen elégedetlen volt a szocialista (korábban szocialista-szabaddemokrata) kormánnyal, s Bajnai Gordon (amúgy korrekten kormányzó) szakértői csapatát is a Szocialista Párttal kötötte össze. Ez eleve eldöntötte a választás kimenetelét.
 

Gyomorszorító asszociációink támadhatnak mindkét előadás bírósági tárgyalásjelenetét látva, ahol a tanút megmérgezik, a bírót megfélemlítik. A társadalomkritika a városi képviselőtestület korrumpálódásánál, a hajózási cég felvásárlásánál és itt ér a legközelebb a fenyegető mindennapokhoz.
 

Milyen módon viszonyuljanak a Jobbikhoz a rádiók és a televíziók a médiatörvénynek a rasszista beszédet tiltó rendelkezéseiből kiindulva? Mikortól lehet azt mondani, hogy szócsövet nyújtanak a Jobbiknak? Mit tartanak követendő példának? Melyek azok a témák, amelyekkel kapcsolatban meg lehet a Jobbikot szólaltatni? Másképpen kell viszonyulnia egy újságírónak a Jobbikhoz, amikor a „cigánybűnözésről” és „zsidó nagytőkéről”, a választási programjáról és szakpolitikai kérdésekről, vagy olyan témákról beszél, amelyekben a Jobbik „a média szövetségese”, például a pártfinanszírozás kérdése? Kötelezi a médiumokat bármire az, hogy mandátumokat szereztek az EP-ben?
 

Nem tudom, kitől hallottam: amerikaitól ne kérdezd meg a fizetését, magyartól pedig a vallását. Régen lehetett: már odahaza sem tudakoljuk, mennyi van a másiknak a borítékjában. Mindenesetre kevés két olyan kultúrát ismerek, amelyekben ilyen eltérően ítélnék meg, kényes téma-e a vallás. 

Brechtnél Amerikában üti fel fejét a fasizmus, a „finánctőke legreakciósabb, legimperialistább…” stb. formája (dereng még a dimitrovi meghatározás?), ám az Örkény Színház és a Budapesti Zsidó Színház előadásaiban Arturo Ui végső monológjában, a „védelem alá vont” … Tovább »

Kállai Csaba azt is mondta: meg kell védeni az országot azoktól, akik el akarják foglalni.
 

„Vannak, akik tagadják, hogy egy-egy népközösség tagjaiban nagyjából ugyanaz a lélek él. Főleg zsidók szoktak elutasítani minden faj-elméletet, ösztönösen érezve, hogy ezekből fonják nyakukra az antiszemitizmus kötelét. Mások a tudományos exaktság nevében vonják kétségbe a faji elméletek valóban gyakran könnyelmű és pontatlan tételeit. Sem ezekkel, sem azokkal nem vitatkozom;

Az izraeli Könyvhét idején, nyár elején jelent meg Itamar Jáoz-Keszt fordításában és szerkesztésében a Kortárs magyar költészet héber nyelvű antológiája.

A hiánypótló kiadvány jóvoltából héber fordításban olvasható Juhász Ferenc, Lator László, Csoóri Sándor, Gergely … Tovább »

1993-ban, egy Szombat Szalon keretében beszélgettünk Kertész Imrével a nyilvánosság előtt, majd az interjút utóbb, egy másik alkalommal, Török utcai lakásában, immár nem közönség előtt, kiegészítettük… Az élet és mű összefüggéseit elemző beszélgetést most, Kertész Imre halálhírére  tesszük ismét közzé honlapunkon.

Az ötvenes-hatvanas évek Németországa nagyon különbözött a maitól. Amíg ma teljes szembenézés van, akkor kétségbeesett ellenállás volt a múlttal szemben. Nem tagadtak, csak azzal érveltek, hogy ők is sokat szenvedtek. A zsidók szenvedése nem az ő fájdalmuk volt. A felelősség akkor még szóba se jött. Nekem ott annyira nehéz volt, hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam…

Mi újat mondhatunk vajon a modernkori magyar múlt egyik leggyakrabban ecsetelt kérdéséről? Vörös Károly máig érvényes módon határozta meg a „zsidó Budapest” és a „zsidós Budapest” számos érdemi vonását. Az elsőt illetően rámutatott, hogy az 1873-at követően a fővárosba áramló, majd ott tartósan gyökeret eresztő izraeliták társadalmi arculatát polgári jellegük adta.
 

Mindenki kisebbség címmel október 17-én és 18-án rendezi meg hatodik alkalommal a Szépírók Társasága az Őszi Irodalmi Fesztivált a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Szántó T. Gábor író, az esemény főszervezője az MTI-nek elmondta: a cím arra is utal, hogy minden ember „egyedi kisebbség”-nek születik, és a modern ember kisebbségi helyzetbe kerül azáltal is, hogy a tradicionális közösségek meginognak. 

Mi hozhat változást, izgalmas fordulatot napjaink irodalmában? Például a kisebbségi nézőpontok és valamiféle új személyesség. Ezekre összpontosít a Szépírók őszi fesztiválja október 17-18-án a Petőfi Múzeumban.
 

“A demokrácia lényegéhez tartozó közrendet és köznyugalmat támadják”, “jogállamban nem lehet megtörni az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát”, “félkatonai jellegű erődemonstráció keretében a saját véleményét deklarálta” – ilyen és ehhez hasonló mondatok szerepelnek a Magyar Gárda feloszlatásáról szóló – a Fővárosi Ítélőtábla által meghozott – ítéletben, amelynek szövegezett változata tegnap került fel az internetre. A lapunk által megkérdezett szakértő könnyebb hatósági eligazodást vár a verdikttől, amely szerinte nemzetközi példák irányába mutat.

A híradások egybehangzóan arról szólnak, hogy ma délután a Szabadság téren újjáalakult a Magyar Gárda Mozgalom. „Amelyik odaáll majd a félelemben élő emberek mellé”, jelentette ki Morvai Krisztina jogvédő és EU parlamenti képviselő.

Június 12-én, az izraeli Könyvhét idején, a Tel Aviv-i Magyar Nagykövetségen mutatják be az Itamar Jaoz Keszt fordításában és szerkesztésében megjelenő Kortárs magyar költészet című héber nyelvű antológiát.

Nemrég került bemutatásra a kolozsvári Tranzit házban a Budapesten megjelenő Szombat, zsidó politikai és kulturális folyóirat 2008 decemberi lapszáma, amely az erdélyi magyar-zsidó élet sajátosságaira fókuszál.
 

Neológia a kezdet dinamizmusának és a jelen merevségének feszültségében (1)    A “Frankel” (Fotó: Shäffer László) Közösségünk jubileuma, a „Frankel” egykori avatásának „járcájtja” egybeesik Elul havának kezdetével. E hónap hagyományosan a számvetés … Tovább »