Forrás: Népszabadság A szervezők által több ízben beharangozott százezres tömeg helyett 4-5 ezer tüntető sétált végig az Andrássy úton, rohamrendőrök tömegétől kísérve (a melegfelvonuláshoz képest legalább tágasabb), kordonok között, hogy a híradásokban Gyurcsány … Tovább »

Patrick Buchanan, aki többször is elindult az amerikai elnökválasztáson, az Egyesült Államokban igen olvasott szerző. Legújabb könyve (Churchill, Hitler, and the Unnecessary War: How Britain Lost Its Empire and the West Lost the World. Crown, 544 oldal) már témája miatt is igen nagy visszhangot váltott ki. John Lukacs, a jól ismert magyar származású történész, a The American Conservative hasábjain fejtette ki véleményét.

Az utóbbi időben rájár a rúd a radikális jobboldalra, mintha röpke egy év leforgása alatt a Magyar Gárda mozgalmat és összes csatolt szervezetét utolérte volna a kisgazda-effekt. 

I. B. Singer: Szerelmes történet
Egy poligámista regénye

A Szombat márciusi számában közölte Yeshayahu Leibowitz (1903-1994) izraeli ortodox zsidó vallásfilozófusnak a zsidó–keresztény párbeszéd lehetetlenségéről szóló provokatív írását, mellyel érdemi indíttatást kívánunk nyújtani épp e párbeszédnek.

„Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, nem királyok kutyája”. Bár néhány évtized eltelt a kiváló nóta születése óta, mely a kutyát, pontosabban kopasz egyedeit állítja követendő példaként, mégis nyugodt lélekkel állítható, hogy frissessége a régi, mélyebb jelentése örök.

A Sirályban szombaton bemutatták Toepler Zoltán Gecy című
botránydarabját ifj. Sebő Ferenc rendezésében, amiről kiderült, hogy nem is
botrányos. A Gecy inkább humoros, mint provokatív, és sokmindent elmond az
undorító világról, amiben élünk.

Lapunk múlt heti számában írtuk meg: az Expressz hirdetési újság internetes portálján valaki egy cég nevében „zsidók kiirtását” vállalja. 

Olivier Le Cour Grandmaison francia történész a Cultures and Conflits című folyóiratban azt vizsgálja, hogy milyen hagyományai vannak a bevándorlókkal szembeni állami rasszizmusnak és idegengyűlöletnek.

Az ÉS-ben ismét fellángolni látszik a “Kasztner-vita”. Két nem történész, Sárközi Mátyás és Fischer István is foglalkozott a II. világháborús magyar cionista ellenállás hazánkban és Izraelben is egyik legvitatottabb vezetőjének, Kasztner Rezsőnek 1944-es tevékenységével. (Sárközi Mátyás: Az érintett jogán a Kasztner-dilemmáról, 2008/34., aug. 22.; Fischer István: Kalapáccsal?, 2008/36., szept. 5.)

A második zsidótörvény története ismert, számos történeti feldolgozás olvasható róla. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, szükséges megjegyezni: ez a Teleki Pál közreműködésével készült törvény (preambulumát maga a politikus írta) folytatta a magyar zsidóság numerus clausus-szal megkezdett, az 1938-as első zsidótörvénnyel folytatódó kirekesztését a magyar közéletből, a kulturális és gazdasági színtérről. 

Breszt-Litovszk, Odessza, Varsó, New York, London, Párizs, Palesztina és végül New York. Viharos magánélet, s közben amerikai női lapok szerkesztése. Egy jiddis költőnő a huszadik század első feléből.
 

A Belváros mihamarább testvérvárosi kapcsolatokat kíván létesíteni Jeruzsálemmel, vagy annak egy negyedével – fejtette ki Rogán Antal V. kerületi polgármester, aki részt vett a Jeruzsálemben szeptember közepén rendezett nemzetközi polgármesteri konferencián. A hvg.hu ottani tudósítója további terveiről, izraeli benyomásairól faggatta az önkormányzati vezetőt.

Több sérült, előállított tüntetők, összetört padok, telefonfülkék, kiégett autó – nagyjából ez a mérlege a Hatvannégy Vármegye ifjúsági szervezet szombat délutáni és kora esti felvonulásának és zavargássá fajult tüntetésének. 

Harry Kemelman hetvenes évek elején született regényére a krimisikerlistákon leltem. A borítón pajeszos, széles karimájú kalapot viselő, fekete alak követ nagyítóval lábnyomokat, amiből a vásárló rögvest azt hiheti, egy zsidó Holmes izgalmas kalandjai elevenednek majd meg a könyv lapjain.

 Szélsőjobboldal és a média címmel tartott konferenciát a Demos Magyarország Alapítvány csütörtökön Budapesten. Az Európai Ifjúsági Központban magyar és külföldi újságírók vitáztak egyebek mellett arról, mikor és milyen mértékben kell teret adni a médiában a szélsőségeknek, és mi lehet ebben az újságírók felelőssége.

“Az időtlenített morális értékítéletekkel teli történetírással szemben az úgynevezett megértő történetírást kedvelem. Sohasem dicsőíteni vagy leleplezni kívánok egy személyt vagy egy korszakot, hanem megérteni és megmagyarázni. És mindent a saját kontextusában.”

A közös zsidó-keresztény örökség című írásában Yeshayahu Leibowitznak mindenben teljesen igaza van, amennyiben „kereszténységen” a 2-20. századokban e néven megvalósult történelmi képződményt értjük – és egyáltalán nincs igaza, ha e szót az Újszövetségben leírt kereszténységre vonatkoztatjuk.

 Tíz héttel azután, hogy lefejezték Adolf Hitler viaszszobrát, visszatért a berlini panoptikumba a hajdani náci vezér restaurált hasonmása szombaton.

Tamás Gáspár Miklós a HVG és hvg.hu szerkesztősége címére küldött írásában megvédi a Magyar Demokratikus Chartát, amelyet szerinte a HVG múlt heti számában megjelent cikkek méltatlanul bíráltak. Az alábbiakban közöljük TGM vitacikkét (amely a csütörtökön megjelenő hetilapban is helyet kap) és Hirschler Richárd főszerkesztő válaszát.