A Józsefváros a budapesti zsidóságnaky különös lenyomata. Egyfelől
megjelennek benne a századfordulós zsidóság asszimilációs törekvésének
csúcspontjai, másfelől az újbevándorló, piacozó, hagyományos
életformájához és vallásos kötődéséhez ragaszkodó, vándorlásra ítélt
zsidó kispolgár is.

A fenti címmel rendezett magyar-izraeli történészkonferenciát a Balassi
Intézet, „a magyar és a zsidó/izraeli kulturális etnikai identitás
tapasztalata” témakörében május 4-6-a között. A konferencia – melyet
Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes, Pálinkás József, az MTA
elnöke, Hatos Pál, az Intézet főigazgatója és Aliza Bin Noun, Izrael
budapesti nagykövete nyitott meg – szakmai kurátora lapunk szerkesztője,
Novák Attila történész volt.

Löw Lipót Nem idegen közöttünk, mondhatjuk Raj Tamás, a néhai szegedi
rabbi könyvcímével, nem idegen, hanem elfeledett. Pedig a mai szegedi
számára sem becsülhető túl az, amit hivatásából fakadóan hitsorsosaiért –
s egyben értünk, szegediekért és magyarokért tett.

„Kisebbség és többség között” címmel rendezett magyar-izraeli történészkonferenciát a Balassi Intézet. A gellérthegyi intézmény könyvtárában magyar, zsidó és magyar zsidó történészek cseréltek eszmét az emigrációban, diaszpórában élő közösségekről, a magyar és a zsidó diaszpórák közötti hasonlóságokról és különbségekről.

Kisebbség és többség között – A zsidó/izraeli és a magyar etnikai és kulturális tapasztalatok az elmúlt században címmel szervez nemzetközi történészkonferenciát a Balassi Intézet 2011. május 4–6. között

Akik ismerik és olvassák Heller Ágnes munkáit (ugye, Orbán úr?), azok
pontosan tudják, hogy intellektuális tisztessége megkérdőjelezhetetlen: a
gondolat, az ész erejével harcolt a mindenkori elnyomás ellen. Akkor
is, ha Sidneyben tanított, akkor is ha New Yorkban – de nem tett és tesz
másként Budapesten sem.

Méltatlan támadások sora éri Magyarország valószínűleg legismertebb filozófusát, Heller Ágnest. Heller soha nem rejtette véka alá Orbán Viktorral szembeni ellenérzését, ezért zúdított a kormányközeli média pergőtüzet az idős filozófusra. 

Johanna művészetének alapmotívuma, grafikáinak és festményeinek hőse régóta
az emberi test. Ám az ő felfogásában és ábrázolásában a test mindig
valami más – ahogy régebben írtam ezekről az egyszerre szürreális,
egyszerre expresszív alakokról, a testek itt levedlik magukról a köznapi
hasonlóság bőrét, hol középkori lovagokra, csillagközi szörny-utazókra,
ősvilági rémlényekre emlékeztetnek bennünket

György Péter Apám helyett című könyvében apja felejteni akarásán keresztül a Kádár-kor lelkét fejti meg, Gárdos Péter lágerből szabadult apja történetéből szerelmes regényt farag Hajnali láz címmel. Feledékeny Magyarországról, zsidó szégyenről, tabunak számító Trianonról és újrakezdődő bűnbakképzésről az origo diktafonja mellett beszélgetett a két szerző. Az emlékezettörténet nem á la carte étterem.

Hatvanhét: ezekben a napokban lesz ennyi esztendeje, hogy 1944. április 7-én a náci Németország legtitkosabb, legjobban őrzött haláltáborából, Auschwitz-Birkenauból megszökött két fogoly, a szlovákiai Rudolf Vrba és Alfred Wetzler. Felbőgtek a szirénák, kutyás SS-őrök vizsgálták át a táborrészeket, járőrök fésülték át a szomszédos területeket. A szökevényeknek, ha kézre kerülnek, esélyük sincs: a láger főterén akasztották fel mindazokat a menekülőket, akiket utolértek, miközben indulók szóltak a hangszórókból.

(…) magyarok bátorsága,
svédek gőgje,
szlávok tunyasága,
zsidók hitetlensége,
bajorok kicsinyessége,
görögök hízelgése (…) – kezdhettem volna előbb és folytathatnám tovább a népeknek a jellemzését az 1400-as évekből, de minek. Nyilvánvaló, hogy a jellemzést készítőknek … Tovább »

Ranschburg Jenő, a közismert és népszerű lélekgyógyász március 10-én, 76 éves korában elhunyt. A Szombat munkatársa, Várnai Pál napokkal korábban fejezte be a vele készült, alábbi interjút…

„Két nagy titok él a magyar társadalomban: a levéltárak meg a zsidók. Mindkét témában egyszerre nyitunk a nyáron” – mondja a Magyar Zsidó Levéltár (Milev) vezetője. Toronyi Zsuzsanna a Dohány utcai látványraktár mellett azt is ígéri, hogy tanítványaival „benépesítik” Budapest első, zsidók lakta épületét, a legendás Orczy-házat.

Kiindulópont Liszt Ferenc A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon 1861-ben megjelent könyve, pontosabban annak is közvetlenül a cigány zenére vonatkozó része. (A könyv eredetileg 1859-ben Párizsban jelent meg Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie címmel.)
 

„Feltaláltam a rövid élet titkát!” – e szavakkal állított be egyszer Darvas Szilárd a Ludas Matyi szerkesztőségébe. Sajnos, igaza lett: alig múlt ötven éves, amikor éppen ötven esztendeje meghalt- Költőként indult, később közkedvelt humorista és konferanszié lett. Humoreszkjein kívül filmforgatókönyvet, librettót is írt: számos népszerű operett átdolgozása szintén az ő nevéhez fűződik.

Sámuel… Isten embere hadba küldi Sault, Izrael általa felkent első királyát, Amálek népe ellen. Ez a háború minden lehetséges bibliai szempont szerint szent háború volt: a Seregek Urának elhatározásából kellett megvívni, nem a király politikai döntéséből. A harc Izrael Földjéért folyt, nem hódításért, nem zsákmányért, és nem is dicsőségért. Amálek népe pedig nem volt tetszőleges ellenség, hanem a minden politikai érdek nélküli gonoszság megtestesítője…

Fáj nekem, ami Misuékkal történik”, írta egyik barátom e-mailben, aki egyébként önmagát rendes keresztény konzervatívnak tartja, szereti Scrutont, és most éppen Bibó írásainak javított angol fordításán dolgozik. Konzervatívként is Bibó szelleme élteti, aki talán a liberális demokrácia egyik legkritikusabb híve volt Magyarországon a múlt században, akárcsak Tocqueville a XIX. századi Franciaországban.
 

A magyar kormány határozottan fellép és a jövőben is fel fog lépni minden antiszemita izgatás, megnyilvánulás ellen, “a zsidó közösség számíthat ránk” – mondta vasárnap este Hende Csaba honvédelmi miniszter a 11. Herclija biztonságpolitikai konferencián Izraelben. Hende Csaba háromnapos nem hivatalos látogatáson tartózkodik Izraelben, ahol részt vesz a 11. Herclija biztonságpolitikai konferencián Izraelben.

Tom Segev: Simon Wiesenthal. The Life and Legends. London: Jonathan Cape, 2010. 482 Pgs. A héber eredetiből angolra fordította: Ronnie Hope.

Tom Segev az izraeli „új történészek” egyik legismertebb reprezentánsa. E csoport az elmúlt évtizedek során kulcsszerepet … Tovább »

A leendő elsős tanító néni várja azokat, akik már várják az iskolát és azokat is, akik még nem! Sokat fogunk játszani, mozogni, rajzolni, énekelni, számolni.