„Pacifista ember vagyok”

Írta: Bóka B. László - Rovat: Politika

Dr. Róna Tamás főrabbival (2006 óta az alföldi régió vezető rabbija) a viharos előzetes viták után tartott augusztus 30-i Mazsihisz-közgyűlést követően készítettünk interjút.

Róna Tamás (Fotó: bzsh.hu)

Tudom, hogy nem volt jelen a közgyűlésen, de miért nem?

Tanult és szeretett rabbikollégám, dr. Verő Tamás is megkapta ezt a kérdést közössége egyik tagjától a közgyűlés estéjén tartott online imán. Nem válaszolhatok mást, mint amint ő felelt akkor, rendkívül bölcsen: „Ha rabbiként zárva kellett tartanom a zsinagógánkat pénteken és szombaton a koronajárvány miatt, és nem ünnepelhettem együtt a közösségemmel a Sábeszt, akkor hogy mennék már el másnap egy közgyűlésre?” Verő főrabbi szavait igazolja, hogy a rabbik 80%-a távol maradt az eseménytől. Tudomásom szerint 61 fő jelent meg végül a Dohány utcai zsinagógában, akik közül két személyt rögtön a beléptetésnél kiszűrtek COVID-fertőzés miatt, tehát 59 küldött vett részt a zárttá tett ülésen. (Nem volt fertőzött a Mazsihisz közgyűlésén, a másodlagos ellenőrzés negatívnak bizonyult – tette közzé a hírt közleményében a Mazsihisz – A szerk.) Ez egy hajszállal van a határozatképesség fölött. Én személy szerint azt gondolom, hogy bár a vasárnapi közgyűlés minden döntése legitim, de erkölcs és tisztesség szempontjából mindenképpen megkérdőjelezhető. Szabad-e, célszerű-e döntéseket hoznia egy közgyűlésnek egy pandémiás időszakban, amikor küldötteknek majd’ a fele nem vesz részt az eseményen, amelynek a megrendezését amúgy semmiféle sürgető ürügy sem indokolja, sőt, épp a szakemberek határozott véleménye ellenére kerül megrendezésre? Én azt gondolom, a rabbik többsége helyesen járt el. Számunkra nem lehet fontosabb cél, mint a közösségünket védelmezni. És akkor arról még nem is szóltam, hogy a hírek szerint egy csütörtöki, 400 fős zsinagógai koncert után COVID-gyanúval került karanténba közösségünk egyik megbecsült tagja, vagy arról, hogy a küldöttek többsége veszélyeztetett korban van.

Mostanság alapvetően jobboldali irányultságú médiumokban olvasom, kinek milyen problémái vannak a Síp utcában. A zsidó közösségen belüli ellentétek egyre inkább nyilvánossá válnak, de mindez nem volna megoldható a Síp utcai falai között?

Ha ön követte a fejleményeket, tudhatja, hogy hosszú időn át igyekeztem házon belül elejét venni a Heisler úr és közöttem kialakult konfliktusnak. Elnök úr évekig előszobáztatott, nem állt velem szóba, az elnöki leveleiben levegőnek nézett, miközben rendre megalázott és bizonyítékok nélkül rágalmazott. Őszintén, ön mit tenne, ha azt látná, hogy évek hosszú során át minden, az ellentétek feloldására tett kísérlete eredménytelen, miközben a másik fél az összes rendelkezésre álló felületén az ön becsületét sérti, hitelét rontja? Ugye, hogy egy ponton betelne önnél is a pohár? Nos, egy másfél tucat embernek szétküldött, ugyancsak engem ócsároló és hírbe hozó elnöki levél után azt mondtam: eddig és ne tovább! Majd nem egy országos lapban, nem egy felekezeti lapban, hanem a személyes közösségi oldalamon közöltem a Heisler úrnak írt válaszomat. Ezt vette át aztán a Magyar Nemzet. De hadd fordítsam meg a kérdését: miért a Magyar Nemzet vette át? Miért nem a témában sokkal illetékesebb Szombat magazin? Sőt, továbbmegyek: miután a Magyar Nemzet közölte a közösségi oldalamon megjelent válaszomat, a Szombat miért nem vette a fáradságot, hogy megkeressen? Önök a pártos kormánysajtót emlegették augusztus 16-i cikkükben, és írásukban egyértelműen a “civilizált hangú” Heisler Andrást preferálták a “sértett hangú” Róna Tamással szemben? Önök nevezhetik a Magyar Nemzetet “pártos kormánysajtónak”, szívük joga. De önök, akiknek pártatlannak és objektívnek kellene maradniuk “a zsidó közösségen belüli ellentétek kapcsán”, hogy tehették meg, hogy az én megkérdezésem, valamint különösebb oknyomozó újságírói munka nélkül, ennyire evidensen és triviálisan a másik fél oldalára állnak? És még önök “pártos kormánysajtózzák” le a Nemzetet?…

Nagyon érdekes történelmi pillanatot élünk. Úgy tűnik, hogy emberi érdekek mentén működnek a médiumok is. Megmagyarázom: amikor majdnem egy hónappal ezelőtt a facebook oldalamra feltettem az első sajtónyilvános válaszlevelemet, megkértem az itteni baloldal vezetőjét, aki felhívta a két legnagyobb baloldali újság főszerkesztőjét. Azt kértük tőlük, hogy levelemet közöljék. Az ígérték ez meg fog történni ám semmi sem történt. Mondanom sem kell a zsidó médiumok is megkapták ezeket a leveleket, többek között a Szombat is.

Ha jól tudom a közgyűlés 120 tagjából 20 akár bizalmatlansági indítványt is benyújthatna az elnök ellen. Ha házon belül akarják megoldani a dolgot, miért nem ebbe az irányba indulnak?

Ha ön ismerője az elmúlt évek Síp utcája hierarchiájának és működési architektúrájának, akkor a nekem feltett kérdése álkérdés. Heisler úr rendszere hűbérrendszer. A státuszokat az évek során lassan, de biztosan lekötelezett és megbízható tagokkal töltötték föl (tisztelet az elenyésző számú kivételnek!), a küldöttek többsége is a heisleri status quo fenntartásában érdekelt. Hall ön belülről érkező kritikákat? Tud ön belső vitákról? Olvas ön a Síp utca saját médiafelületén analizáló, megvitatásra érdemes írásokat, vagy naponta többször is csupán hozsannázó, önfényező imázscikkek jönnek önnel szembe? Nos, egy ilyen steril környezetben nincs az ön kérdésének relevanciája. Engedjen meg még egy gondolatot, azt hiszem, szorosan idetartozik: én nem harcolni szegődtem rabbinak! Hitéleti státuszomtól függetlenül is pacifista ember vagyok, korábban fel sem merült bennem, hogy bárkit is el akarjak távolíttatni a posztjáról. Ehhez az ideológiámhoz még akkor is tartottam magam, amikor láttam, hogy Heisler úr teljességgel kifordul magából, és – maga köré választott tanácsadóival karöltve – egy autokrata rendszert kezd építeni a Síp utcában. Még akkor is igyekeztem a falakon belül, európai módon jelezni, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Éveken át hittem, hogy az az értőn kialakított struktúra, amelyre a MIOK után a Mazsihiszt felépítették, okot adhat a békés megoldásokkal kapcsolatos bizalomra. De nem hagyták, hogy a békét építsem!

Pontosítaná ennek a struktúrának a lényegét?

A neológia vezetése négy oszlopon, azaz a két világi vezetőn (elnök és az ügyvezető igazgató) és két vallási vezetőn (országos főrabbi és a rabbitestület elnöke) nyugszik. Ők négyen azok, akik viharban és szélcsendben egyaránt kezükben tartják a kormányrudat. Néhány éve Heisler úrék legalább két oszlopot kirúgtak a mennyezet alól, és most rendkívül meglepettek, hogy fejükre zuhant a tető. Határozottan állítom, hogy jelen körülmények között a neológiának nem lehet számottevő jövője. Eltekintenék most attól, hogy górcső alá vegyem az oktatási rendszerünket, a hitéleti rendszerünket, a szociális rendszerünket, a kommunikációnkat, a közelmúlt gazdálkodási és pénzügyi otrombaságait. Egyrészt megtettem már többször is a közelmúltban, másrészt a kongó zsinagógák, az iskoláink eredményességi mutatói, a vallástól elfordulók, valamint a Síp utcai állapotokkal és döntésekkel elégedetlen csalódottak aránya, egyszóval a tények sokkal beszédesebbek nálam. Maradjunk annyiban, hogy véleményem szerint a Mazsihisz ma nem egyházként működik, hanem lényegében egy cégként. Az nem egyház, kérem, ahol  tizennégy rabbi közül tizenegy folyvást kér valamit, ám a vezetés éveken át figyelmen kívül hagyja a kérésüket.

Mit lehet akkor tenni, ha már túl vagyunk a jajkiáltáson, akkor Ön szerint mi következik?

Hívő emberként csak azt válaszolhatom, hogy az Örökkévaló vigyáz ránk. A Mislében, Salamon példabeszédeiben áll a következő mondat: az Istenfélelem a tudás kezdete. Ha az ember azt bármikor elfelejti, akkor sem a teret, sem az időt, amiben él, nem fogja úgy érzékelni, ahogyan kell. És persze azt, hogy az emberiség történelme során jajkiáltás akkor van, amikor vajúdás van, mert a születés előtti pillanatokban van kiáltás. Amikor valamiféle változás következett be, hovatovább érték született, azt mindig fájdalom és jajszó előzte meg.

Szerkesztőségünk kommentárja itt olvasható.

 

Kapcsolódó cikkeink:

A szervezkedők nem jelentek meg

Normálisabb vezetésre volna szükség

A debreceni hitközség vezetője is kormánylapban támadja a Mazsihiszt

“Az volt a csúcs, amikor eichmanni tömeggyilkosnak neveztek”

Zárt közgyűlés “előzetes” hangulatkeltéssel

Kunos Pétert zárt ülésen újraválasztotta a Mazsihisz küldöttgyűlése

Mazsihisz közgyűlés – a debreceni zsidók nem mennek?

Mazsihisz-közgyűlés: mi várható a Heisler-ellenes cikksorozat után?

A Heisler-Róna vita és a pártos kormánysajtó

támogatás

Címkék:Mazsihisz-közgyűlés, Róna Tamás

[popup][/popup]