Kérdések a Rabbiképző kapcsán

A neológia rövidesen rektort választ az OR-ZSE élére. Biró Tamás, az intézmény korábbi tudományos rektorhelyettese aktuális és stratégiai kérdéseket fogalmaz meg.

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) rektori pozíciójában 2018 nyarán váltotta a germanista Vajda Károly Schöner Alfrédot.[1] Miután a Mazsihisz vezetése, mint fenntartó, az első pályázatot eredménytelennek nyilvánította, egy második körre volt szükség az eredményhirdetéshez.[2]  A tény, hogy Heisler András Mazsihisz-elnök egy bölcsészt választott a mindaddig rabbik által vezetett intézmény élére, sokakat meglepett, Frölich Róbert országos főrabbi lemondásával is összekapcsolódhatott.[3] A „botrányos döntést” nem csak az ellenjelölt, Róna Tamás főrabbi hívei, de a Heisler-ellenes tábor más szárnyai is még évekig napirenden tartották. A neológia történelmének talán legszégyenteljesebb időszakában, 2020 utolsó hónapjaiban is gyakran hangzott el ez a kritika nyomdafestéket nem tűrő stílusban.

Vajda Károly négy évvel – egy világjárvánnyal és az épp említett, Mazsihiszen belüli palotaforradalom-kisérlettel – később, 2022. szeptember 1-jei hatállyal távozott.[4] Azóta, Vajda Károly lemondása előtt kiadott utolsó rektori rendeletének értelmében, Balázs Gábor vezeti az intézményt rektori jogokkal felruházott általános rektorhelyettesként.[5] (Ezt a hosszú kifejezést gyakran a téves „megbízott rektor” megnevezés helyettesítik.) Közel három év telt el, míg a pészah előtti napokban kiírta a Mazsihisz az OR-ZSE rektori pozíciójára a pályázatot, május 15-i határidővel.[6] A pályázatok, sőt a pályázók személye sem ismert előttem.

2018-ban még nem, 2025-ben pedig már nem vagyok olyan pozícióban, hogy a rektorjelölteket meghallgató Egyetemi Tanácsban, ill. Szenátusban értékeljem a pályázatokat, a jelölteknek kérdéseket tegyek fel. Ezért az alábbiakban fogalmazom meg a gondolataimat, kérdéseimet az OR-ZSE közelebbi és távolabbi jövőjével, stratégiájával kapcsolatban.[7]

A kérdéseim egy részét igazából nem is elsősorban a rektorjelölteknek teszem fel. A fenntartó álláspontját is szívesen olvasnám, nem csupán nyilatkozatokban, hanem egy (ideális esetben a közgyűlés által is elfogadott) hosszú távú stratégiai dokumentumban. Feltételezem ugyanis, hogy az új rektor ismét bírni fogja az őt kinevező Mazsihisz-elnök bizalmát. De ha a következő rektor és utódai nem szeretnék kitenni magukat olyan támadásoknak, amelyek Heisler Andrást és Vajda Károlyt érték, amiért a rektor nem volt rabbi, akkor szükségük lesz a Mazsihisz mindenkori vezetésének és közvéleményének stabil támogatására.

Az OR-ZSE a neológia zászlóshajója,[8] de egy nagy, lomha, lassan forduló zászlóshajó. Összevetve egy cég termékének életciklusával, gondoljunk bele abba, hány év telik el egy képzés megtervezésétől, előkészítésétől, akkreditálásától, meghirdetésétől az első néhány évfolyam végzéséig, az első tapasztalatok leszűréséig, végül a képzés minőségének munkaerőpiaci elfogadtatásáig. Ezért a mindenkori vezetésnek hosszú távú stratégiára, és ehhez kiszámítható, támogató környezetre van szüksége. Kérdéseimmel ennek kialakításához szeretnék hozzájárulni.

 

A Rabbiképző mint zsidó intézmény

Az Országos Rabbiképző Intézet alapítása (1877) óta a neológia szellemi bázisa volt. Az ezredfordulón egyetemmé alakult OR-ZSE magába olvasztotta az 1857-ben alakult, és a megszűnéséig, hét évtizeden keresztül a Rabbiképzővel egy épületben működő Országos Izraelita Tanítóképző Intézet örökségét is – akárcsak a kántorképzést, amely eredetileg a 20. század elejétől a Tanítóképző, az 1950-es évektől pedig a Rabbiképző keretében zajlott.[9]

Az 1990-es években a rabbik, hitoktatók és kántorok mellett megjelent új elemként a közösségszervező szociális munkások képzése is, amely 2008-ra két szakká bomlott.[10] Mindez kiegészült a zsidóság (zsidó történelem, irodalom, kultúrtörténet, filozófia, vallás…) tudományos kutatásával, ezt az oktatásban (a tanárképzés megszűnésével) a judaisztika BA, a zsidó kultúratörténet MA, valamint a Zsidó Vallástudományi Doktori Iskola jelenít meg. A zsidóság tanulmányok művelése, legalábbis a Rabbiképző pozitív-historikus hagyományai szerint, a neológ zsidó identitás szerves része: a tudományos vívmányok teszik lehetővé, hogy „modern teológiánk … benne maradjon a szellem további fejlődésének eleven áramlatában” (Goldziher Ignác).[11]

Röviden: a Rabbiképző elsődleges feladata az (volt), hogy kielégítse a neológ intézményrendszer káderigényét, és megteremtse az ehhez háttérként szükséges tudományt is.

Azonban, ahogy azt Ungárné Komoly Judit is megjegyezte már a 2010-es években, az intézmény történetének az elmúlt két évtizedében fokozatosan nőtt a nem zsidó hallgatók aránya. Akkoriban úgy gondolták, hogy aki egy zsidó egyetemről kíván diplomát szerezni, „annak nem kell a zsidó származását bizonyítania, mert vállal valamilyen közösséget a zsidósággal”.[12] Tehát az intézmény felekezeti jellegét nem befolyásolja, ha kívülről csatlakoznak, bármilyen értelemben is, a zsidó sorsközösséghez.

Magam kicsit másképp fogalmaztam 2019-ben, evidensnek tartva azt, hogy egy zsidó intézményben zsidók és nem zsidók is vannak: „Ahogy …nem kell kínainak lenni a kínai nyelv és kultúra kutatásához, úgy a zsidóság kutatásához sem kell zsidónak lenni. Ennek jegyében folytatjuk az OR–ZSE korábbi vezetése által már elindított folyamatot, és meghívjuk azokat a nem zsidó szakembereket is, akik a Héber Biblia, valamint a zsidó történelem és kultúra oktatásában és kutatásában hozzá tudnak járulni egyetemünk színvonalához. Őrájuk éppúgy büszkék vagyunk, mint a zsidóság iránt nyitott, és ezért az OR–ZSE-t választó nem zsidó hallgatóinkra, doktoranduszainkra, valamint nem zsidó munkatársainkra is.”[13]

Vajda Károly még tovább vitte a gondolatmenetet. Ő egyenesen a tórai-prófétai tanítás, a neológ társadalometika megnyilvánulásaként értelmezte a nyitottságot: „Büszkévé tesz bennünket, hogy hátrányos helyzetű települések lakosai is bizalommal tekintenek az OR-ZSE-ra, és a társadalmi mobilitás hatásos eszközének tekintik. Ez olyan mozzanata oktató tevékenysé­günknek, ahol a magyar társadalom egészének szolgálata különösen is nyilvánvalóvá válik.”[14]

Azonban ez a folyamat nem nyerte el mindenki tetszését a neológ zsidó közösségben. A neológia történetének mélypontját jelentő Smúzoló idején megjelentek nyilvánosan is azok a hangok, amelyek az OR-ZSE-t azzal vádolták, hogy csak az állami normatíva miatt tölti fel nem zsidókkal a rektor a képzést, különösen a szociális munkás szakot. Mivel sajnos nem mentettem le ezeket a Facebook-kommenteket, csak az emlékezetemre hagyatkozom, ezért nem merem állításként leírni, hogy néha ezeknek a hozzászólásoknak még rasszista felhangjai is voltak. Mindenesetre, az intézmény jövőbeli vezetői és oktatói érdekében fontosnak tartanám a Mazsihisz egyértelmű állásfoglalását a kérdésben egy szélesebb plénum által elfogadott stratégiai dokumentumban.

 

A Rabbiképző és a magyar zsidóság

El kell dönteni, hogy az intézmény missziója vajon a neológ hitközség káderigényének a kielégítése maradjon-e. Ebben az esetben pontosan fel kell mérni a káderigényt közép- és hosszú távon. Valamint tisztázandó az is, hogy a fenntartó milyen életpályamodellt kínál, milyen feladatokat szán, és ehhez milyen kompetenciákat vár el az általa fenntartott intézmény végzettjeitől.[15] Hol látja például a közösségszervezők és a szociális munkások helyét a hitközségi struktúrában, mi tartozik, és mi nem tartozik egy rabbi feladatköréhez, vagy hány kántorral és hitoktatóval számol húsz év múlva a fővárosi és vidéki zsinagógákban. Előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy megválaszoljuk azt a kérdést is: vajon önálló intézmény működtetésénél lehetséges-e hatékonyabb, gazdaságosabb módja a káderigény kielégítésének?[16]

Úgy is dönthet a Mazsihisz, hogy – hasonlóan a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez, a Károli Gáspár Református Egyetemhez, az EMIH fenntartásában működő Milton Friedman Egyetemhez, vagy egy más területen: a Szeretetkórházhoz – az egész magyar társadalom javára működteti az egyetemét. Ha így dönt, azt érdemes egy stratégiai dokumentumban lefektetni, nehogy a következő vagy egy későbbi rektor olyan támadásoknak legyen kitéve, mint Vajda Károly (és Heisler András is) volt a Smúzoló hónapjaiban.

Egy harmadik opció az, hogy a neológia intézményrendszerénél bővebb, de a teljes magyar társadalomnál szűkebb missziót határoz meg: a magyar zsidóság számára képez értelmiségieket. Ebben az esetben meg kell vitatni azt, hogy hogyan viszonyul a Mazsihisz a zsidó identitás különböző formáihoz: ortodoxokhoz, reformzsidókhoz, kulturális zsidókhoz, nemzeti zsidókhoz, cionistákhoz, a zsidóságukat csupán családi örökségként ápolókhoz… – és hogyan tud ebben szerepet vállalni az OR-ZSE, amelynek hallgatói, oktatói, munkatársai között is jelen van a magyar(országi) zsidóság minden árnyalata.

A negyedik opció az, hogy a Rabbiképző megfogalmazott misszió nélkül, a múlt örökségeként, a presztízs miatt marad fenn és vegetál tovább. Ebben az esetben a presztízsintézmény költségeit hosszú távon fel kell vállalni. Költeni kell rá, akárcsak egy műemlék, egy műtárgy állagmegóvására.

 

A Rabbiképző és a neológia

Bármelyik opciót választja is az OR-ZSE, elkerülhetetlenül a neológia szimbóluma marad. A hagyományok miatt is, és a jelenlegi struktúrák miatt is arra kényszerül az új rektor, hogy határozott álláspontot alakítson ki arról, mi is az általa képviselt neológia. A megelőző rektorok álláspontjainak a bemutatása egy önálló tanulmány tárgya lehetne. Messze nem voltak azonos állásponton, de kötelességüknek érezték azt, hogy irányt adjanak a neológiának (ami vagy sikerült nekik, vagy nem).

Gadó János 2018-ban nekünk szegezett kérdései a közeljövőben hivatalba lépő új vezetésnek is felvethetők: fenntartható-e a Rabbiképző hagyományos célkitűzése, a zsidó hagyomány, a magyar kultúra és a legújabb tudományos eredmények közös nevezőre hozatala? Számos cikkben mutattam be a Szombat hasábjain a válaszomat erre a kérdésre.[17] Örömmel olvasnám mások válaszait is. Megelégedettséggel tölt el, hogy sem Balázs Gábor általános rektorhelyettes,[18] sem Frölich Róbert tanszékvezető, országos főrabbi és Gábor György, a doktori iskola vezetője nem zárkózik el a bibliakritikától.[19] Így várhatóan az új rektor egy, a tudomány eredményei iránt nyitott neológ légkörben fog tudni működni.

 

Kétféle neológia-fogalmat különböztettem meg egy korábbi cikkemben, a társadalomtörténészét és a vallástörténészét.[20] Az OR-ZSE szempontjából az utóbbi fogalom a releváns: a neológia a pozitív-historikus judaizmus magyarországi ága, a Rabbiképző pedig hagyományosan ennek a tudományos és teológiai szellemi bástyája. Ennek mibenlétét kell a Rabbiképző új rektorának kidolgoznia a 21. század második negyedére vonatkozóan, többek között az előző bekezdésben felvetett kérdéseket továbbgondolva. Vajon egy poszt-posztmodern korban mi menthető át a 19. századi pozitivista Wissenschaft des Judentums célkitűzéseiből? A kortárs Jewish studies miként szolgálhatja zsidóságunk újradefiniálását, megőrzését goldziheri értelemben vett „élő organizmusként”?

„Nem lehet a Newton előtti zsidóság problémáiról beszélni az Einstein utáni időkben” – mondta a Rabbiképző néggyel ezelőtti igazgatója a kettővel ezelőtti rektor avatásán.[21] Mit gondol erről az új rektor? És egy kapcsolódó kérdés: mikor maradunk hűek a neológia hagyományaihoz? Ha megőrizzük a 19. század középső harmadában kialakult, akkoriban progresszívnek minősülő szokásokat, újításokat? Vagy akkor, ha ma is a társadalmi progressziót vállaljuk fel, és ma is nyitottakká válunk az újításokra?[22]

Bár hagyományosan a Rabbiképző vezetői a teológiai értelemben vett neológia-fogalommal foglalkoztak, a következő évtizedekben a társadalomtörténeti neológia-fogalom is relevánssá válhat. Különösen akkor, ha a Rabbiképző – és fenntartója, a Mazsihisz – nem a szűken vett neológ vallási közösséget, hanem a magyar(országi) zsidóság jóval szélesebb csoportjait szeretné elérni, kiszolgálni (vö. a szakasz elején felvetett kérdésekkel is). Ezen a ponton viszont a Rabbiképző stratégiai tervezése a Mazsihisz stratégiai terveitől függ.[23]

 

A rabbipálya vonzereje

Az eddigiek bár elméleti, „akadémikus” kérdéseknek hatnak, de megválaszolásuk szükséges a gyakorlatibb kérdések megoldásához. Anélkül, hogy tisztáznánk az intézmény helyét és célkitűzéseit a neológiában, a tudományosságban, a magyar zsidóságban, ill. az egész magyar társadalomban, nehéz azt eldönteni, hogy milyen jellegű képzéseket akarjunk 3 vagy 5, esetleg 10 vagy 20 év múlva kínálni, és milyen hallgatói rétegnek.

A Rabbiképző első 70 évében a hallgatók jelentős része vidékről érkezett, hagyományosabb közegből. Sokan közülük rabbicsaládok sarjai vagy jesivából „elszökött” ortodox hátterű ifjak voltak. A nagyvárosi, polgárosodott közegbe született fiatalok számára már a századfordulón sem volt vonzó a rabbipálya, nagy többségük orvosi, ügyvédi, mérnöki foglalkozást választott. Amikor a Rabbiképző tervei megszülettek, még úgy tűnt, hogy a rabbipálya biztosítja a legegyszerűbben elérhető értelmiségi jövőképet a zsidó fiatalok számára. De mire az intézmény megalakult, egyre jobban megnyíltak a nem felekezeti pályák is. A Rabbiképző alsó tanfolyamán érettségizetteknek csak kis hányada iratkozott be a tulajdonképpeni rabbiképzést biztosító felső tanfolyamra, és közülük is sokan lettek inkább humánértelmiségiek, tanárok, kutatók. A falusi, kisvárosi, hagyományos hátterű fiatalok egy részének is csak ugródeszkaként szolgált az intézmény a nagyvárosi polgári lét felé. Részben a legelszántabbak, részben pedig a kevésbé tehetségesek maradtak meg a rabbipályán.

Scheiber Sándor még számos ortodox gyökerű fiatalt tudott elcsábítani a Bérkocsis utcába.[24] Scheiber utódai a rendszerváltás óta viszont kénytelenek abból a budapesti, polgárosodott, asszimilált közegből rabbijelölteket keresni, amelynek ifjai régen is vonakodtak a rabbipályától. Új stratégia nélkül nehéz lesz tartósan biztosítani azt, hogy legyenek új hallgatók. Akik értelmesek, kreatívak, rendelkeznek a rabbiszakmához szükséges szakmai, vallási, intellektuális és pszichológiai készségekkel, a pályán hosszú távon megmaradnak, nem a pénz, a hatalom vagy a tekintély motiválja őket, akik képesek a 21. század kihívásaival megküzdeni, és így tovább. A szekularizálódó modern társadalomban a papi-lelkészi pálya más felekezeteknél is hiányszakma, és az amerikai nem ortodox közösségek is rabbihiánnyal küzdenek – tehát civilizációs problémával van dolgunk, ami nem a holokauszttal és kommunizmussal sújtott kelet-európai zsidóság sajátja.

Mindamellett azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy hány rabbira is lesz szüksége a magyarországi neológ hitközségnek a 21. század középső harmadában. Ha a zsidó hitközségek számához és létszámához arányosítjuk, az elmúlt évtizedben avatott rabbik száma nem marad el az intézmény korábbi korszakaiban avatott rabbik számától. Kisebb létszámú zsidóság, sokkal kisebb létszámú vallási közösség – nem képes egy ugyanolyan méretű rabbiképzőt fenntartani. Teljesen indokolt lenne a jóval kisebb intézmény.

 

Átalakuló felsőoktatási piac

A 21. század felsőoktatási trendjei azonban épp az ellenkező irányba mutatnak. Egyre nagyobbakká válnak a felsőoktatási intézmények, egyre több hallgatóval, egyre nagyobb szakokkal. Ami régebben az érettségi volt, az ma az alapszakos diploma. Ami régebben a diploma volt, az ma a mesterszakos diploma vagy a phd. A társadalom egyre szélesebb rétegei töltenek egyre több évet az iskolapadban. Sok kolléga panaszkodik az oktatási rendszer színvonalának a romlására, a diplomák értékének az elinflálódására. Tény, hogy azt a képzést, amit régebben a legfelső 5%-nak lehetett biztosítani, ma nem lehet a legfelső 30%-nak nyújtani. Mégis – úgy vélem – a társadalom hasznára válik, ha minél tanultabb.

Egy másik trend a mobilitás. Napjainkban egyre többen mennek külföldre egyetemre, egy hazai intézmény tehát nem csak a többi hazai intézménnyel versenyez, hanem a nemzetközi kínálattal.

Egy harmadik jelenség az, hogy míg egy egyetem a 18. században – a Rabbiképző a 20. században is – jól működött néhány oktatóval, egy kockás füzettel és egy titkárnővel, ma már egyre több extra szakértelemre van szükség. Néhány kulcsszó: digitalizáció az oktatásban és mesterséges intelligencia; új oktatási módszertanok; akkreditáció és minőségbiztosítási elvárások; nemzetköziesítés és multikulturális hallgatói közösség (akár belföldről is); online kommunikáció különböző csatornákon, PR és marketing, fundraising, felfokozott verseny a hallgatókért és a társadalmi pozíciók megőrzéséért; hallgatói jogok, beleértve a fogyatékkal élők jogát az azonos minőségű oktatáshoz való hozzáféréshez, a hátrányos helyzetűek támogatását, valamint a hatalmi és szexuális abúzusok kivizsgálását; hr, a munkavállalók motiválása, továbbképzése és munkahelyi wellbeing.

Az Európai Unió néhány évvel ezelőtt meghirdette az Európai Egyetemi Szövetségek (European Universities) nevű kezdeményezést és pályázattípust, amelynek célja, „hogy a magas szintű nemzetközi együttműködések támogatásával elősegítse az európai felsőoktatási intézmények nemzetközi versenyképességének növelését”.[25] Így akarja felvenni Európa a versenyt az egyetemi konzorciumokkal (mint például a University of California system és társai) és a világszerte kampuszokat létesítő vezető egyetemekkel. Jelenleg legalább féltucat magyar intézmény tagja valamelyik európai egyetemi szövetségnek. Nem csupán közös képzéseket indítanak, hanem számos erőforrást, tapasztalatot, tananyagot és információt osztanak meg egymással, együtt lobbiznak a vezetők, együtt fizetnek elő szoftverekre és folyóiratokra, egyeztetik a stratégiáikat, és megosztják a feladatokat. Szemben a globális vetélytársakkal, az európai egyetemi szövetségek tagjai várhatóan hosszú távon is megőrzik a nyelvi és kulturális couleur locale-jukat – de minden más szempontból a következő évtizedek során várhatóan a felsőoktatásban is a nagy globális szereplők dominánssá válásának lehetünk a tanúi.

Miért van erre szükség? A közgazdaságtan alapvetése az egyetemekre is érvényes: a költségek egy része forgalomarányos, de vannak állandó költségek is. Képzeljünk el két egyetemet: az NFE-t (Nagy Fiktív Egyetemet) 25.000 hallgatóval és a KFE-t (Kis Fiktív Egyetemet) 250 hallgatóval. A bevételük többé-kevésbé létszámarányos, ha az az állami normatívából és tandíjból származik. A kiadásokra viszont ez nem áll. Az oktatók bére csak akkor lenne létszámarányos, ha az oktató-hallgató arány egyforma lenne. De az NFE-n vannak 250, esetleg 500 fős évfolyamelőadások egyetlen előadóval, míg a KFE-n a legnagyobb csoport is csak 25-30 fős. Az NFE-n nem indítanak el egy szemináriumot, ha nincs legalább 15 hallgató, míg a KFE-n van olyan évfolyam, amelyen összesen nincs 5 hallgató. Tehát az oktató-hallgató arány sokkal kedvezőbb a KFE-n, ha az oktatás minőségére gondolunk, de sokkal kedvezőtlenebb a pénzügyi tervezés szempontjából.

Oktatókon és hallgatókon kívül az egyetemeken vannak adminisztrátorok is. Ha a KFE-n századannyi hallgató van, mint az NFE-n, akkor századannyi munkatársra van szükség a tanulmányi hivatalban: 0,3 főre a felvételi irodában, valamint 0,8 tanulmányi előadóra, 0,15 tantervi referensre, 0,2 nemzetközi koordinátorra, 0,25 informatikusra és 0,01 hivatalvezetőre. A megoldás ilyen esetben az, hogy a KFE tanulmányi hivatalának van 2 munkatársa, és ők visznek minden feladatot. Minimum két főre szükség van, hogy szabadság, betegség és egyéb esetekben is legyen legalább egy fő, aki viszi az ügyeket. Tehát mindkét főnek kell mindenhez értenie, a felvételi eljárási rendtől az oklevél kiállításáig, az elektronikus tanulmányi rendszer kezelésétől az állandóan változó jogszabályokig. Ez így viszont kevéssé hatékony. A KFE tanulmányi hivatala céhként működik, a maga minden szépségével, előnyével és hátrányával, míg az NFE tanulmányi hivatala a manufaktúrákat idézi, ahol a munkát gyorsabban, hatékonyabban, szakszerűbben, kevesebb hibával lehet elvégezni. Elég, ha csak egy ember figyeli a jogszabályváltozásokat, ha csak egy ember megy el az elektronikus tanulmányi rendszer legújabb fejlesztéseiről szóló képzésre, ha csak a tíz leginkább ügyfélbarát mentalitású kolléga kezeli a hallgatók problémáit, és öt angolul beszélő kolléga segíti a külföldi hallgatók magyarországi beilleszkedését.

Az Erasmus mobilitási program szabályváltozásainak a követése vagy a minisztériumi adatbekérők megválaszolása éppúgy egy főt igényel, akár kis, akár nagy egyetemről van szó. Lehet, hogy a KFE olcsóbb, egyszerűbb weblapot üzemeltet, mint az NFE, de ha az csak századannyiba kerülne, csak századannyi hírt raknának ki, és csak századannyi hosszú lenne a hírlevél, akkor az elég gagyi módon nézne ki. Portásra és könyvtári olvasószolgálatra akkor is szükség van, ha kevesebben lépnek be az épületbe, kevesebben használják a könyvtárat. A pályázatkövetés konstans erőforrást igényel, akár tíz, akár ezer kollégának hívjuk fel rendszeresen a figyelmét a lehetőségekre. Egy-egy pályázattípus sajátosságainak a megértése ugyanannyi munka, akár egy, akár tíz pályázatot kezel az egyetem az adott típusban. Egy levelezőprogram, egy könyvelőrendszer, egy felhőszolgáltatás, egy könyvtári katalógus, egy e-learning képzésmenedzsment-rendszer (lms) előfizetési díja függhet a felhasználók számától, de nem egyenesen arányos azzal.

A sor még hosszan folytatható. A költségek egy része konstans, vagy a lineárisnál lassabban nő az egyetem méretének a növekedésével. A következtetés egyértelmű: egy nagy egyetem működése szükségképpen hatékonyabb, és ez indokolja azt, hogy még a legnagyobb magyarországi egyetemek is nemzetközi szövetségekben képzelik el a jövőjüket.

Ebben a kontextusban gondoljuk végig azt, hogy az OR-ZSE az egyik legkisebb hazai egyetem. Ellentétben például a katolikus egyházmegyék teológiai főiskoláival, a Rabbiképzőnek nincs itthon partnere. Négy, egymást nem feltétlenül kizáró kiutat látok.

Az egyik opció az, hogy az európai egyetemi szövetségek mintájára (EU-s támogatással vagy anélkül), az OR-ZSE stratégiai együttműködést alakít ki az európai nem ortodox zsidó oktatási intézményekkel. Ez az együttműködés jóval többől kell, hogy álljon, mint hogy szervezünk néhány közös konferenciát, meglátogatjuk egymást, esetleg hallgatókat is küldünk egymáshoz. A hosszú távú stratégiai terveket kell összehangolni, majd azokat közösen végrehajtani. Nehézséget okozhat, hogy a rabbiképző intézmények egy része nem valódi egyetem úgy, ahogy az OR-ZSE 2000 óta az. Hanem azt a mintát követik, amelyet a Rabbiképző is követett egykoron: a hallgatóknak egy akkreditált egyetemen is diplomát kell szerezniük. Ez biztosítja a megfelelő minőségű képzést bizonyos területeken, és adminisztratív feladatokat is levesz a szeminárium válláról.

Az OR-ZSE esetén is ez lehetne a második út: stratégiai együttműködés egy budapesti egyetemmel: közös kurzusok, közös pályázati iroda, közös Erasmus-iroda, közös sportolási lehetőség, közös karriertanácsadás és mentális támogatás a hallgatóknak, stb. Az OR-ZSE vonzerejét is növelné, ha egy másik egyetem kurzuskínálatával bővülne saját kurzuskínálatunk, ha hallgatóink és kutatóink is egy sokkal tágabb diszciplináris közegbe ágyazódhatnának bele.

A harmadik opció a fenntartóval való szorosabb integráció. Számos terület van, a könyveléstől az épületkarbantartáson keresztül a kommunikációig, amely hatékonyabban megoldható, ha nem egy kis intézmény próbálja meg ezeket önállóan megoldani, hanem egy nagyobb intézményrendszer, esetünkben a Mazsihisz intézményrendszere részeként kezelik a feladatokat. Tudom, hogy az elmúlt években számos kísérlet történt ebben az irányban is.

A negyedik opció annak a tudomásulvétele, hogy egy kis intézmény működtetése egyre kevésbé lesz gazdaságos. Vagy rászánjuk a pénzt, vagy gagyi, amatőr módon fogjuk működtetni. Esetleg a munkatársak túlhajszolásával, lelkesedésük és lelkiismeretük kihasználásával, egészségük feláldozásával igyekszünk ideig-óráig valamilyen színvonalat fenntartani kevés pénzből, amolyan „magyaros módon”. Néha valóban sikerülni fog, néha csak a látszat lesz szép. Az elmúlt évtizedek után épp itt lenne az ideje annak, hogy az új rektor és a fenntartó közösen lefektetett stratégiai dokumentumokban végleg elvessék ezt a negyedik opciót.

 

Stratégiai kérdések rövid távú konzekvenciái

Tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki szeret hosszú távú kérdéseken rágódni. Hofstede kulturális dimenziói közül a jövőorientáció tekintetében Magyarországon kimondottan a rövid távú orientáció a jellemző. „Hol leszek én tíz év múlva!” A tágabb és szűkebb kontextus addigra sokszor megváltozhat, addigra „sok víz lefolyik a Dunán”.

Azonban az OR-ZSE épületeinek küszöbön álló rekonstrukciója[26] előtt számos döntést meg kell hozni, amelyek elkerülhetetlenné teszik a fenti kérdésekkel való szembesülést. Például fel fog merülni már a tervezéskor, hogy hány darab hány fős nagyelőadóra lesz szükség. Ehhez viszont tudni kell, hogy öt-tíz év múlva az intézmény működését néhány nagylétszámú, rentábilis szakkal vagy más forrásokból képzeli-e el az intézmény vezetése és a fenntartó. (Pályázati és támogatói pénzekre nem reális hosszú távú tervet építeni.) A Mazsihisz jövőbeli kántorigényének a függvénye a kántorképzés jövője, és ez befolyásolhatja azt, hogy hány hangszigetelt stúdióra lesz szükség. A neológia és a tudomány viszonyáról vallott nézeteink függvénye az, hogy a rabbiképzéshez inkább tantermekre vagy jesivaszerű bétmidrásra lesz-e szükségünk. Az intézményünk pozícionálásától függ a jövőbeli diákjaink szociális háttere, ettől pedig az, hogy kell-e nekik számítógéptermet biztosítani, vagy evidens módon mindannyian laptoppal érkeznek majd az egyetemre.

Az indítandó képzések jellegétől, méretétől és az alkalmazandó oktatásmódszertantól függ, hogy meg kell-e őrizni a jelenlegi nagy könyvtári olvasótermet (véleményem szerint igen), vagy a könyvtár egyéb funkcióit kell-e erősíteni. A hallgatók, oktatók, munkatársak számától, vallásgyakorlatától függ az, hogy igény lesz-e a jelenleg nem működő kóser menza újraindítására vagy egyéb kényelmi szolgáltatásokat biztosító közösségi terek kialakítására. Az intézményvezetés múlthoz való viszonyától függ az, hogy visszakerülnek-e a falakra az egykori tablók, vagy – hasz ve-salom – lekerülnek a Díszterem faláról a festmények? A neológia 21. századi meghatározásától függ a tanzsinagóga felújítása: kell-e női karzat, legyen-e ismét orgona, maradjon-e a mehice, maradjon-e elől a tóraolvasó asztal, maradjanak-e meg a festett üvegablakok, maradjanak-e meg az emléktáblák?

A felsorolás folytatható, de nem folytatom. A kérdések felvetése folytatható, és folytatandó is. Remélem, hogy a felvetett – és további felvethető – kérdésekről való párbeszéd tényleg megindul.

(A szerző az OR-ZSE tudományos rektorhelyettese volt 2018 és 2023 között)

Jegyzetek

[1] Vajda Károly 2018. július 1-jétől megbízott rektorként funkcionált, majd a professzori kinevezését követően nevezhették ki rektorrá. [Szombat]: Vajda Károly átvette rektori kinevezését az államfőtől, Szombat online, 2019. 04. 19. https://www.szombat.org/politika/vajda-karoly-atvette-rektori-kinevezeset-az-allamfotol.

[2] Az előzményeket is részletesen bemutatja: Gadó János: Új rektor a Rabbiképző – Zsidó Egyetemen, Szombat online, 2018. 04. 12. https://www.szombat.org/politika/uj-rektor-a-rabbikepzo-zsido-egyetemen.

[3] [Szombat szerkesztősége]: Lemondott az országos főrabbi, a Mazsihisz közleményben reagált, új rektor a Rabbiképző-Zsidó Egyetem élén és egy eljárás alá vont progresszív vallási vezető, Szombat online, 2018. 04. 12. https://www.szombat.org/politika/lemondott-az-orszagos-forabbi-a-mazsihisz-kozlemenyben-reagalt-uj-rektor-a-rabbikepzo-zsido-egyetem-elen. Kácsor Zsolt: Nagy kihívások és változások előtt az ország egyetlen zsidó egyeteme, Mazsihisz.hu, 2018. 05. 27. https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/mazsihisz-hirek/nagy-kihivasok-es-valtozasok-elott-az-orszag-egyetlen-zsido-egyeteme.

[4] [OR-ZSE/Szombat]: Új arcok a Rabbiképző – Zsidó Egyetemen, Szombat online, 2018. 07. https://www.szombat.org/hirek-lapszemle/uj-arcok-a-rabbikepzo-zsido-egyetemen. Rektorhelyettesekről szóló rektori utasítás (2019. 08. 08.), https://regi.or-zse.hu/wp-content/uploads/2023/03/Rektorhelyetesi_rendelet.pdf. 1/2022.08.31. számú rektori utasítás a rektori jogkörök általános rektorhelyettesre történő átruházásáról (2022. 08. 31.). [Szombat]: Távozik a Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektora, Szombat online, 2022. 09. 01. https://www.szombat.org/politika/tavozik-a-rabbikepzo-zsido-egyetem-rektora. [Szombat]: Rektori utasításban adott teljes jogkört helyettesének az OR-ZSE távozó rektora, Szombat online, 2022. 09. 02., https://www.szombat.org/hirek-lapszemle/rektori-utasitasban-adott-teljes-jogkort-helyettesenek-az-or-zse-tavozo-rektora.

[5] [Szombat]: OR-ZSE: Biró Tamás lemondott tudományos rektorhelyettesi megbízatásáról, Szombat online, 2023. 02. 13. https://www.szombat.org/kozosseg/or-zse-biro-tamas-lemondott-tudomanyos-rektorhelyettesi-megbizatasarol. [Szombat]: Új vezetők az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen, Szombat online, 2023. 03. 24. https://www.szombat.org/hirek-lapszemle/uj-vezetok-az-orszagos-rabbikepzo-zsido-egyetemen.

[6] https://mazsihisz.hu/files/public/filecache/ma__medialibrary_media/863/13863/OR-ZSE_Rektori_palyazat_kiirasa.pdf.  [Szombat]: Pályázati kiírás az OR-ZSE rektori megbízatásának ellátására, Szombat online, 2025. 04. 09., https://www.szombat.org/kozosseg/palyazati-kiiras-az-or-zse-rektori-megbizatasanak-ellatasara.

[7] Saját véleményemet az intézmény múltjáról, jelenéről, jövőjéről már több alkalommal is megírtam, többek között: Biró Tamás: Rabbiképző: Paradigmaváltások, Szombat online, 2018. 07. 01., https://www.szombat.org/politika/rabbikepzo-paradigmavaltasok. Biró Tamás: OR-ZSE 2018/2019: Szubjektív beszámoló, Új Élet, 74. évf., 16. szám (2019. 09. 01.), p. 2. Balázs Gábor – Biró Tamás: 145 éves a Rabbiképző, Szombat Online 2022. 10. 04. https://www.szombat.org/kultura-muveszetek/145-eves-a-rabbikepzo. Lásd még: P[aszternák] T[amás]: Bemutatkozik az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektorhelyettese: Beszélgetés Biró Tamással, Hitközségi Híradó, 17. évf. 5–6. szám (2019. május-június), pp. 6–7. [Vári György]: New York-i ortodoxok és berlini reformok: merre visz a Zsidó Egyetem nemzetközi útja? [Interjú Balázs Gáborral és Biró Tamással] Mazsihisz.hu, 2020. 07. 08. https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/tudomany/new-york-i-ortodoxok-es-berlini-reformok-merre-visz-a-zsido-egyetem-nemzetkozi-utja.

A jelen helyzetértékeléséről, rövid, közép- és hosszú távú stratégiákról is szívesen elmélkedek bárkivel, akit valóban érdekel a véleményem. Az őszinte beszélgetés azonban nem mindig tartozik a nagy nyilvánosságra, mert az intézmény alkalmazottjaként köt a Munka törvénykönyve és az intézményi szmsz előírása. Akaratlanul, jószándékkal, például építő jellegű kritika megfogalmazásával sem veszélyeztethetem az intézmény jó hírnevét és – vélt vagy valós – érdekeit.

[8] Hidas Judit: „Az OR-ZSE zászlóshajó lehet a neológia megújulásában”, Kibic, 2018. 05. 28. https://kibic.hu/2018/05/28/az-or-zse-zaszloshajo-lehet-a-neologia-megujulasaban/.

[9] „A Rabbiképző története” Facebook-oldal, 2021. augusztus 8-i és augusztus 15-i bejegyzései.

[10] „Az OR-ZSE 1995 óta működtet zsidó közösségszervező szociális munkás, majd 2006 óta felekezeti szociális munkás hitéleti szakot. A képzés elindítását a zsidó felekezet sajátos igényei indokolták. A felekezet szociális intézményeiben sokan végeztek szociális munkát megfelelő képesítés nélkül. Az egyetemet a fenntartó Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége arra kérte, hogy kezdje meg olyan szociális munkások képzését, akik alkalmasak arra, hogy szociális munkát végezzenek a felekezetnek a holokauszt túlélői számára létesített otthonaiban, napköziotthonaiban a Zsidó Kórházban, klubokban, a hitközségek szervezeteiben. A képzést a MAB 2002-ben erős minősítéssel akkreditálta.” Ungárné Komoly Judit: Hatékonyságvizsgálat: Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen oklevelet szerzett szociális munkások véleménye képzésükről, OR-ZSE: Budapest, 2007, https://www.regikonyvek.hu/kiadas/hatekonysagvizsgalat-2007-or-zse. A felekezeti szociális munkás szaktól elkülönülő egyházi/felekezeti közösségi egyházi/felekezeti közösségszervező szak (egy időben: zsidó közösségszervező szak) 2008-tól hirdethető (https://firgraf.oh.gov.hu/felsooktatasi-kepzesek/kepzes/BSZKEFK/).

[11] Biró Tamás: Zsidó vallástudomány: nyilvánvaló elnevezés vagy fából vaskarika? Jó ez nekünk?-blog, Magyar Narancs online, 2019. 01. 21. https://magyarnarancs.hu/jo_nekunk/zsido-vallastudomany-nyilvanvalo-elnevezes-vagy-fabol-vaskarika-116627. Goldziher Ignác: A bibliai tudomány és a modern vallásos élet, Magyar-Zsidó Szemle 1884, p. 96. Vö. Biró Tamás: Goldziher Ignác a vallás fejlődéséről és a bibliakritikáról, Szombat online 2024. 09. 01. https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/goldziher-ignac-a-vallas-fejlodeserol-es-a-bibliakritikarol.

[12] Vö. [Haraszti György, Dombi Gábor, Bubryák István és mtsaik]: A Rabbiképző 140 éve (film). Szín-Tér-Kép Alapítvány, 2017, https://www.youtube.com/watch?v=lD5NKDzaUL4, 35:10–35:35.

[13] Biró Tamás: OR-ZSE 2018/2019: Szubjektív beszámoló, Új Élet 74. évf., 16. szám (2019. 09. 01.), p. 2.

[14] [Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem]: Intézményakkreditáció: Intézményi önértékelés. OR-ZSE: Budapest, 2021, p. 21.

[15] Elméletben a fenntartó határozza meg a képzések célját és irányát, amikor elfogadja az intézményfejlesz­tési terveket és a szakok ún. képzési és kimeneti követelményeit (a kkk-kat). Nyílt titok azonban a magyar felsőoktatásban, hogy ezeket a stratégiai jelentőségű dokumentumokat maguk az intézmények készítik elő, és a minisztérium, ill. az egyházi fenntartók csak jóváhagyják azokat, rosszabb esetben beleírnak valamit. Mindkét fél célja az, hogy a feladat gyorsan ki legyen pipálva, és elmarad a lényeg, az érdemi párbeszéd.

[16] Például egy-egy képzés, részben vagy egészben, kiszervezhető hazai vagy külföldi felsőoktatási intézmé­nyekhez. Vajda Károly a hittanárképzés újraindítása érdekében készített elő különböző együttműködéseket.

[17] Például egy szerény próbálkozásom egy 21. századi neológ kinyilatkoztatásteológia megalkotására: Biró Tamás: Kezünkben a Tóra egyik forrása? Szombat online, 2021. 03. 27. https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/kezunkben-a-tora-egyik-forrasa.

[18] Ld. például Hercz Dániel beszédét a rabbiavatásán, a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában, 2023. április 25-én. Lásd még Kurucz Ákos: “Ha egy próféta kiegészíti, az nem minősül kiegészítésnek”, Szombat online, 2020. 06. 16. https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/ha-egy-profeta-kiegesziti-az-nem-minosul-kiegeszitesnek.

[19] „… két egymást követő bibliai teremtéselbeszélés olvasható a Szentírásban, amelyeket a biblikus tudomány is elkülönít, az egyiket papi forrásnak (P), a másikat jahvista forrásnak (J) nevezve” (Frölich Róbert és Gábor György: „A keresztény nemzeti jogalkotó szelektíven olvassa a Bibliát”, Szombat online, 2025. 03. 12. https://www.szombat.org/politika/a-kereszteny-nemzeti-jogalkoto-szelektiven-olvassa-a-bibliat).

[20] Biró Tamás: A magyar zsidóság válsága, ha van, nem teológiai válság, Szombat online, 2023. 09. 10. https://www.szombat.org/politika/a-magyar-zsidosag-valsaga-ha-van-nem-teologiai-valsag.

[21] Biró Tamás: Változik a zsidóság, változunk mi magunk is, Szombat online, 2024. 09. 20. https://www.szombat.org/tortenelem/valtozik-a-zsidosag-valtozunk-mi-magunk-is.

[22] Biró Tamás: A neológ zsidó hitrendszerről, Szombat online, 2022. 05. 13. https://www.szombat.org/politika/a-neolog-zsido-hitrendszerrol. Biró Tamás: „a különböző hely és idő szerint változó szokások nem ártanak a lelkek üdvösségének”, Szombat online, 2022. 06. 17. https://www.szombat.org/politika/a-kulonbozo-hely-es-ido-szerint-valtozo-szokasok-nem-artanak-a-lelkek-udvossegenek.

[23] A Mazsihiszről mint esernyőszervezetről: Biró Tamás: Egyház, hitközség, közösség, község? Válaszok és kérdések, Szombat online, 2021. 01. 21. https://www.szombat.org/politika/egyhaz-hitkozseg-kozosseg-kozseg-valaszok-es-kerdesek1. Sajnos a Schweitzer Gáborral folytatott termékeny vitánkat a Szombat felületén – mint azt a Smuzolo.org-on 2021. 01. 09-én megjelent cikk tanúsítja – sokan félreértették: mintha a Heisler, Vajda, Biró nevekkel fémjelzett Mazsihisz és Rabbiképző (amelyek élén nem rabbik állnak) egy rabbik nélküli, vallástalan, szekuláris neológiát propagálnának. A sors fintora az, hogy a Heisler-párt ellenében 2023 májusában megválasztott új vezetés látszólag semmit nem változtatott azon a stratégián, hogy kulturális programokkal el szeretné érni a kulturális – és nem vallási – értelemben zsidó közönséget is. Ezzel szemben Grósz Andor „a vallásosság fontosságát hangsúlyozta. Legfontosabb célja, mint mondotta, hogy a Mazsihisz jobb vallási szolgáltatást nyújtson. A vallási élet megerősítése, a zsidó közösségi célok fejlesztése kerüljön előtérbe” ([Szombat]: Grósz Andor a Mazsihisz új elnöke, Szombat online, 2023. 05. 14. https://www.szombat.org/politika/grosz-andor-a-mazsihisz-uj-elnoke).

[24] Vö. például Kardos Péter és Schöner Alfréd visszaemlékezéseivel. A „számos” szó ebben a mondatban relatív: ami mai szemmel soknak, az Scheiber Sándor korában még vészjóslóan kevésnek tűnt.

[25] https://erasmusplusz.hu/erasmus_centralizalt_palyazatok/europai-egyetemi-szovetsegek-european-universities.

[26] [Szombat]: 2.8 milliárd forint a Szeretetkórház felújítására, 635 millió az OR-ZSE felújításának tervezésére, Szombat online, 2024. 10. 29. https://www.szombat.org/politika/2-8-milliard-forint-a-szeretetkorhaz-felujitasara-635-millio-az-or-zse-felujitasanak-tervezesere.