Fritz Zsuzsa: A neológia megújításában a nőknek egyenlő szerep jutna
Körkérdést intéztünk a zsidó közösségi és vallási életben részt vevő nőkhöz.
Schweitzer Gábor jogtörténész minapi cikkében, mely a neológiáról szólt, az alábbi kérdést is felvetette:
“Miért fontos a férfiak és nők zsinagógai egyenjogúságán alapuló egalitárius szemlélet elfogadása? A nők egyenjogúsítása a neológia fennmaradásának egyik záloga. A hitélet fenntartása, illetve megmentése aligha képzelhető el a nők egyenjogúsága nélkül, különösen ott, ahol nem biztosítható tíz felnőtt férfi jelenléte az istentiszteletek megtartásához. A nők hitéleti egyenjogúsítása a neológia megújulását is maga után vonja, miközben a micvákhoz való hozzáférés lehetőségét is kiszélesíti. A női egyenjogúsítás eszméjének elfogadását megkönnyíti, hogy tórai rendelkezésekre vezethető vissza: „És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket” (1 Móz. 1:27). Az egalitárius felfogást mellesleg nemcsak a reform judaizmus (reform judaism) fogadja el, hanem a neológiához közelálló konzervatív zsidóság (conservative judaism) döntő része is egalitárius alapokra helyezte működését.”
Ön mit gondol, szükséges-e a nők egyenjogúsítása a magyar neológ zsidó hitéletben, és sor kerülhet-e erre a közeljövőben közösségeinkben?
Fritz Zsuzsa (tanár, a Bálint Ház igazgatója):
Életem legszebb zsinagógai szombatfogadás-élménye egy modern ortodox gyülekezethez kötődik. Teljesen idegen emberek között, Jeruzsálemben, egy tornateremben ültünk. Sokan. Nagyon sokan.
A tornateremből zsinagógává avanzsált helység közepén egy lehelet-vékony tüllfüggöny volt, szinte teljesen átlátszó. Mégis idegenkedtem tőle. Nem szeretem a mechicét. Nem sokáig tartott azonban a rossz érzés, mert egy-két percen belül elkezdődött a szombatfogadás. A tüllfüggöny női oldalán
felállt egy vékony, törékeny lány, odalépett az egyszerű fa Tóraolvasó asztalhoz és énekelni kezdett.
A hangja betöltötte teret, s hamarosan mindenki vele énekelt. Kivétel nélkül. Férfiak és nők követték a sáliách ciburt. Egészen a Bárchu-ig. Akkor egy elegáns mozdulattal a lány áttolta a szekrénykét a függöny alatt a másik oldalra, ahol felállt egy férfi s belekezdett a Bárchu-ba. És mindenki vele énekelt. Nők és férfiak. Egyenlőség volt, spiritualitás, emelkedettség.
Ők, modern ortodoxokként tudtak igent mondani. Kerestek, kutattak, és megtalálták a maguk halachikus válaszát ahhoz, hogy beemelhessenek mindenkit egy spirituális és ünnepi élménybe.
Lehet, sokan azt mondanák, amíg ott van a mechice, ez nem egyenjogúság. De van gondolkodás, szándék és megoldani akarás. Ahogy beszédet mondhatok én a zsinagógámban péntek este. Ahogy adott minjenben megoldás lehet, hogy a nők is beleszámítanak.
Magyar neológ zsidó hitélet…már maga ez a kifejezés is elrémít.
Valami régi jut eszembe, avíttas, sötét fapadok, rabbi ornátusban, ima Ferenc Józsefért. Szerintem a magyar neológ zsidó hitéletben sok mindenre van szükség, a nők egyenjogúsítása csak egy pici része. Kérdésekre van szükség. Útkeresésekre. Beszélgetésre, közösségépítésre, nyitásra. Színekre. És persze mindennek elengedhetetlen része a nők bevonása, komolyan vétele, meghallgatása, szerephez juttatása. Megkérdezése, uram bocsá’!
Ja, és ugyanígy a férfiak bevonására, komolyan vételére, stb. Komolyan venni egyenrangú feleket lehet, akik felelősséget vállalnak, kérdeznek , tanulnak, kétkednek, ellenőriznek, próbálkoznak.
És néha új utakat keresnek, mert új a valóság, mert mások a kihívások. Ilyen zsidó közösség része szeretnék lenni.
Én még arra a kérdésre sem tudok egyértelműen válaszolni, hogy neológ zsidó vagyok-e. Mit jelent ez?
Emlékszem az első pillanatra, amikor beléptem egy zsinagógába. Emlékszem a félelemre, összeszorult gyomromra, a szagokra, a hangokra, az érthetetlen szavakra, mormolásra. Nem is értem, hogy nem futottam hazáig. Maradtam. Eltökélt voltam, ahogy ma is nagyon sok eltökélt zsidó lép be életében először ebbe vagy abba a zsinagógába, félelemmel tele, mert nem tudják, nem értik, nem ismerik.
Szélesre tárt ajtók, tanulási lehetőségek, közösségi események kell, hogy várják őket. Email-cím, telefonszám, valaki a kapuban a közösség tagjai közül, aki megszólítja őket, mond pár mondatot arról, hogy mi történik, információt ad, milyen események várják az érdeklődőket, mi történik éppen…
Azt kell, hogy érezzék, most még nem tudok semmit, de itt elfogadnak és megtanítanak, és lehet, hogy jövőre már én állok az ajtóban és fogadok másokat.
Szerencsém volt, hogy számos különböző zsidó közösségi és vallási élményben részem lehetett, így egy idő után már részemmé lett a tudás, hogy zsidónak lenni, zsidóként imádkozni, zsidó közösségi életet élni nagyon sokféleképpen lehet, és hogy igen, megválaszthatom ma, hogyan szeretném.
Jó lenne, ha a neológia mutatna ilyen lehetőségeket, utakat kínálna nőknek, férfiaknak egyaránt.
Jó lenne, ha nem reaktív, hanem proaktív lenne, ha kezdeményezéseket láthatnánk, kísérleteket egy 21. századi zsidó vallási identitás megfogalmazására itt, Magyarországon, valami egyedi, nekünk készült, ránk szabott, a mi mai kortárs életünket és igényeinket figyelembe vevő, színes és változatos identitás utakat kínáló keretet. Nekem, zsidó nőként, ez jelentené a neológia megújulását. Mert biztosan tudom, ha ez történne, abban nekünk, nőknek, egyenlő szerep jutna.
*
Kapcsolódó cikkek:
Komoróczy Szonja Ráhel: A neológia fennmaradásának záloga az oktatás színvonalának jelentős emelése
Bedő Viktória: A Tóra rejtett szándéka az egyenlőség a nemek között
Fritz Zsuzsa: A neológia megújításában a nőknek egyenlő szerep jutna
Polnauer Flóra: A zsinagóga nem exkluzív férfiklub
Dr. Ungváriné dr. Klein Éva: A neológia fennmaradásának záloga a nők és férfiak egyenjogúsítása
Vadász Magda: Szabad teret kell engedni Magyarországon a zsidóság minden irányzatának