„Nem mertem gyáva lenni”

Az alábbi Talmud idézet mottóként szerepel a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány honlapján:
„aki egy életet megment, egy egész világmindenséget ment meg…”

1944. május kilencedikén megnyíltak  Bonyhádon a gettók. Mindjárt kettő, mert a járásban majd 1300 zsidó élt.1944 májusának közepén zsidó anyámat, nagymamát, unokatestvéreket, minden rokonunkat bezárták  a bonyhádi gettóba. A  munkaképes férfiakat, fiúkat már korábban elvitték  munkaszolgálatra. Hatéves lánytestvéremet és engem- két és fél hónapos csecsemőként- befogadott a bonyhádi evangélikus leányárvaház. Hogy s mint történt nem tudom, talán a közvetlen szomszédunkban lakó Lombos Albert  tiszteletes könyörületéből.  Ma, nyolcvankét év után olvasom, hogy a bonyhádi árvaházat 1948-ban Sztehlo Gábor mentette meg a megszüntetéstől.

 

Most  újra  május van és én újra a magyar zsidóság sorsosaként anyai családom tragédiájára emlékezem.

Sztehlo Gábor, a Világ Igaza és Éliás József embermentők életének kutatóit, emlékezetük őrzőit kérdezem.

• Kádár Zsuzsanna történész.

A Hurban folyóirat 2023/1. számában elemző tanulmányt közölt „Emberségről példát” címmel a magyarországi embermentésről. Erről kérdezem:

– A holokausztot közvetlenül megelőző években mennyi volt Magyarország zsidó lakossága?

A holocaust előtti utolsó (1941 március-áprilisi) népszámlálás adatai alapján Magyarországon a 14 683 323 fős összlakosságból 725 005-en vallották magukat zsidó vallásúnak (az összlakosság 4,94%-a). Az 1938 és 1942 közötti zsidótörvények értelmében pedig még további mintegy 100 000, keresztény felekezethez tartozó személy minősült – faji szempontból – zsidónak.  Ebből Budapesten 184 453 (valamint áttért és zsidó származású keresztény: 62 350) zsidó élt.  Összehasonlításképpen: Európában a holokauszt előtt 9 797 000 zsidó élt.

– Mekkora emberáldozatot követelt a holokauszt?

Teljes Magyarországra vetítve ez a szám 564 507 fő. Budapest vonatkozásában a német bevonulás előtti és utáni veszteségeket összeadva 100 803 zsidó hiányzott 1945. december 31-én. Európában pedig 5 860 000 zsidó ember halt meg a Soá idején.

– Kik voltak –- általánosan meghatározva – az embermentők? 

Európában a második világháború idején mintegy háromszáz millió főre tehető a nem zsidó népesség. Ők voltak azok, akiknek dönteniük kellett, hogy milyen álláspontra is helyezkedjenek zsidó szomszédjaikkal kapcsolatban. Segítők lesznek, szemlélők lesznek, vagy a náci eszmék kiszolgálójaként a zsidóság ellen fordulnak. Ez a dilemma persze nem volt ennyire egyszerű, hiszen akadtak olyanok is, akik maguk is üldözöttekké váltak és menekülni kényszerültek. A nemzetiszocialista népirtás kivitelezéséhez szerte Európában sok ember önkéntes vagy kényszerű részvételére volt szükség. Voltak azonban olyanok is, akik saját erkölcsi iránytűjüket használták, nem hallgattak az antiszemita propagandára, és legyőzték a félelmet is. Ők voltak az embermentők, akik megpróbáltak segíteni életveszélybe került embertársaikon.

– Kik a „Világ Igazai”?

Azok a nem zsidó származású személyek, akik zsidók életét mentették meg a Soá idején. Őket Izraelben a „Világ Igazai”-ként tartja számon a  Yad Vashem, a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága. 2011-ben Magyarországról 703 Világ Igazát ismert el a Yad Vashem, tíz évre rá 876 főre gyarapodott a számuk. Világviszonylatban 27 921 ember mentőt tartanak nyilván az izraeli kutatóhelyen.

• Andrási Andor fizikus.

– Kérem mutassa be magát

93 éves vagyok, kémiából diplomáztam, fizikából doktoráltam, életem legnagyobb részében a KFKI-ban sugárvédelemmel foglalkoztam. Jelenleg is időnként tanácsadó vagyok az ott folyó munkában. Apám zsidó munkaszolgálatosként a doni katasztrófában életét vesztette. A háborút anyámmal  és két testvéremmel Budapesten éltük túl.

– Mikor és hogyan került Ön Sztehlo Gábor gyermekotthonába?

1945 október-november táján kerültünk oda a 3 éves öcsémmel.  Én négy évet töltöttem el a  Budakeszi út 48.- Árnyas út 17 szám alatt működő otthonban.

– Mi volt ez az otthon?

Ez Weiss-Manfréd családjának nagy nyári villája volt, de  az otthonhoz  tartozott a rokon Mauthnerék villája is. Ezen családok leszármazottai ajánlották fel ezeket az ingatlanokat már Budapest felszabadulása után Sztehlo Gábornak 1945 márciusában.  Sztehlo 1944 tavaszán kapta azt a feladatot, hogy mentse a zsidó származású gyerekeket a Jó Pásztor Missziói Albizottság segítségével. A holokauszt ideje alatt Budapest felszabadulásáig  a Nemzetközi Vöröskereszt  támogatásával mintegy kétezer ember, jórészt gyermek fordult meg a több mint 30 budapesti címen. A felszabadulást követően a nála maradt zsidó gyerekeken kívül még sokan kerültek hozzá, például olyanok, akiknek az otthonát lebombázták. Sztehlo nyitott volt a  segítségre szoruló gyermekek befogadására vallásuktól, származásuktól függetlenül. Az új otthon főépületéhez több, más épület is tartozott a Budakeszi út mentén.1946-tól  a Jó Pásztor Missziói Alapítványtól a Pax Magyar Szociális Alapítvány vette át a  gyermekotthonok működtetését. Ennek az alapítványnak Tildy Zoltánné- a miniszterelnök, majd köztársasági elnök felesége volt a fővédnöke. Ekkor már a gyermekotthonban nagyobb fiúk körében egy különleges pedagógiai kísérlet zajlott, és létrejött egy gyermekállam. Ez volt a  Gaudiopolis- az öröm városa. Ennek én nagyon büszke állampolgára voltam.

– A zsidó és nem zsidó gyerekek között nem voltak konfliktusok?

Kezdetben voltak, de csak kezdetben.

– Hány gyerek volt ebben az otthonban?

Körülbelül kétszáz, óvodás kortól egészen tizennyolc-húsz évesig. életkor szerinti csoportokba szervezve.

– Az otthonból kikerült valaki Izraelbe?

Laborczi Dórával evangélikus teológus kutatóval közösen szerkesztettük a Sztehlo-gyerekek voltunk kötetet, mely 2018-ban jelent meg a Luther kiadónál. Ebben harminchárom személy szerepel ,- köztük jómagam – akik különböző származásúak. Közülünk 1949-ben Izraelbe alijázott a 18 éves Perlusz Tamás, ottani nevén- David Pelleg. 2025-ig kapcsolatban voltam vele. 1972-ben Izraelben ő kezdeményezte  Sztehlo Gábor Világ Igaza elismerését, amit meg is kapott 2000 ember megmentéséért. Tiszteletére ültettek egy fát a Yad Vashem kertjében.

– Mikor és hogyan alapították a Sztehlo Alapítványt?

Az 1980-as években részletek jelentek meg különböző folyóiratokban Sztehlo Svájcban írott emlékirataiból, amelyek korábban elkerültek Magyarországra. Szántó Erika rendező a televízióban közzétett egy felhívást, hogy jelentkezzenek azok, akik Sztehlo Gáborral kapcsolatban voltak. A sok jelentkező számára szerveztek egy találkozót, ezekről a beszélgetésekről Szántó Erika Schulze Évával  készített egy dokumentumfilmet „Sztehlo Gábor a gyermekmentő” címmel.  A rendező később egy játékfilmet is készített a Sztehlo által alapított Gaudopolis gyermekvárosról, címe “Gaudopolis  . In memoriam Sztehlo Gábor.”  A ’80-as évek második felében az egykori mentettek és a gyermekváros volt lakói ismét egymásra találva találkozókat kezdtek szervezni. Egy alkalommal Preisich Gábor Sztehlo felnőtt mentettje – aki korábban Budapest főépítésze is volt – kezdeményezésével összeálltunk heten, és megalapítottuk a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítványt, mely 1991 óta működik. Sajnos az alapítók közül már csak ketten élünk, rajtam kívül még Füzéki Bálint zsidó származású pszichiáter, akinek az édesapját Buchenwaldban gyilkolták meg, testvérbátyja pedig az ’56-os forradalom harcosaként vesztette életét.

– Milyen célt tűztek ki az alapítvány számára? 

Alapítói célunk ma is változatlan: Sztehlo Gábor szellemében segíteni a bajban lévő gyermekeket, fiatalokat nehéz élethelyzetekben, elsősorban önálló életük elkezdésében. Célunk a gyermekeket nevelő intézetek alkalmi, célzott megsegítése, valamint Sztehlo Gábor emlékének ápolása, tevékenységének tudományos feldolgozása és népszerűsítése.

 – Mi volt az Ön személyes feladata?

Akkoriban nem különültek el a tennivalók közöttünk. Később  az én feladatommá vált, hogy a szétszóródott „Sztehlo-gyerekekkel” tartsam a kapcsolatot, felkutassam azokat, akikről egyáltalán nem tudtunk, vagy akikkel elvesztettük egymást. Ma is végzem ezt a munkát, értesítéseket küldök a találkozókról, egyéb eseményekről. Örömmel mondom, hogy idén, tehát 2026-ban két  „új” Szteho gyerek került elő, akikről eddig semmit nem tudtunk. Egyikük Budapesten él, talán három éves mentett gyerek volt, aki az Uri utcában lévő védett otthonban élte túl az ostromot, a másikuk,aki  Németországba emigrált és most jelentkezett, mert megtalálta a honlapunkat. ( https://sztehloalapitvany.hu )Ő volt a háború utáni  egyik gyermekotthoni folyóirat, a “Mi újságunk” főszerkesztője.

– Ön 2015-től élettársi kapcsolatban élt Fahidi Évával. Sok túlélő hallgatott a borzalmakról. Évával beszélgettek a vészkorszakról?

Ha olvasta Éva  első könyvét, „Anima rerum: a dolgok lelke”, abból tudhatja, hogy Éva 59 éven keresztül nem szólalt meg. Aztán, amikor egyszer egy barátnőjével Krakkóba utaztak és átmentek Auschwitz-Birkenauba, nagy megrázkódtatás érte. Az ő emlékeiben a tábor személyesen megélt  képei voltak és akkor, ott  egy bemutató helyet, múzeumot látott, amiből az emberek a valóság borzalmaiból vajmi keveset érthetnek meg. Ezután kezdett el beszélni arról, hogy mi történt vele. Éva könyve nemcsak szenvedés történet, hanem a zsidó családja Soá előtti szép, harmonikus életének irodalmi értékű bemutatása is. A kérdésére, igen sokat beszélgettünk a szenvedésekről, Éva sok helyen, sok előadást is tartott, de részt vett velem a Sztehlo rendezvényeken is.

– Valamit megtudhatunk a terveikről?

A magam részéről annyit, hogy a „Sztehlo gyerekek” évenkénti  találkozóját szervezzük, ami  idén éppen most, május 31.-én lesz. Foglalkozunk a már lefordított Sztehlo-gyerekek voltunk c. kötet németországi megjelentetésével és egy, a Gaudiopolisról szóló gyermekelőadás bemutatásával is.  Az alapítványban dolgozó kutatók, történészek tevékenységéről, terveiről inkább  talán ők hivatottak beszélni.

• Wintermantel Balázs teológus, kutató;

Wesley János Lelkészképző Főiskola Soá és Kereszténység Kutatóintézetének főmunkatársa.

– Ki volt Éliás József?

Éliás József (1914 – 1995) református lelkész, származására nézve egy szekularizált zsidó családban született. A Budapesti Református Gimnáziumba járt, majd 1937-1941-es években teológiát tanult Pápai Református Kollégiumban, ahol 1941-ben és 1943-ban lelkészképzőt is végzett. 1941-1942-ben Cegléden lelkész, majd Budapesti Jó Pásztor (zsidó-keresztényeket gondozó) misszió lelkipásztora. Embermentő tevékenysége 1942 decemberétől három területen folyt: a Jó Pásztor vezetőjeként, az illegális Magyar Függetlenségi Mozgalom (az ún. Teleki-csoport) tagjaként  és  hívő magánemberként . Életének egyik meghatározó momentuma, hogy az egyik testvére munkaszolgálatos volt , aki a doni áttörésnél tűnt el 1943. januárjában. Több könyvet ír, a témához kapcsolódóan tudom ajánlani az 1990-ben megjelentet: “Auschwitz mint Golgota, Golgota mint Auschwitz”

– Mi volt az a Jó Pásztor?

1942. október 20-án megalakult a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének a Jó Pásztor Missziói Albizottsága. A bizottság hivatalosan a zsidó származású keresztények között végzendő hitbuzgalmi és érdekvédelmi munkára alapíttatott, de a tényleges tevékenységként – -Éliás József vezetésével –- különbségtétel nélküli embermentést, sokoldalú lelki, pénzbeli és tárgyi segélyezést, zsidómissziót folytatott. Jogi tanácsadást, jogi védelmet is végzett a zsidótörvények miatt, leginkább dr. Bibó István –- akkor minisztériumi államtitkár- – segítségével. A Jó Pásztor kapcsolatban állt  zsidó szervezetekkel is. A Magyar Izraeliták Pártfogó Irodáját anyagilag is támogatták, rendszeres kapcsolatot tartottak a Magyar Zsidók Szövetségével. A Jó Pásztor református szervezet a felszabadulás után is tovább működött, illetve 1945. április 30-án megalakult a Magyar Evangéliumi Egyházak „Jó Pásztor” Missziói Alapítványa, mely a református és az evangélikus egyház közös szervezete volt és 1952-ig működött. Céljuk a krisztusi szociális munka végzése, másfelől az evangéliumi keresztyén missziói egyházak munkájának támogatása, végül a fasiszta rendszer által üldözöttek és hátramaradottak lelki és karitatív gondozása.

– Éliás József Sztehlo Gábor gyermekmentő akcióiba is bekapcsolódott?

A kérdést érdemes pontosítani. A gyermekmentő árva- és gyermekotthonok létesítése a Jó Pásztor által kezdődött 1943-ban Noszvajon és a ház adományozójáról kapta a nevét. Ez volt a Lakatos Etelka Árvaotthon, ahol többnyire munkaszolgálatosok árvái találtak menedékre. Éliás József elve szerint a zsidó és a keresztény gyerekeket együtt nevelték. A nevelésnek  nem evangelizációs, hanem túlélési jellege volt, hiszen az emberi életnek a védelme volt a legfontosabb.  Sztehlo Gábor –- aki akkor kórházlelkész volt- – 1944. áprilisának elején kapott megbízást, hogy az Evangélikus Egyházat képviselje a Jó Pásztor Bizottságban. Részben a nemzetközi- (svájci), részben a svéd Vöröskereszt védelme alatt és segítségével  a Jó Pásztor gyermekotthonokat létesített és működtetett, melyek száma  Budapesten 1944 őszétől ugrásszerűen növekedett. Mindebben hatalmas szervező, irányító munkát végzett Sztehlo Gábor. November végére már huszonhat gyermekotthon működött a fővárosban. A menekítettek számát azzal is növelték, hogy a gyerekekhez általában zsidónak minősülő gondozónőket vettek fel. Sztehlo visszaemlékező könyvében (“Háromszázhatvanöt nap”) idéz egy 1944 karácsonyán készült statisztikát, amely szerint ekkor mintegy ezerkétszázkilencven ember állt a Jó Pásztor védelme alatt. 1945. február 1-jére ez a szám tovább nőtt, ekkor harminckét otthonban már mintegy kétezer ember túlélését szervezték meg a második világháború egyik legkegyetlenebb városharca idején. (  Megjegyzés:  részletes, szép térkép készült a Sztehlo Alapítványnál B. Kádár Zsuzsanna szerkesztésében, ahol a Google Earth-ön láthatók, hogy hol voltak ezek a gyermekotthonok.)

– Éliás  József születésének 100. évfordulóján Ön az előadásában említette, hogy Wallenberg Magyarországra érkezésekor elsőként Éliást kereste fel. Miért?

Éliás József tevékenysége nem maradt meg az egyház által meghatározott keretek között. Csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz is. Ennek részleteit –- Éliásnak, a “Befejezetlen múlt”-ban megjelent interjújában elmondottakra alapozva –- Závada Pál „Idegen testünk” című regényében is megírta.1944. július 9.-én Wallenberg Budapestre érkezik. Napokon belül váratlanul felkeresi Éliást. Találkozójukról  maga  Éliás írt visszaemlékezésében (Interjú a Szombatban –- 1990-12-01. Archívum). Személyét még Svédországban ajánlották  Wallenberg figyelmébe. Együttműködött a német megszállás elleni Magyar Függetlenségi Mozgalom ugyancsak embermentő vezetőjével dr. Soós Gézával, aki az USA hírszerző szervezetének a Függetlenségi Mozgalom zsidó bizottsága vezetőjeként nevezi meg  Éliást. A Mozgalom ellenállási terveit Soós Wallenberggel és főként Éliással beszélte meg, dolgozta ki. Soós a Külügyminisztérium tisztségviselőjeként rendszeresen értesítette Éliást mindenről, amit a zsidókat érintően megtudott. Együtt dolgoztak ki terveket a budapesti zsidóság megmentésére. Megszervezték 2600 ház hírszolgálatát. Minden tíz háznak volt egy összekötője, a 260 összekötőnek 13-15 fő-összekötője, akik Éliás József Lázár utcai központjával tartották a kapcsolatot.  Soósnak fontos szerepe volt az Auschwitzi jegyzőkönyv terjesztésében, amit ő adott át Éliás Józsefnek is.

– Éliás József mit tett az Auschwitzi jegyzőkönyvvel?

Egy hét alatt elintézte a  német nyelvű szöveg lefordítását, gépelését. Segített azt eljuttatni a  hazai keresztény egyházak vezetőihez, Komoly Ottóhoz –- az  izraelita közélet és a cionisták egyik vezetőjéhez –  és több közvetítővel  a kormányzó helyettes özvegyéhez, Horthy Istvánnéhoz. Éliás a deportálások leállítása érdekében szeretett volna közös egyházi fellépést elérni. 1944. június 15-én a csillagos házakba való költözésről megjelent rendelet napján Éliás József Győrbe utazott  Apor Vilmos püspökhöz Ravasz  László, a  Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Serédi Jusztinián hercegprímáshoz írott levelével, amelyben kezdeményezte a történelmi egyházak közös tiltakozó nyilatkozatát.

– Mit  tudott tenni a Jó Pásztor és   Éliás József a munkaszolgálatosok védelmében?

Ruhát, takarót, fehérneműt vásárolt és küldött számukra.  A munkaszolgálatosok családjainak pénzsegélyt biztosítottak, intézték a  velük való levelezést, üzenetek közvetítését. A munkaszolgálatos századoknál a bizottság két-két megbízottat kért fel, akik nyíltan, vagy titokban fenntartották az érintkezést  a Bizottság vezetőivel. Sok ezer munkatáborossal volt a Bizottságnak kapcsolata. A szétvert doni magyar hadsereg összegyűjtött katonái és munkaszolgálatosai közötti fertőző tífuszjárvány miatt katonai karantént létesült  Rimaszombat mellett, egy erdőben. Éliás József kalandos módon leutazott a karanténnal lezárt településre. Összeírta az ott lévők neveit és címeit, majd Budapesten, 18 munkatársával napokig írták az értesítőket a hozzátartozóknak, akik addig semmit sem tudtak szeretteikről. 1943-/44 telén a sűrűn előforduló lábfagyások miatt úgy nevezett bakancsakciót szerveztek. Éliás felkereste a Honvédelmi minisztériumban az illetékest és 1000  pár bakancs kiutalást szerzett, melyet Kemény Lajos budapesti evangélikus  esperes felvett jelzálog kölcsönéből fizettek ki. A Jó Pásztor  más egyházi mentőszervezetekkel közösen ruhagyűjtő munkaszolgálatos századot szervezett. Az álca lényege az volt, hogy  ruhagyűjtés cím alatt a tudomány, irodalom, művészet és a közélet terén nagyon jelentős szerepet betöltő munkaszolgálatosokat  kiemeljék.  A ruhagyűjtő munkaszázad néhány száz embert érintett. Járták a fővárost és ruhákat gyűjtöttek a munkaszolgálatosoknak. Az egyházi segélyszervezetek, akik részt vettek ebben a szervezkedésben, külön lehetőséget kaptak arra, hogy néhány személyt magukhoz szolgálatra kivezényeltethessenek.

Az internáló táborokban is komoly munkát végzett a Jó Pásztor. Látogatták a foglyokat, hozzájárultak élelmezésük feljavításához. A panaszaikat megjegyezték, otthon jelentéseket írtak a hatóságoknak az erőszakosságokról. Így nyolcvanhárom, többségében idős internáltat tudtak kiszabadítani.

Folyamatos munkát jelentett a keresztlevelek gyűjtése származási igazolások kiállításához, védlevelek kiosztása. Wallenberg 1500  kitöltetlen védlevelet adott át Éliás Józsefnek. Mindezek életmentőnek bizonyultak a német megszállás után.

Jellemzően Éliás Józsefre, –- az emberre –-  idézem néhány mondását: „Ha Isten segít, a falon is átugrom” …„Tevékenységem jótékony cseppecskék a szenvedés tengerében”, ….” „nem mertem gyáva lenni ̋”.

– Megkapta Éliás József  zsidók embermentéséért a Világ igaza elismerést?

Ezt az izraeli kitüntetést zsidó származású ember nem kaphatja meg . A Magyar Állam részéről Nagy Ferenc miniszterelnök 1946-ban, Dinnyés Lajos miniszterelnök pedig 1948-ban ismerte el a nemzeti ellenállási mozgalomban és a fasizmus elleni harcban végzett tevékenységét. Az International Hebrew Christian Alliance 1948-as londoni kongresszusa 800 angol fontot ajánlott fel Éliás Józsefnek, aki a legeredményesebb embermentő szolgálatot végezte a németek által megszállt országok egyikében.  (Éliás József  befizette az összeget a Jó Pásztor Alapítvány pénztárába.) És végül hálás, névtelen adakozók a Kerem Kayemeth LeIsrael-nél (Zsidó Nemzeti Alap) száz darab fát ültettek el  Izraelben Éliás József emlékére.