“Szabad teret kell engedni Magyarországon a zsidóság minden irányzatának”

Írta: Vadász Magda - 2016-11-03 Rovat: Belpolitika, Hagyomány, Politika

Körkérdést intéztünk a zsidó közösségi és vallási életben részt vevő nőkhöz.

Schweitzer Gábor jogtörténész minapi cikkében, mely a neológiáról szólt, az alábbi kérdést is felvetette:

“Miért fontos a férfiak és nők zsinagógai egyenjogúságán alapuló egalitárius szemlélet elfogadása? A nők egyenjogúsítása a neológia fennmaradásának egyik záloga. A hitélet fenntartása, illetve megmentése aligha képzelhető el a nők egyenjogúsága nélkül, különösen ott, ahol nem biztosítható tíz felnőtt férfi jelenléte az istentiszteletek megtartásához. A nők hitéleti egyenjogúsítása a neológia megújulását is maga után vonja, miközben a micvákhoz való hozzáférés lehetőségét is kiszélesíti. A női egyenjogúsítás eszméjének elfogadását megkönnyíti, hogy tórai rendelkezésekre vezethető vissza: „És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket” (1 Móz. 1:27). Az egalitárius felfogást mellesleg nemcsak a reform judaizmus (reform judaism) fogadja el, hanem a neológiához közelálló konzervatív zsidóság (conservative judaism) döntő része is egalitárius alapokra helyezte működését.”

Ön mit gondol, szükséges-e a nők egyenjogúsítása a magyar neológ zsidó hitéletben, és sor kerülhet-e erre a közeljövőben közösségeinkben?

Vadász Magda (Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem zsinagógájának elnöke):

vadasz-vagott Az ORZSE zsinagógában a nők egyenjogúnak tartják magukat és ezzel a férfiak – a rabbit is beleszámolva –

egyetértenek.

A hagyományőrzésnek része a parancsolatok megismerése és azok betartása. A hívek egyéni Sulchán Áruchja szerint.

Tegyük fel, hogy az ember autóval érkezik a szombat reggeli istentiszteletre és azzal is távozik, úgy, hogy a két út között végigimádkozta az reggelt. Nem viselt táleszt, se kipát, ha történetesen nő az ember. Mert tiszteletben tartotta a hagyományt. Hangsúlyozom, a hagyományt. A saját hagyományát. A zsinagógánkban minden feltétel adott a tanulásra és sokan élnek vele. De ahogyan a misna a Tóra szentségét a zsinagógáénál feljebb határozza meg, úgy a Tóra nálunk is szentebb annál, hogy felülbíráljuk. A Tóra a hagyományőrzésünk elsődleges alapja. Ezzel nem kérdőjelezem meg azt, hogy Rási lányai raktak-e tfilint.

Ha igen, ha nem, a magyar zsidóság ma a hagyományokat egyéni értékrendű, annak szabályaihoz sziklaszilárdan ragaszkodó individuumokat nevel. Nincsenek jesivák, sem zsinagógán kívüli zsidóság órák, a magyar zsidók, ha neológnak is tartjuk magunkat, nem rendelkezünk kellő ismerettel ahhoz, hogy tiszteletben tartsunk más zsidó irányzatokat. Idegennek tartjuk, ha nő lejnol például Berlinben, de a prágai „LMBT” zsinagóga lelkülete is távol áll tőlünk, a női kántorokról nem is beszélve.

A zsidóság általában az ország kicsi tükre.

Talán ezért idegenkedünk a reform vagy a konzervatív irányzattól, az átalakított liturgiától és a spiritualitás előtérbe helyezésétől.

Világi vezetőként tehát az a véleményem, hogy az ORZSE zsinagóga nőinek a férfiakkal való balansza, a hagyományok nagyfokú tiszteletéből fakad. Azonban szívesen részt vennénk a neológia (újra)definiálásában. Nem feltétlen a neológiát kell egalitariánusként vagy reformként meghatározni, de mindenképpen szabad teret kell engedni Magyarországon a zsidóság minden irányzatának.

A Mazsihisznek támogatnia, sőt indítványoznia kell olyan zsinagóga vagy zsinagógák működését, ahol