Eichmann „legjobb embere”
Alois Brunner, náci háborús bűnös négy éve halt meg Szíriában – ágyban, párnák közt
Simon Wiesenthal írta róla emlékirataiban: „A Harmadik Birodalom még életben lévő gonosztevői között kétségkívül Alois Brunner a leggonoszabb. Adolf Eichmann volt a zsidók megsemmisítésének megtervezője, Alois Brunner pedig a megvalósítója.”
A Simon Wiesenthal Központ adatai szerint Brunner 47.000 osztrák, 44.000 görög, 23.500 francia és 14.000 szlovák zsidó deportálásáért volt felelős. A Párizs melletti Drancy gyűjtőtábornak, ahonnan 67 ezer francia zsidót szállítottak el, 1943 júniusa és 1944 augusztusa között volt a parancsnoka. Eichmann mint „legjobb emberét” említette őt.
„A több mint 128.000 deportált többsége elpusztult a koncentrációs táborokban” – ezt Efrájim Zuroff, a Wiesenthal központ izraeli igazgatója mondta a Sunday Expressnek adott interjújában.
Alois Brunner SS százados úgy kerülhette el a felelősségre vonást, hogy összetévesztették egy Anton Brunner nevű másik SS tiszttel, akit elítéltek és fölakasztottak háborús bűnökért. Ő viszont az amerikai megszálló csapatoknál sofőrködött Berlinben, és a Gehlen-szervezet ügynökeként kémkedett a szovjetek ellen a háborút követő években. 1954-ben hamis vöröskeresztes útlevéllel Rómán keresztül Egyiptomba távozott. Ott fegyverkereskedelemmel foglalkozott, és egy zsidó családnál lakott, „akik egész rendes emberek voltak” – nyilatkozta egy interjúban, amit a Bunte német lapnak adott 1985-ben.
Azután Dr. Georg Fischer néven bukkant fel Szíriában, ahol állítólag a helyi zsidó közösséggel szemben a kemény kéz politikáját folytató Hafez Assad rezsim szakértőjeként dolgozott. Meg nem erősített hírek szerint elnöki tanácsadóként zsidók vallatásáról és kínzásáról szerzett tapasztalatait osztotta meg az ottani szervekkel. Mint ismeretes, 1989 előtt az Asszad rezsim fő támogatója a Szovjetunió volt, amelyet láthatóan nem zavart, hogy szövetségesük miféle embereknek ad menedéket. A szíriai kormány az európai országokból érkező kiadatási kérelmeket elutasította. Brunnert 1999-ben, sőt az új évezredben is látták a damaszkuszi Meridien szállóban.
A Moszad többször kísérelt meg merényletet ellene. A levélbombák 1961-ben és 1980-ban megsebesítették, de csak három ujját és egyik szemét vesztette el. Brunner nemhogy megbánást nem tanúsított, de egy ízben azt is kijelentette, hogy „csak azt sajnálja, hogy nem ölt meg több zsidót” – mondta róla Zuroff, hozzátéve: „A német titkosszolgálat egykori ügynökétől azt az információt kaptuk, hogy Brunner négy éve halott, és Damaszkuszban temették el. Korából ítélve (1912-ben született) ez nagyon is valószínű, és az informátor szavában sincs okunk kételkedni. A mostani szíriai polgárháború körülményei között felelőtlenség lenne sírja után kutatni.”
A Times of Israel cikkét Bassa László fordította.