Abbasz nem akarta megbántani a zsidókat antiszemita kijelentéseivel

A Holokausztot a zsidók pénzéhsége okozta, de ezzel a kijelentésével senkit nem akart megbántani, legkevésbé a zsidókat, mert ő a leghatározottabban elítéli az antiszemitizmust.

Nagyjából így lehet összegezni Mahmud Abbasz elmúlt két napban tett kijelentéseit.

A 81 éves palesztin vezető igazán nem számíthatott arra, hogy szokásos antiszemita tirádáit ezúttal rossz néven veszik. Palesztin részről minden óvintézkedést megtettek, s a Palesztin Nemzeti Tanács előtt tartott beszédének zsidóellenes részeit az angol nyelvű összefoglalóból gondosan kihagyták.

Joggal számíthattak arra, hogy az izraeli tiltakozásra fittyet hányva a nyugati világ ezúttal sem vesz tudomást a vaskos zsidózásról. Hiszen legutóbb az Európa Parlamentben kútmérgező rabbikról értekezett Abbasz, s az EP képviselők mégis állva tapsoltak.

Idén januárban, egy Izrael-ellenes kirohanás során a palesztin vezető arról delirált, hogy az európai zsidók inkább meghaltak a Holokausztban, minthogy Palesztinába jöjjenek, s ezért Ben Gurion kénytelen volt jemeni és iraki zsidókat Palesztinába rángatni, hogy az országot valahogy megalapíthassák. (Az ízléstelen és látszólag értelmetlen kijelentéssel nyilván azt akarta mondani, hogy a cionizmus olyan borzasztó, hogy az európai zsidók inkább Hitlert választották helyette.)

A palesztin vezetőnek nem első és nem második történelemhamisító, holokauszt relativizáló kirohanása volt ez – Moszkvában, a szovjet korszakban befejezett doktori tézise is azzal foglalkozott, hogy „a cionisták együttműködtek Hitlerrel”. (Ez akkoriban amolyan félhivatalos szovjet álláspont volt.)

Mindezek ellenre a palesztin vezető a nyugati világ egyik liblingje volt. Vajon miért háborodtak föl a nyugati lapok – élükön az Abbasz menesztést követelő New York Times-szal – és a nyugati politikusok azon, amit korábban lazán elengedtek a fülük mellett?

Vajon miért ítélte el a nemzetközi közvélemény a palesztin nép hivatalos vezetőjének antiszemita kirohanásait, amikor más, hasonló esetekben nem zavartatta magát?

A következő tényezők játszhattak szerepet. Abbasz túlságosan biztos volt a dolgában, nem számolt a beszédéről tudósító nagyszámú újságíróval, valamint azzal, hogy izraeli részről ezúttal jobban felkészültek és akkora publicitást adtak az esetnek, amit már kínos lett volna nem észrevenni. Azzal sem számolt, hogy a Fehér Házban most nem egy vele rokonszenvező, hanem egy őt gyanakvással figyelő elnök ül, akinek adminisztrációja is hasonlóképpen gondolkodik. Az is új fejlemény, hogy Európában az iszlám antiszemitizmust említeni már nem anatéma, Franciaországban és Németországban is nyíltan szólnak róla, dacolva az esetleges megbélyegzéssel.

Abbasz a negatív visszhang után most a sokéves palesztin gyakorlathoz folyamodik, miszerint a nyugati világnak angolul egészen mást kell mondani, mint a hazai közönségnek arabul. Háromnyelvű kommünikéjében a palesztin vezető megismétli a nyugati világnak címzett szokásos kliséket, miszerint „elítéli az antiszemitizmus minden formáját”, „elkötelezett a kétállami megoldás és békés egymás mellett élés irányában”, és hasonlók.

Nyugati fogyasztásra szánt paneljei eddig mindig beváltak. Pár éve azt is mondta már,hogy „a Holokauszt az emberiség történetének legaljasabb bűncselekménye volt”.

A palesztin és az arab közönségnek természetesen nem mond ilyesmit. Jedem das Seine.

Az pedig, hogy zsidó körökben sokan javíthatatlan Holokauszt tagadónak tartják, eddig sem érdekelte.