Boaz Blum könyvesboltja

Scheer Róbert végre az anyanyelvén írhat: önéletrajzi ihletésű Tel-Aviv macskája című regénye látszólag egy édesbús misztikus krimi, melyben legalább annyi a megfejtésre váró talány, titkos jelentés, mint a jelenés.

Tel-Aviv Dizengoff utcájában, egy elvarázsolt könyvesbolt nyomasztó hangulatú klausztrofóbiás terében – ahová alig esik be egy-egy vevő – zajlik a cselekmény, vagy inkább egy különös, töredezett, szaggatott emlékezésfolyam, sok-sok dráma és érzelem. Ha valaki a Kabbala iránt fogékony, meg se lepődik azon, hogy a bolt neve Tiferet. Álomszerűen ezoterikus világba vezet ez a szövegmozaikokból szerkesztett labirintus-regény a múltba és a jelenbe ugráló idősíkokkal, életen és halálon átívelő távlatokkal, határátlépésekkel.

A történet hőse, Boaz Blum egy szomorú, tragikus sorsú figura, aki a múltban rekedt; ez nem csoda, szinte mindenki elhunyt vagy eltűnt körülötte. Ám hol húzódik a határ káprázat, valóság és álom között, valós alakok és árnyak között? Vagy valami furcsa álom ragyogja be ezt az életet? Nem is kell megfejteni; a regénynek több rétege is van, hiszen egyszerre szól az elveszített otthonokról, otthontalanságról, az Izraelbe kivándorló család beilleszkedéséről, a délibábbá vált Magyarország iránti töretlen nosztalgiáról. Ráadásul átélhetően ír olyan lelkiállapotokról, mint a depresszió és a végső elmagányosodás, vagy a teljes apátia.

Ám ki ez a boltba betoppanó rejtélyes nő, és mitől tűnik ismerősnek?

A már Izraelben született Boaz emlékeiből kibomlik családjának története: szülei a deportálások elől menekültek el, édesanyja öngyilkos lett, édesapja, Joakim, aki Izraelben sikeres textilgyáros lett, soha nem volt képes beszélni a holokausztról. Apának és fiának egyaránt fontos volt segítője, a szintén Magyarországról érkező Nana, és az ő sugárzó és gondoskodó személyisége. A család életét a magyar-izraeli kettős identitás, és otthonukban a magyar anyanyelv használata határozta meg, valamint a magyar kultúra és irodalom iránti olthatatlan rajongás, olyannyira, hogy Joakim mint gáláns pártfogó helyet biztosított a házában egy izraeli magyar lap számára. Az apa (immár ő is csak a túlvilágról) azért is érdekes jelenség, mert ő maga bátorította a gyermek Boazt a kritikai gondolkodásra, legyen a célpont akár az izraeli hadsereg, az oktatás vagy a politika. Sőt, bármilyen kiváló üzletember volt, nem volt földhözragadt; hitt a sötét erőkben és a jóságban is, a világot átitató permanens lélekharcban. Vajon miért is akart hazatérni Budapestre, és lehet-e egyáltalán visszatérni a Duna partjára?

Boaz életét rejtélyes törés szabdalta: 20 évvel ezelőtt felesége, Sara és kisfiuk, Joel váratlanul kiléptek az életéből, nyomuk veszett, egy magánnyomozó sem volt képes rájuk bukkanni, de a remény lángja nem hunyt ki a szívéből. Sara és Joel olyanok az emlékképeiben, mint egy másik életből kilépő / átlépő kísértetek. Házassága, felesége, fia, bár valóságosnak tűntek, elpárologtak, mintha átléptek volna a fantasztikum birodalmába. Eloszlik valaha ez a rémálom?

A hajdani, gyermekkori szerelem, Lea is egy tűnő árny, a képzelet játéka?

Hogy a regényhős, Boaz Blum alakja mennyiben önportré, nem egyértelmű, hiszen lakótársa, a filozófus, David Askenázi szintén kicsit maga a szerző; inkább szereplőkben oldódó rejtett önportréról beszélhetünk. Mindezeken túl, fontos tényező a színes, zajos, élettel teli, nyüzsgő Tel-Aviv, a hullámok mosta tengerparttal és a szívós, életért küzdő, szemétben turkáló kóbormacska hordákkal, a változó intenzitású égiháborúkkal: egész Izrael sokrétű, igaz, Boaz már olyannyira közömbös és vak a körülötte vibráló élet és a politikai változások iránt, hogy ebből a közönyből lehetetlen kizökkenteni.

A regényt behálózzák a finom irodalmi párhuzamok, és nem véletlen, hogy Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek és az Eszter hagyatéka kötetei felbukkanak a történetszövésben. Hovatovább, ha a Sorsról elmélkednénk, forduljunk bátran Szophoklészhez, többet tudott ő a sorsról, mint ma bárki, és hogy Thorwald Dethlefsen német ezoterikus filozófus írót miért is idézi hősünk, ezt meghagyom az olvasónak.

Egy szépen megírt, ironikus humorral fűszerezett kísértetjárás ez a könyv, melyben Boaz Blum egy médium létállapotában magára talál.

(Scheer Róbert: Tel-Aviv macskája KAS Kiadó, 2025, 176 oldal)