Egy kötetben három mű, két szerző. Vers – próza – vers tagolás.

Péntek éjszakánként a Teleki téren nem lehetett aludni a lónyerítéstől. Hajnali hattól a Karácsony Sándor utcától a Lujza utcáig télen-nyáron álltak végig a lovas kocsik, hozták az árut. Kistarcsa mellől, Soroksár környékéről érkeztek a bolgárkertészek, mérleget a szekér elé tették, mázsálták a friss árut.

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják “PÁPAI-né” beszervezési és munkadossziéját. Fia 2014 márciusában értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma ez a könyv. Ítélet nincs.

,,A kávéházi beszélgetésen – ahol ki kellett derülnie, hogy ki is az illető, az a bizonyos családtag, akiről a telefonhívásban már név nélkül szó esett -, én már azelőtt, hogy meghallottam volna a nevét, már azelőtt biztos voltam benne, hogy bár ez teljesen és tökéletesen lehetetlen, és ha valami, akkor az az egy ki van zárva, és éppen azért, mert teljességgel ki van zárva, de nyilván az anyám. De mitől is volt bennem ez a bizonyosság? Talán a rebbenő ajka, amikor éreztem, hogy mondani akar valamit, hogy ott van a nyelve hegyén, de végül mégsem mondja ki?”

Forgách András 1952-ben született Budapesten. Író, műfordító, dramaturg. Prózai művei: Aki nincs (Magvető, 1999); Zehuze (Magvető, 2007); 12 nő voltam (Libri, 2013); Valami fiatal szélhámos (Libri, 2015) Esszék: Valami Figaró-féle alak (Jelenkor, 1993); Gonosz siker (Magvető, 2000)

Howard Jacobson új regénye egyszerre gyengéd és rémisztő. A furcsa szerelmi történet olyan jövőbeli világban játszódik, amelyben a múlt veszélyes vidéknek számít: a múltról beszélni ugyan nem kimondottan tiltott, de nem is igazán ildomos. A regény minden szereplőjére óriási tragédia árnyéka vetül. Egy gyanakvásba, tagadásba, mentegetőzésbe burkolózott múltbeli esemény, amelyre csak úgy szokás utalni, hogy ami történt, ha egyáltalán megtörtént.

Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.
(Kemény István) 

2016-ban végre önálló kötetben is megjelennek magyarul a jiddis irodalom klasszikusának elbeszélései a Zachor Alapítvány gondozásában. Ebből közlünk egyet az alábbiakban.

Részlet Sayed Kashua – angolul Second Person Singular címen megjelent regényéből. 

Rejtő Jenő kiadatlan kisregénye (1941 k.) most három változatban jelenik meg az idén 110 éve született író munkásságáról szóló, Az ellopott tragédia című emlékkötetben. Szerkesztő Thuróczy Gergely irodalmi muzeológus.

– Ne aggódj! – próbálok lelket önteni belé. – Az antiszemiták legnagyobb része, legalább kilencvenöt százalékuk egyáltalán nem akar megölni minket. Csak az van, hogy a maradék öt százaléktól olyan rosszakat hallanak rólunk, hogy mégis kénytelenek lesznek rá.

–Ugyanígy … Tovább »

„Kohn és Grün a kávéházban üldögél. Kohn újságot olvas. Az egyik hír fölkelti érdeklődését: – Mit szólsz hozzá: a pesti állatkertben vizilóbébi született! Grün kétkedően csóválja a fejét: – Na és jó az nekünk?”

Két új zsidó viccantológia látott nemrég napvilágot. Miért jó ez nekünk?

A történelmünkkel való kíméletlen szembenézés, önfelmentő szépítések és hazugságok nélkül, nem tartozik nemzeti erényeink közé. Ez a nemzet mindig hős vagy áldozat. Leginkább mindkettő… 

Mindig is úgy gondoltam, hogy a szöveg, ha egyáltalán életképes, elszakad szerzőjétől, önálló léthez kezd. A freudi séma szerint „megöli” nemzőjét.

Patrick Modiano irodalmi Nobel-díjas életének és műveinek vészkorszakkal és zsidóságával kapcsolatos egyes motívumairól 2014. novemberi számunkban írtunk. Az alábbiakban a díj átvételekor mondott beszédének részleteit közöljük.

Patrick Modiano francia írónak ítélte oda a 2014. évi irodalmi Nobel-díjat a Svéd Királyi Akadémia. A testület indoklása szerint a 69 éves írót az emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat, és feltárta a náci megszállás mindennapjait.

Jichak Katzenelson (1886–1944) lengyelországi zsidó költő, drámaíró. Jiddis és ivrit nyelven egyaránt írt. Színművei a zsidó–lengyel együttélésről, a zsidó nép történelmi dilemmáiról szólnak. 1943–44-ben kilenc hónapot tölt egy franciaországi internáló táborban. Itt … Tovább »

A próbababák

Nézzétek. Nézzétek. – Összekuporodva ültünk a priccsünk deszkáin, ami ágyként,asztalként, padlóként szolgált. A tető nagyon alacsony volt. Csak ülni lehetett, behúzott fejjel. Nyolcan voltunk – a mi nyolcas csoportunk, amelyet csak a halál választ majd el –, … Tovább »

A Haarec újságírójának novemberben az Atlantic Press kiadónál magyarul is megjelenő könyvének alábbi részlete egy Harod-völgyi kibuc példáján mutatja be az államalapítás előtt érkezett első zsidók életét.
Egy reggel furcsa emberek jelennek meg a táborban. Keki színű sortnadrágot … Tovább »

Csapody Tamás: Bori
munkaszolgálatosok – Fejezetek
a bori munkaszolgálat történetébõl.
Vince Kiadó, 2011, 647 oldal, 5495 Ft
Áldozatok és tettesek közös történetérõl írt könyvet Csapody Tamás. A jogász és szociológus végzettségű szerző hétévnyi kutatómunkával, … Tovább »

Útirajz száműzötteknek

Nézz és emlékezz. Nézd az eget.
Nézz mélyen s mélyen a tengertiszta légbe,
A végtelen az ima végső menedéke.
Szólj most, beszéld tele a megszentelt kupolát.
Mit hallasz? Az ég mit felel neked?
Az egek elvétettek: ez nem a te hazád.

Nézz és emlékezz. … Tovább »