Emléktáblamesék és csendéletképek

„Kifakult épületek tükörképe a sötét pocsolyákban” – mint emberi arcok. Bő tíz éve szárnyra kapott egy köztéri projekt – nem réz, hanem plexitáblákkal. Hidegen hagyta a színesfémgyűjtőket. De most újjáéledt novelláskötetként „fotóalbummal.”

A romkocsmák szerelmesei néhány éve Mandl Péter prózás emléktábláira bukkanhattak a Szimpla Kert, a Szóda vagy a Pótkulcs táján, ahogy sok más pesti helyszínen, ahol a járókelő beleütközött az utca és a saját szellemébe. Az „Írásváros” a HINTS Institute kortárs képzőművészeti csoport programjaként tette személyessé a fővárost. A nemrég megjelent könyv a kiállított emléktáblák rokona: kitalált lények bőrébe bújtatott emberi jellemrajz-gyűjtemény. A VI., VII. és VIII kerület sok zárkózott háza elgondolkodtató. Beszélő épületek lendítik mozgásba a képzeletet. Az Öt korty beton c. városdokumentum közterek, épületek, ember és ház, városlakó és település kapcsolatát boncolgató apró történetek és fotócsendéletek kollekciója. Nem klasszikus városprezentáció, a fényképek is kitörnek a hagyományos városfotó kategóriából. Az emberi jellemvonásokkal megajándékozott szobrok, bérházak, utcák, hidak, köztéri elemek: hegy, alagút vagy az élettelen várost megálmodó vízköpők egyenrangú szereplők a köztük élő emberrel. Ötven életkép ötven fotóval – néha nehezen követhető a párbeszédük. Földrészek, eltérő kultúrák városrészletei keverednek budapesti helyszínekkel, belvárosi bérházak vigasztalan tereivel.

Mandl Péter mese (és más) könyvek írója, Bécsben élő kutatóorvos, emberi sorsok látója, tudója ügyel a részletekre. Szabó László fotós civilben informatikus. Két barát életre kelt egy képzeletben létező várost „lakóival” akik valahogy olyan ismerősek. Átrendezhető város: ismerős és idegen. A fényképek átértelmezett „képeslapok”. Nem számít, hogy ház vagy ember.” Megszemélyesített város éjekkel, fényekkel és lidércfényekkel, ahol minden ház, minden tér, felhőkarcoló, alagút, híd és torony lélekkel bíró személy: élők, holtak, boldogok és tébolyodottak lelkiállapotokkal, kegyelmi állapotokkal, siralmakkal. Képzelet és valóság, útvesztő és látomás az álmodó és lehullott vízköpők birodalma.

Fotók különös, rendhagyó pózban, kisprózával. Montázs-város, tapintható miliő: megannyi épület, szoba, alagút, torony mind egy emberi élet elkapott pillanata. Galambok és kutyák idilli világa, ahol a macskák párban vadásznak, szobrok boldogságról áhítoznak és eltűnt életek relikviái hevernek elhagyott, romos szobákban. Körfolyosóra kitárulkozó törött üvegű ablakkeretek a ház morajló csendjét továbbítják: a falon a graffiti alakok kísérteties fényét vetíti.

Labirintusszerű életképek, hűlt helyek városszimbolikával, felhőkarcoló pusztuló és épülő tájjal, tengerpart, tengerfenék, díszletek: a tenger só, a föld beton. Alakok magányba burkolózva, kissé szomorú melankolikus írásokkal. A fotó és szöveg között olykor szándékosan nincs összhang, inkább csak reflektálás, üzenet. Apró kortyokban isszuk a várost, élő és élettelen lakóival. Meghökkentő monokróm fotókon antropomorf épületelemek: üvegfal üvegfalat tükröz, vaskorlát vaskorlátot ér, a városlélek a folyóval árad. Metropolisok, városromok, kerítések, tovatűnő alak a berlini holokauszt-emlékműben. Feneketlenül mély kutak. Csoportképek. Korhadó és virágzó fák. Vakablakos törtportré egy málló vakolatú ház falán. Lebegő Krisztus és enigmatikus királyszobor. Magányos szoba magányos távozóval. Holdfény, köd, talány, szántóföld, sivatag. Metróterek és plázabábuk.

Filozofikusan szemlélődő sorokban brilliánsan szép mondatok: „Az érett meggyszemek a kábító zuhanást követően agyagtálakban várják a kijózanodást az ebédlőasztal közepén egy avítt szódásüveg, áttört ezüsthálóból font bonbonier és mályvaszínű gyertyák társaságában” váltakoznak olykor közhelyesebb gondolatokkal.

Mandl Péter – Szabó László: Öt korty beton, Ab Ovo Kiadó, 2015, 120 oldal 2700 Ft

Kapcsolódó cikk:

Mandl Péter–Szabó László: Öt korty beton