Nyers realizmus, túlzott líraiság

Írta: Fazekas M. László - Rovat: Archívum, Irodalom

(Stein Imre: Számbátjón felé a jeruzsálemi átjáró. Kaltform, Kódex 1989. 71 oldal 80 Ft.)

Stein Imre 1966-ban született Budapesten, jelenleg az ELTE bölcsészkarán angolt és összehasonlító irodalomtörténetet hallgat. Öntudatra ébredésének fontos mérföldköve ez a kisregény, amely egyben első publikált írása is. Bár nem a frissen megjelent művek közé tartozik, aktualitásából semmit sem vesztett, témája miatt pedig méltán a Szombat Könyvespolcán a helye. (Lásd még: Szegő György elemzése, Kritika 1990/7.)

Izrael, kibuc, fiatalos hév, élmények kavalkádja. Bereményi sorai jutnak eszembe. „A szemem filmvetítés, előzetest vetít, egy eljövendő nagy film megkevert részleteit.” Stein Imre keveredő emlékeit még inkább összekuszálja, nem irigylem a képzeletbeli vágó dolgát.

A szöveget bibliai szemelvények tagolják. Miért éppen azok, amelyek, és miért éppen ott, ahol? „Modern prózakísérlet.” Saját sorainak szervesen összetartozó részeit váratlanul szakítják meg a Biblia versei, ám a veretes nyelvezetű idézetek tiszta érthetőségükkel felüdülést nyújtó komplementerét adják a vibráló mondatoknak. Stílusa általában nyersen realisztikus, munka, testi bajok, egy szakadozó ócska cipő stb., néha azonban túlzott lírai hangnembe csap át: „de jobb, mint a gyapotföldön méregpárában duzzadozva nyalogatni az epés föld szilánkjait szád aszott rózsájáról.” A szavak mélyén rejlő titok megfejtése gyakran nehéz feladat. (Lásd még: avantgárd irodalom.)

A felvillanó emlékek hatása mégis lenyűgöző, a személyes élmények szuggesztív ereje tagadhatatlan. A pesti zsidó fiú szorongása Erec Jiszráélben megkapóan őszinte vallomás. A pillanatképek éles fényben világítják meg az ezerarcú Izraelt, a hétköznapi és spirituális örök összefonódását. Az átélt testi és lelki utazás mély nyomot hagy. A mindenkit befogadó (és éppen ezért) hihetetlenül sokszínű Ország kézzelfogható valósággá válik, örökre bevésődve – nemcsak az író – az olvasó agyába is. A könyv nehéz, de izgalmas olvasmány, „izzó merítőpróba”, ahogy Mezei András írja előszavában.

Fazekas M. László

támogatás

Címkék:1992-12