Kettős apokrif

Írta: Balla Zsófia - Rovat: Archívum

Kettős apokrif

 

Hallgass ide, Kisfiam: az Örökkévaló a mi Istenünk.

Csak az lehet a mi Istenünk, aki Örökkévaló.

Aki Egy.

Nem Apa vagy fiú.

Te fiú vagy és van apád, sovány mesterember.

 

Ne élj-halj értünk, nem érdemes.

A tíz törzs örökre elveszett Babilonban és más lágerekben.

 

Gyújtatván gyulladjék.

 

Akkor mivé legyél – kérdezed -,

miért, kivel, van-e kivétel,

nézz anyádra – felelem -, érzed,

hogyan szorít, melenget

a leheletével?

 

Drága Kisfiam! Hozd át

a magzatvizet, a burkot, zsinórt

erre a világra itt,

a túlvilág öles anyaszagát,

a nemződés repeszeit,

az ölelésbe robbant két szülőt,

dadogd, hogy rebbent, roppant

az egyetlen sokaság.

 

Te pedig törzstől leszakadt,

egy fürttel több és kevesebb.

És a vég szenvedélye.

 

Ne próbáld, nem tudsz

megváltani.

A legyeskedő hamu,

a bűn és erény ránk visszaszáll.

 

Halljad, én népem, egyetlen Kisfiam!

az Örökkévaló a mi Istenünk,

ha megszületsz, benned megsokszorozva

fölsistereg az egyetlen halál és a mélyében

akadozó lélegzet,

Néki liheg,

gyújtatván gyullad a nyolc gyertyaszál.

támogatás

Címkék:1999-03