Fák nélkül

Írta: Jehuda Amiháj - Rovat: Archívum, Irodalom

Fák nélkül vándorolnak a levelek,

test nélkül bolyong a vér

távol a vérerektől

s alvad meg minden útján.

És a szavak pedig elbitangolnak a szájtól,

új szájra sóvárogva.

Meg kell végre gyógyítani a földet

a történelemtől

és a köveknek pihenniük kell,

még annak az egynek is,

amely Góliát életét

kioltotta.

A lelkem pajta volt,

templommá szentelték, majd ismét elnéptelenedett,

De jómagam, mint földmérő, fekete és fehér karóként

kihegyezett reményeket verek a földbe,

az előttem elterülő, magányos síkságon.

Csoóri Sándor fordítása

* Amiháj, Jehuda – 1924-ben született a németországi Würzburgban, 1936-ban ment Erec Jiszráélbe. A második világháború alatt a brit hadseregben harcolt, majd az 1947-49- es függetlenségi háború idején az izraeli hadseregben. A jeruzsálemi Héber Egyetemen végezte tanulmányait, jelenleg gimnáziumi tanár. Az ötvenes években jelentek meg első versei – ma pedig már ő a legtöbbet fordított kortárs izraeli költő. Prózát is ír, és műfordítóként is tevékeny. Megkapta az Izrael-díjat. Jeruzsálemben él. Verseskötetei: Most és hajdan (1955), Az idő (1977).

Címkék:1991-11