Összesen 6 találat : Odze György.
A doboz dédnagypapáé volt, mint majdnem minden a családban, ami első látásra feleslegesnek látszott, és aztán mindig jött egy pillanat, amikor hasznát vettük és akkor dédnagypapa győztesen körülnézett és azt mondta, na, ugye, látjátok. Az ő életében mindennek megvolt a helye … Tovább »
Ilka, apám nővére 1956-ban disszidált.
-A soá-ban mindenem elveszett. Elveszett Dezső is. Porrá lett, így van, ki kell tudni mondani. Bennem már akkor annyira felkavarodott minden, hogy soha többé nem fogok megnyugodni. És ezt ötvenhat újra előhozta.
Ezt húsz évvel később … Tovább »
Beszédhibás vagyok. Nem súlyos, néha meg is feledkeztem róla. Soha nem jön elő, amikor angolul beszélek, máskor pedig váratlanul sújt le rám, néha éppen az O betűnél, amikor a nevemet kellene kimondanom. Nincs is annál kellemetlenebb, mint amikor megkérdezik, hogy hívják, én pedig … Tovább »
Nyolcadikosok voltunk. A Hernád utcában laktunk, a harmadik emeleten. Ez volt a Csikágó, így hívták a keresztbe futó, egyenes utcái miatt. Nem voltunk gazdagok, de jól éltünk. Persze, az akkori körülmények között. Ki volt akkor gazdag? És szegény? Lehet, hogy sokan voltak gazdagok … Tovább »
Hat éves koromban nagypapával sétáltam a Bem rakparton.
Szembejött velünk egy sötét ruhás férfi. Megszorította nagypapa kezét és megérintette a vállát.
– Csak a hiány állandó az életben – mondta szomorkásan és továbbment.
Leültünk egy padra, nagypapa rágyújtott.
Idegenek az éjszakában. Strangers in the Night.