Megjelent a Szombat szeptemberi száma
Fischer Iván, Fellegi Ádám, Fischer Ádám, Frigyesi Judit, klezmerek és kántorok, továbbá búcsú Reb Zalmantól, J. L. Perec, a jiddis klasszikus egy írása, könyvkritikák…
Gadó János: Harcok Gázában – a sokadik menet
A Hamasznak, az izraeliek 2005-ös kivonulása után, esze ágában sem volt afféle „arab Szingapúrrá” alakítani Gázát – amiben néhányan naivan reménykedtek, és amihez a nemzetközi közösség és Izrael minden segítséget megadott volna. Szállodák, éttermek, autóutak, vasútvonalak, bevásárlóközpontok helyett terrorista alagutakat, rakétakilövőket építettek. Mindezt sűrűn lakott területeken – a civil lakosságot használva pajzsként a katonai infrastruktúra védelmére. Rakétaállások az ENSZ-iskolában, terroralagutak lejárata a lakóházakban, parancsnoki bunker a kórházakban. Civil lakosságot védelmező bunkerek egyáltalán nincsenek.
Pollák Ariel: Reb Zalman – offline, hangüzenettel
Azt hiszem, én vagyok az egyetlen magyar zsidó, akit valamilyen tanítványi viszony fűz(ött) Reb Zalman Schachter-Shalomihoz (amiért nem győzök hálát adni az Égnek).
Lényegében ez a felismerés késztetett arra, hogy megírjak egy megírhatatlan történetet egy Magyarországon alig ismert figuráról (és kicsit magamról is), akinek szent hücpéje átformálta a heterodox zsidó világot. A nekrológok hajlamosak a túlzásokra, és a gyász nem segít ennek a kiküszöbölésében, de azt hiszem, a Zajde nem repesne az örömtől egy szuperlativuszokkal teli írás láttán: “too mainstream” – biztos valami ilyesmit mondana. Szóval megpróbálom ehhez tartani magam.
„A zenész előtt kinyílik a világ” – Fischer Ádámmal beszélget Sziklai Éva
– Egy karmester – minél tekintélyesebb zenekarok élén állhat, annál inkább – hatalmi helyzetben van. Szemben néhány kollégájával (akik közül van, aki még a jegyszedőket is rettegésben tartja), Öntől meglehetősen idegen a hatalmi mámor.
– Karmesteri pályámon soha nem a hatalom érdekelt. Feladatomat abban láttam, hogy koordináljam zenészeim teljesítményét, és mindenkiből a maximumot hozzam ki. Csodálatos lehetőség, hogy a világ legnagyszerűbb zenekarainak élén állhatok, amelyeknél minden technikai adottság megvan, ami az együttmuzsikálás öröméhez és árnyaltságához szükséges. Ezt szeretném úgy kiaknázni, hogy ihletet merítsek belőle. Hogy az adottságokat megváltoztassam, (pl. hatalmammal élve „lecseréljek” muzsikusokat), az rám nem jellemző. E tekintetben nem hasonlítok a legtöbb karmesterre. Közhely, de igaz: a hatalommal élni kell, és nem visszaélni – művészetben, politikában, bárhol.
„Ha sokan írunk jiddisül, megmarad valami.” – Fischer Ivánnal beszélget Váradi Júlia
– Miért és mióta ír jiddis nyelvű műveket?
– A vészkorszakban az emberek mellett egy nyelvet is elpusztítottak: a jiddist, amelyet 1944 előtt a magyar mellett legtöbben beszéltek Magyarországon. Ez volt a kelet-európai zsidók nyelve, egy gyönyörű, szellemes, gazdag nyelv, ami talán tovább él Brooklynban vagy Izraelben, de nem ugyanúgy. Az a jiddis, amit Sátoraljaújhelyen vagy Krakkóban beszéltek, összefonódott a zsidó közösség, a „stetl” mindennapi életével, gondjaival, bajaival, álmaival, vágyaival, ünnepeivel. Nagyon megdöbbentett, amikor ráébredtem, hogy néhány ember ugyan túlélte a katasztrófát, de a nyelvnek vége. Nem akartam ebbe belenyugodni. Ha sokan írunk jiddisül, megmarad valami. Ehhez szeretnék hozzájárulni annak ellenére, hogy nem vallásos családban nőttem fel.
Sziklai Éva: Koncertek otthon, kórházban – Fellegi Ádám ma
A Szombatnak ugyan ez lesz az első nyilatkozata, de nem lesz igazi coming out – mosolyog –, hiszen sose volt titok, hogy zsidó, de hát errefele úgyis az a zsidó, akit annak tartanak.
Ahogy Szerb Antal a musz idején jött rá, hogy magyarul beszélő zsidó, ő is változó hangsúlyt helyez e tényre. 1954-ben sem neki, sem szüleinek nem volt bántódása a bar micvója miatt, de tartós érdeklődés sem maradt benne a zsidó vallás iránt, sőt, később volt olyan időszak is, amikor a keresztény tanokra fogékonyabbnak mutatkozott. Az Újszövetséget betéve ismeri, ez azonban sem kitérésre, sem istenhitre nem csábította. A zsidósággal való újabb önazonossága sem a hiten alapszik, hanem – talán ahogy az idős Freudot is az üldöztetés szembesítette gyökereivel – bizony a közállapotok és a napi politika szerepet játszik benne szerepet.
Jelek a vízen – Frigyesi Niran Judit zenetörténésszel, íróval beszélget Várnai Pál
– Amikor – több mint harminc éve – elhagyta Magyarországot, már jelentős kutatómunka állt a háta mögött. Ma is számos külföldi egyetemen tanít, több nyelven publikál, ismert zenekutató. Jelenleg a Bar Ilan és a Tel Aviv-i egyetemek tanára. Tudományos munkája mellett ír szépprózát és verset, fotókiállításai is vannak. Hogy fér el ennyi különböző alkotó tevékenység egymás mellett?
– Mindig két szakmában dolgoztam, muzikológus és etnomuzikológus is vagyok, de irodalmat és filmet is tanultam és tanítok, író workshop-okat vezettem, írok, filmezek, fényképezek. Nem hiszem, hogy a sokrétűséghez különleges adottság kellene, avagy rendkívüli teljesítmény volna. Az emberben hihetetlenül sok lehetőség rejlik. Elég megfigyelni a gyerekeket: egyik évben festők, a másikban színészek, a harmadikban biológusok – száz különböző életet kezdenek élni. Ha megtehetné, ha anyagilag és társadalmilag lehetősége volna, a legtöbb ember művész is, kutató is volna. Mindkettő alapvető része az emberi létnek, és egy bizonyos formában, az állati létezésnek is. A művészet: a realitáson túli életérzés megragadása és az abban való elmerülés, az ember önmaga mélységeinek felismerése – e nélkül nem lehet élni. A kutatás: kíváncsiság, felfedezés, belenézni a minket körülvevő dolgok mélyébe – e nélkül sem lehet élni.
Marton László Távolodó: Buli van – Klezmer a forradalom után
A klezmer zenészek többsége persze éppúgy kötődött a dzsesszhez és a rockhoz, mint a népzenéhez, és fontosnak tartották, hogy friss vért és több személyességet meg befolyást pumpáljanak a jiddis tradícióba. (A nyolcvanas évek közepén megalakult Klezmatics – a műfaj egyetlen Grammy-díjasa, és alighanem a csúcsa – hangoztatta is eleget, hogy számára a Led Zeppelin és Miles Davis nem kevésbé fontos.) Az évtized végén így már inkább azokra kellett jobban figyelni, akik az „új iskola”, a progresszivitás képviselői voltak. Ehhez az új hullámhoz új címkéket kellett a szakmának kitalálnia: a kilencvenes években így terjedt el a „Radical Jewish Music” – John Zorn, Hasidic New Wave, David Krakauer’s Klezmer Madness! – az ezredforduló után pedig a „Klezmer Revolution” kifejezés. Ez utóbbi egy kitűnő CD-válogatás címéül is szolgált, többek közt Daniel Kahn, Socalled, az Amsterdam Klezmer Band, az Oi Va Voi és a Frank London’s Klezmer Brass Allstars felvételeivel. És ezzel lényegében a mához értünk.
Gadó János: A kántor és az előimádkozó
…között nincs éles határ:a skála egyik végen áll az előimádkozó, aki ismeri az ima szövegét és alapdallamait, a másik végén a kántor, aki nemcsak kiművelt hanggal rendelkezik, hanem ismeri a zsidó dallamkincs szombati, nagyünnepi, zarándokünnepi, stb. változatát, tudja, hogy milyen dallamokkal és kiejtéssel énekelték/éneklik ezeket Magyarországon, Lengyelországban – esetleg Izraelben. A kettő között mindazonáltal nincs rangsorrend: az elsőnél inkább a rítus, a másiknál az előadás a fontos.
Gadó János: Beregszász – Felemás emlékezet
Jól van, édesem, jól van, angyalom – e szavakkal veszi föl a rendelést a fiatal pincérnő Beregszászon. Némi csodálkozással nézek rá, de arcán nyoma sincs az irántam érzett vonzalomnak – csupán a pestihez képest kissé régiesebb nyelvet használ.
Újdonsült helybéli ismerőseim az ország korrupt voltáról adomáznak vég nélkül. A közlekedési rendőrök a saját zsebükre büntetnek, mondvacsinált ürügyekkel. Aki már jól ismeri őket, annak van esélye kidumálni magát vagy a büntetést lealkudni. Állítólag a magyarországi autósokra erősen hajtanak, mert azok tapasztalatlanok és könnyen meg lehet őket ijeszteni.
J. L. Perec: A szegény fiú – Történet, elmondja az Egyleti Férfiú
„Adj nyolc garast , hogy a menhelyen alhassak.” „Nem adok” – felelem szigorúan, és már indulok is. Utánam szalad. Égő szemében könyörgés. Úgy tekint rám, mint egy hű kutya. Csókokkal borítja a kabátom ujját. Hiába. Az én jövedelmem nem teszi lehetővé az efféle adományokat – méghozzá minden nap.
A szegényemberek… – töprengek, miközben távozom az ingyenkonyháról, ahol olyan keményen bántam a koldusfiúval – …a szegényemberek igen hamar kellemetlenné tudnak válni.
Gyárfás Endre verse: Hurcolhatom halálomig
Szarka Zsuzsanna: Levéltár és terepmunka
„Mint folyó mentén a kertek” – Mózes 4. könyvéből vett idézettel világítja meg a kötet néprajzos és építész szerzője kutatási tárgyát: a zsidók harmadik betelepedési hullámát és migrációját a mai Északkelet-Magyarországon. Gábor Anna az 1980-as évek közepétől, épületemlékeket keresve térképezte fel az északi megyéket levéltári kutatásokra alapozva.
Hevesi Judit: A végnapok margójára?
Vári György Az emberiség végnapjai címmel megjelent, irodalomkritikákat tartalmazó kötete fontos munka. Egyértelműen alátámasztja azt, amit már Bagi Zsolt hangsúlyoz a fülszövegben: „Vári György a magyar irodalom nagy olvasója”, de éppígy nagy értője, értelmezője is annak.
Forgatható emlékezet
Benjamin Stein regénye: A vászon két oldalról olvasható mű: festmény elmosódott kontúrokkal; emlékfoszlányok körvonalai. Valódi vagy képzelt talánykockák egy mozi vásznán. Az emlékezet kifestőkönyve. Irodalmi hasonlatként ott húzódik Oscar Wilde Dorian Gray arcképének vászna és a zsidó lét motívuma: a tálesz vászna.
***
Keresse a jobb könyvesboltokban és a nagyobb újságos standokon, vagy válassza a könnyebb megoldást: Fizessen elő a Szombatra! Vagy olvassa digitálisan!
A Szombat megvásárolható a Relay nagyobb újságos standjain, valamint az alábbi könyvesboltokban:
Láng Téka (XIII. ker., Pozsonyi út 5.)
Makkabi Könyvesbolt (VII. ker. Wesselényi utca 13.)
Kabbala bolt (XIII. ker., Hollán E. utca 25.)
Klauzál 13 könyvesbolt (VII. ker. Klauzál tér 13.)
Izraeli Kulturális Intézet (VI. ker., Paulay E. utca 1. )
Gondolat könyvesbolt (V. ker., Károlyi M. utca 16.)
Olvasók boltja (XIII. ker. Pannónia u. 35-37.)
Fröchlich Cukrászda (VII. ker. Dob u. 22.)
Concerto Hanglemezbolt (VII. ker. Dob u. 31/B.)
Nyitott Műhely (XII. ker, Ráth György utca 4.)
Bálint Ház – porta, illetve Sabre kávézó (VI. ker., Révay utca 16.)
Telefon/Fax (munkanapokon délután): 311-6665
E-mail: [email protected]
Facebook oldalunk eléréséhez kattintson ide
2014. szeptember / XXVI. évfolyam 7. szám
- Szarka Zsuzsanna: Levéltár és terepmunka
- Hevesi Judit: A végnapok margójára?
- Várnai Pál: Jelek a vízen
- J. L. Perec: A szegény fiú
- Sziklai Éva: Koncertek otthon, kórházban – Fellegi Ádám ma
- Gadó János: A kántor és az előimádkozó
- Szarka Zsuzsanna: Forgatható emlékezet
- Marton László Távolodó: Buli van
- Váradi Júlia: „Ha sokan írunk jiddisül, megmarad valami”
- Beregszász: Felemás emlékezet
- Sziklai Éva: „A zenész előtt kinyílik a világ”
- Gyárfás Endre: Gyárfás Endre verse
- Gadó János: Harcok Gázában – véget ért egy menet
- Pollák Ariel: Reb Zalman – offline, hangüzenettel