Uri Asaf januári, Tátra utcai kiállításán[1] egy ízig-vérig festőt, és ízig-vérig zsidó festőt ismerhettünk meg. Nála a zsidóság nem csupán annyit jelent, hogy képeinek olykor zsidó tárgya van, a zsidósága mélyebben gyökerezik. Egy ritka, mert úgy elkötelezetten zsidó, hogy … Tovább »

Draskovics András tiszteletbeli kapitány beszédében azt mondta, a zsidóknak 2 milliárd emberre van szükségük a világon-azokra is azért, hogy dolgozzanak nekik. A további négymilliárdra nincs szükségük – mondta. A kapitány a tagtoborzón arról is beszélt, hogy a zsidók uszítják a romákat a magyarok ellen.
 

A magyar antiszemitizmus története, múltja és jelene minden bizonnyal fehér, de legalábbis nagyon világos, mondjuk, halványszürke foltként tartja nyilván Erdélyt. A közhiedelem úgy tartja, hogy bezzeg Erdélyben ma nincs antiszemitizmus (?!), nem is volt (??), ha volt is, egészen másképpen volt, mint az anyaországban (!). Erdéllyel nem köthető össze az antiszemitizmus…

 Gyerekkoromban csak öreg zsidókat ismertem. Valahogy úgy gondoltam, hogy az öregemberek egy része egyszerűen zsidó. De a zsidó mint fogalom, véletlenül sem társult azzal, hogy valaki fiatal is lehet. Anyám szüleinek nemzedékével, az ő testvéreik és barátaik nemzedékével azonosítottam … Tovább »

Simon Judit nagyváradi újságíróval Kőrössi P. József beszélgetKezdjük a családoddal.Apám családja, a Simonok, a vallás felszabadítás után jöttek Erdélybe Ausztriából, egy részük a Székelyföldön kötött ki, és katolizált. Édesapám, Simon György színész volt, a bátyja … Tovább »

Levelet kaptunk Malfatti Esterházy Alice-tól, Esterházy János Olaszországban élő lányától. Örömmel eleget teszünk a közlést kérő levelének, de meg kívánjuk jegyezni, hogy lapunkban nem Yehuda Lahav cikkével kezdődött az Esterházy János zsidómentő tevékenységét elemző vita, hanem Németh Zsoltnak, a magyar parlament külügyi bizottsága elnökének Esterházy érdemeit méltató írásával, erre következett Lahav válasza…

“Gyermekkoromban mindegyre azt hallottam a szószékről apám hangján, hogy a fogságból való szabadítás eseménye, a Vörös tenger, majd a megáradt Jordán folyó csodálatos „átlépése” tette és teszi az embert teremtés-formájúvá, és hogy identitásának legfőbb eleme a szabadság.” 

Először Verne Gyula Sztrogoff Mihály című regényéből szereztem tudomást az oroszokról. Serdülő gyerekként izgatott a távoli egzotikus ország: a tarantasz, a kibitka, a kancsuka vad tája. Később, kisiskolás koromban, a háború éveiben, apám gyakran kiteregette az asztalra Európa … Tovább »

„Az önmagát a hígság és töménység dichotómiája mentén értelmező újneológia mindeközben csöppnyit sem büszke neológiájára, épp ellenkezőleg, azt tartja hígulása okának, kínos mosollyal jelzi: voltaképpen szégyelli, nem tehet róla, ezt örökölte, ez maradt rá, ha rajta múlt volna, ki sem alakul a neológia. Paradox módon saját önfölszámolásában érdekelt identitás ez.”

E sorok írói mindenekelőtt magyarázattal tartoznak. Egy írásra kívánunk reflektálni, amely a Népszabadságban jelent meg, ám válaszunkat – az írott és íratlan sajtószokásokkal ellentétesen, mégis legjobb lelkiismeretünk szerint – az ÉS-ben tesszük közzé. 

“…én ötéves korom óta pontosan tudom, hogy az, hogy „zsidó”, meg az, hogy „soha”, ugyanazt jelenti. Azt jelenti, hogy soha többé nem mehetsz be a kerted kapuján. Hogy múlttá válsz még életedben. Hogy máshol kell lenned, soha nem térhetsz vissza….”

„És volt, midőn elbocsátotta Fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országának útján, mert közel volt az, mert azt mondta Isten, nehogy megbánja a nép, háborút látva és visszatérjen Egyiptomba” (2Mózes 13, 17). Az aggodalom nem volt alaptalan, mert röviddel a Nádas tengeri (Vörös tenger) megmenekülés után fel kellett venni a harcot Ámálekkel, pedig a hébereknek még nem volt képzett seregük

A német katolikus egyházban és neves teológusok körében is heves tiltakozást váltott ki, hogy a pápa rehabilitált egy holokauszttagadó püspököt. Az egykor “német hősként” ünnepelt XVI. Benedeket Rómában is sokan kritizálják, az azonban kizárt, hogy lemondana tisztségéről.
 

A családregény régi műfaj, hogy az újabb időkből csak Thomas Mann, Martin du Gard vagy Dosztojevszkij regényeit említsem. Bárdos Pál viszont fanatikusan és sorozatban gyártja a családregényeket, amelyek a saját és hozzátartozóinak a deportálásáról, pusztulásáról és túléléséről szólnak. A Keresztül – kasul az életen a legújabb ezek közül…

Németország örökre ébren tartja az emlékezést a nemzetiszocializmus bűncselekményeire, a náci rezsim áldozataira – ígérte meg kedden ünnepélyesen a Bundestagban Horst Köhler német államfő.
 

Van, aki nem hajlandó más magyart ismerni az országhatáron belül lakóknál. A másik álláspont képviselője éppen ellenkezőleg, a világon mindenhol honfitársainkat véli felfedezni. Vajon lehetséges-e többféleképpen megélni a magyarságot?
 

Ezt a benyomást keltette bennem Barack Obama a beiktatási ceremónia idején. Nem látszott rajta elfogódottság, inkább csak a felelősség tudata, mely valóban rá hárul. És – nevezzenek szentimentálisnak – felemelő eseményként éltem meg pesti zsidóként, hogy színes bőrű elnököt iktattak be az Egyesült Államokban.

Marosvásárhelyi, magyar-zsidó kulturális közegben, a cionista mozgalom izmosodó baloldali ágazatának befolyása jellemezte fiatal éveimet. Tizenöt éves koromban hurcoltak gettóba, onnét Auschwitzba. Egyetemi tanulmányaim után erdélyi folyóiratok szerkesztőjeként, illetve fotóriporterként dolgoztam. Időnként „egészségtelen” származásomnak, illetve helytelen politikai irányultságomnak köszönhetően felcseréltem azt a vasesztergályos,

Megszoktam, hogy TGM vagdalódzik. A vagdalódzásnak is van haszna, mert olykor jó célpontot talál el. De vannak ennek a haszonnak határai. Ezt a határt TGM mostani írásában (Az írástudók újabb árulásai, január 14.) átlépte.

 
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület évente két díjat oszt ki, melynek átadására legutóbb decemberi Hanuka bálján került sor. A “Magyar Zsidó Kultúráért” díj 2008-as kitüntetettje Perczel Anna építész, az ÓVÁS Egyesület alapítója, a Védtelen Örökség című könyv szerzője. A  „Várhegyi György díj, a Magyar Zsidó Oktatásért” 2008-as kitüntetettje Kovács András szociológus, a Közép Európai Egyetem, Zsidó Tudományok Programjának akadémiai igazgatója, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa.