Rahm Emanuel: A „Nagy-Izrael” megteremtése ugyanolyan fanatikus elképzelés, mint a „a folyótól a tengerig” jelszó
A veterán demokrata politikus és lehetséges 2028-as amerikai elnökjelölt tel-avivi beszédében ismerteti majd Izraelről és szomszédairól alkotott jövőképét. Rahm Emanuel várhatóan azt mondja szerdán Tel-Avivban, hogy a „Nagy-Izrael” megteremtésének célja romboló hatású illúzió, amely ugyanolyan „pusztító és fanatikus”, mint a „a folyótól a tengerig” jelszó.
Emanuel, aki a Demokrata Pártban, az amerikai Kongresszusban és Barack Obama Fehér Házában is több vezető tisztséget töltött be, a Demokrata Párt egyik lehetséges 2028-as elnökjelöltje.
A Jewish Telegraphic Agency kedden előzetesen megkapott beszédtervezete szerint Emanuel arra figyelmeztet majd, hogy Benjamin Netanjahu olyan „zsákutcába” vezeti Izraelt, amely az országot nemzetközi „páriává” tette, és veszélyezteti Izrael történelmi szövetségét az Egyesült Államokkal.
Emanuel szerint „a mi hibánk” volt az Egyesült Államok azon feltételezése, hogy „Washington a legjobban úgy szolgálhatja Jeruzsálemet, ha feltételek, elvárások és következmények nélkül, vakon és némán kiáll az izraeli kormány mellett”. Véleménye szerint ez olyan politikához vezetett, amelynek következményei közé tartozik, hogy izraeli szélsőségesek terrorizálják a ciszjordániai palesztinokat, miközben a Gázai övezet lakói élelmiszerhiánytól szenvednek. Emiatt – fogalmazott – „Izrael még soha nem volt ennyire elszigetelt”, és ez egy olyan „visszaszámláló órát” indított el, amely Izrael hosszú távú biztonságát veszélyezteti.
Emanuel beszédtervezete szerint
„alapvetően új és más megközelítésre van szükség az amerikai–izraeli szövetségben.”
Ugyanakkor bírálta a palesztinokat is az általa az évek során elkövetett hibáknak és a béke útjában álló akadályoknak nevezett tényezők miatt. Élesen támadta az Egyesült Államokban élő támogatóikat is, akik olyan palesztin állam létrehozását támogatják, amely a Jordán folyótól a Földközi-tengerig terjedne, Izrael helyébe lépve.
„Azoknak, akik azt skandálják, hogy »a folyótól a tengerig«, világosan meg kell érteniük: ez soha nem fog megvalósulni” – áll előre elkészített beszédében. „De azoknak is, akik Nagy-Izraelt követelik, ugyanezt világosan meg kell érteniük: az ő elképzelésük sem fog megvalósulni. Mindkettő fanatikusok által hangoztatott fantázia.”
Emanuel, Illinois állam korábbi kongresszusi képviselője, Chicago volt polgármestere, valamint Barack Obama elnöksége idején a Fehér Ház kabinetfőnöke, fontolgatja, hogy elindul a 2028-as amerikai elnökválasztáson. Izraeli útja jelentős médiafigyelmet kapott, mivel az Izraelről vallott nézetei jelezhetik, milyen irányba mozdulhat el a Demokrata Párt e kérdésben, különösen azért, mert egy zsidó származású, Izraelhez szoros személyes kötődésekkel rendelkező politikusról van szó. Emanuel korábban önkéntesként civil szolgálatot teljesített az izraeli hadsereg mellett, édesapja pedig izraeli állampolgár volt.
Izraeli látogatásának célja, hogy hangsúlyozza az amerikai–izraeli szövetség jelentőségét, valamint egy új regionális diplomáciai kezdeményezés mellett érveljen. Mindez olyan időszakban történik, amikor a Demokrata Párt egyre több politikusa igyekszik elhatárolódni Izraeltől, hogy ezzel politikai előnyt szerezzen a közelgő választásokon, miközben Izrael nemzetközi megítélése romlik.
Az áprilisban közzétett Pew Research Center felmérése szerint az amerikaiak 60 százaléka kedvezőtlenül vélekedik Izraelről. A Demokrata Párt hívei és a hozzájuk közel álló független szavazók körében azonban még rosszabb a megítélése: tízből nyolcan negatív véleményt alkotnak Izraelről.
Beszédtervezete szerint Emanuel hangsúlyozni kívánja mély személyes kötődését a zsidó államhoz, valamint családja áldozatvállalását Izrael létrejöttében. Emlékeztet arra, hogy nagybátyja, aki a függetlenség előtti zsidó földalatti mozgalom tagja volt, a jeruzsálemi Olajfák hegyén nyugszik. Édesapja, Benjamin 1927-ben Jeruzsálemben született, részt vett Izrael 1948-as függetlenségi háborújában, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki, ahol Chicagóban alapított családot.
Emanuel felidézi majd Izrael békekezdeményezéseinek történetét, valamint azt, hogy ezekre a második intifáda, illetve a Hamász 2023. október 7-i dél-izraeli terrortámadása idején palesztin erőszak volt a válasz. Kifejti: megérti, hogy Izrael miért tekint bizalmatlanul minden jövőbeli megállapodásra a palesztinokkal, hiszen a biztonsági garanciákért cserébe felajánlott palesztin államiságot korábban gyakran erőszak követte.
„Megértem, hogy még akkor is hajlamosak vagytok elutasítani a külvilág kritikáját, ha ellenzitek a Netanjahu-kormányt” – írja Emanuel, hozzátéve, hogy „a korrupt palesztin vezetés soha nem váltotta valóra a palesztin nép jogos törekvéseit a szuverenitásra és az önrendelkezésre”.
Ugyanakkor úgy véli, Izrael jövőjét nem lehet „kizárólag a kölcsönös vádaskodások által meghatározott múlt túszává tenni”. Figyelmeztetése szerint egy ilyen hozzáállás veszélybe sodorja Izrael „történelmi szövetségét az Egyesült Államokkal”, amely jelenleg „válaszúthoz érkezett”. Szerinte Izraelnek olyan stratégiát kell követnie, amely a katonai fellépést diplomáciai erőfeszítésekkel párosítja, nem pedig kizárólag katonai erejére támaszkodik.
„Izrael magára marad, ha vezetői Ciszjordánia annektálásával próbálkoznak, és a Nagy-Izrael fantáziáját követik” – áll a beszédtervezetben.
„Amerika nem lesz és nem is lehet ennek cinkosa vagy tétlen szemlélője” – írja Emanuel, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok korábban hibát követett el, amikor „vakon és némán” támogatta Netanjahu kormányát.
A beszéd felszólít az „amerikai adófizetők által nyújtott támogatás” megszüntetésére Izrael védelmi költségvetésében. Emanuel szerint Izraelnek ugyanazon pénzügyi feltételek és korlátozások mellett kellene amerikai fegyvereket vásárolnia, mint minden más szövetségesnek, „amely betartja az Egyesült Államok törvényeit”.
A beszéd egy átfogó politikai elképzelést vázol fel az izraeli–palesztin konfliktus kétállami rendezésére. Elutasítja az izraeli szélsőségesek palesztin civilek elleni erőszakát és a Ciszjordániában folytatott illegális telepépítéseket, ugyanakkor nem foglal állást olyan megosztó kérdésekben, mint Jeruzsálem jövője vagy az, hogy a palesztin állam határait az 1967 előtti fegyverszüneti vonalak alapján kellene-e meghatározni.
Emanuel ugyan nem említi beszédében az amerikai J Street politikai érdekvédelmi szervezetet, de gondolatmenete felidézi a szervezet tavaly ismertetett úgynevezett „23 államos” elképzelését. Ez 21 arab állam, valamint Izrael és egy palesztin állam regionális együttműködésére épülne, amely magában foglalná Izrael elismerését az Arab Liga részéről is.
Emanuel szerint egy ilyen regionális integráció lehetővé tenné, hogy Izrael és a tágabb Közel-Kelet Európa és India közötti kereskedelem technológiai és közlekedési csomópontjává váljon.
A regionális béke megteremtéséhez – folytatja – az arab államoknak támogatniuk kellene egy olyan palesztin kormányzati rendszert, amely elfogadja a zsidó nép történelmi kötődését Izraelhez, felhagy az Izrael-ellenes gyűlölet oktatásával, és véget vet annak az „elfogadhatatlan gyakorlatnak”, hogy pénzügyi juttatásban részesíti a zsidókat megölő terroristákat.
Izraelnek ezzel párhuzamosan fel kellene hagynia az egyoldalú ciszjordániai lépésekkel, meg kellene szüntetnie a káros szervezetek támogatását, és „valódi békepartnereket” kellene keresnie.
Emanuel szerint ez a forgatókönyv egy három pilléren nyugvó amerikai közel-keleti politikára épülne, amely egyszerre támaszkodna az arab világ stabilitás iránti igényére, Izrael biztonsági szükségleteire és a palesztinok szuverenitás iránti követeléseire.
„A politikai előnyök minden fél számára messze meghaladnák azt, amit egy hagyományos kétállami megoldás valaha is kínálhatna. Ehhez azonban mindenkinek teljesítenie kellene a rá eső vállalásokat” – fogalmaz Emanuel beszédében.
Emanuel szerint az alternatív út az, amely Izrael egyre nagyobb nemzetközi elszigetelődéséhez vezetett, és az országot páriaállammá tette.
„Izrael nem tudta katonai sikereit stratégiai előnyökké alakítani” – fogalmaz majd várhatóan beszédében. Hozzáteszi, hogy az ország „elveszítette Európát”, miközben az Egyesült Államokban is meredeken csökken a támogatottsága. Emanuel szerint hiba volt az Egyesült Államok részéről, hogy feltételek és következmények nélkül nyújtott feltétlen támogatást Izraelnek. Beszédében Izrael kedvezőtlen nemzetközi megítélését Benjamin Netanjahu politikájának tulajdonítja.
Az, hogy egy mérsékelt irányvonalú, zsidó demokrata politikus olyan elképzelést támogat, amelyet a 2008-ban, az akkor meghatározó Izrael-párti lobbiszervezet, az AIPAC ellensúlyozására létrehozott J Street dolgozott ki, jól mutatja, mennyit gyengült az Amerikai Izraeli Közügyek Bizottságának (AIPAC) befolyása és az a törekvése, hogy Izrael támogatása kétpárti konszenzuson alapuljon.
Emanuel fel kívánja idézni saját korábbi konfliktusait is Netanjahuval, aki még akkor, amikor ő Barack Obama elnök kabinetfőnöke volt, „önmagát gyűlölő zsidónak” nevezte amiatt, hogy ellenezte a ciszjordániai telepek építését.
„Netanjahu nem harcolhat a végtelenségig egy olyan világgal szemben, amely már nem hiszi el, hogy joga van a harcra” – írja Emanuel beszédtervezetében. „Ehelyett új, fenntartható utat kell találnia a békéhez, a biztonsághoz és a jóléthez.”
Ugyanakkor hozzáteszi: ha Izrael ezt az utat választja, az Egyesült Államok „vállvetve” fog mellette állni a béke és a biztonság megteremtésében.
