Nem egyformán, de egyaránt nem alkotmányos demokráciák
Gábor György és Szentpéteri Nagy Richárd megtiszteltek azzal, hogy reflektáltak az Élet és Irodalom tavalyi karácsonyi számában megjelent, Két nemalkotmányos nemdemokrácia című cikkemre. Az alábbiakban nem kívánok kritikájuk minden elemére válaszolni, mert a válaszok egy része inkább egy szakfolyóirat hasábjaira kívánkozna.
Halmai Gábor
Kritikusaim maguk is érzékelhették ezt a problémát, amikor egyes érveimre nem ellenérvekkel, hanem azzal válaszoltak, hogy azok nem tudományos közleményben, hanem egy publicisztikában szerepelnek. Így vált ‘irrelevánssá’ a világhírű izraeli történész, Yuval Noah Harari egyik, a Financial Timesban kifejtett érvelése. Csakhogy mintha elfelejtődött volna, hogy magam is publicisztikát írtam eredetileg és bírálóim is ezt tették.
A most figyelmen kívül hagyandó ellenérvek egy része – mondjuk az Izraeli Legfelső Bíróság egyes döntéseinek valódi tartalma – valójában tudományos értelmezés kérdése, tehát nem bizonyos, hogy az én értelmezésem a helyes. Vannak persze olyan szakmai viták is köztünk (feltételezem inkább az általam nagyra értékelt Szentpéteri Nagy Richárddal, aki hozzám hasonlóan alkotmányjogász), amelyek kevésbé engednék meg a többféle értelmezést. Ilyen például az a kérdés, hogy vajon nem lehet-e ‘lefokozásnak’ értékelni azt, hogy az 2018-as Alaptörvény szerint az arab nyelv az állam második hivatalos nyelvéből speciális státuszú nyelvvé változtozott. Ha nem történt lefokozás, mi értelme volt a változtatásnak?
De most valóban nem kívánok belemenni az értelmezési kérdések részleteibe, ehelyett kizárólag az írásom fő állítását (Izrael és Magyarország két nemalkotmányos nemdemokrácia) ért kritikákra reagálnék, lehetőség szerint a szubjektív értelmezésen túli érvekkel. Az első mindjárt az az indokolatlan feltételezése a szerzőknek, hogy az a körülmény, miszerint cikkem Izraelt és Magyarországot egyaránt nemalkotmányos nemdemokráciának nevezi egyszesmind azt is jelenti-e, hogy egyenlőségjelet tesz a két állam közé e két szempont alapján. Egyszerű belátni, hogy szó sincs erről, ha feltételezzük, hogy vizsgálatom két tárgya lehetett volna Észak-Korea és Magyarország is. Erre a két országra is igaz a címbeli két jelző, de senki sem gondolja, hogy egyformán felelnének meg nekik.
A kritikusaim által is külső, objektív érvként használt V-Dem 2025-ös demokrácia-jelentése sem sorolja azonos kategóriába Izraelt és Magyarországot: az előbbi ‘választási demokrácia’, az utóbbi ‘választási autokrácia’. Csakhogy Izrael státusza hosszú évtizedek után 2023-ban ‘liberális demokráciából’ változott a mostanivá, Magyarország pedig 2019-ig olyan választási demokrácia volt, amilyen most Izrael. (Vajon bírálóim úgy gondolják, hogy Magyarország 2018-ban alkotmányos demokrácia volt?) A V-Dem a választási demokráciákat és a választási autokráciákat együtt a konszolidált liberális demokráciák (pl. Németország) és a zárt autokráciák (pl. Oroszország) közötti ‘szürke zónába’ helyezi, ahol a konfidencia intervallumok (confidence intervals) átfedik egymást, ami bizonytalanabbá teszi a besorolást.
Ami pedig a Freedom House bírálóim által idézett 2025-ös értékelését illeti, az a következőket mondja Izraelről: “Az igazságszolgáltatás függetlensége az elmúlt években egyre növekvő politikai nyomás alá került, és az arab és más etnikai, valamint vallási kisebbségekkel szembeni hosszú távú diszkrimináció rendszerszintű egyenlőtlenségekhez vezetett olyan területeken, mint a büntető igazságszolgáltatás, a helyi önkormányzatok költségvetése, az oktatás és a gazdasági lehetőségek.” A bírói függetleséget súlyosan veszélyeztető bírósági reformmal kapcsolatban pedig ez áll a jelentésben: “…a Legfelső Bíróság 2023 szeptembere óta állandó elnök nélkül maradt. Ezek az erőfeszítések megakadályozták, hogy a jelenlegi legidősebb bíró, aki kritikusan viszonyult a kormányhoz, a Legfelsőbb Bíróság új elnöke legyen egy olyan időszakban, amikor a Gázai övezetben folytatott háború lefolytatásával kapcsolatos kormányzati döntések közül sok bírósági felülvizsgálat alá kerülhet, és amikor magát Netanjahut korrupciós vádakkal vádolták.”
Összefoglalva: azt gondolom, a külső értékelők álláspontja is azt támasztja alá, hogy 2023 óta Izrael közel került ahhoz a státuszhoz, amit Magyarország 2010 óta fokozatosan ‘kivívott’ magának az egymástól is különböző nemalkotmányos nemdemokráciák körében.
A szerző professzor emeritus (ELTE, European University Institute)
