Meddig éltek (volna) a zsidók?

„A zsidó életkora különböző vidékeken különféle. Amerikában például születésétől haláláig, Oroszországban azonban születésétől csupán a legközelebbi pogromig tart.”

Nagy Lajos: A zsidó. Kis képtelen természetrajzi tanulmány. (Kimaradt a „Nagy Brehmből”.) Az Ojság, 1. (1920) 1. 9.

Hosszú távon mind meghalunk. De nem mindegy, mennyire hosszú távon. Mennyi idő jutott a zsidóknak a holokauszt előtti világban életterveik megvalósítására? És meddig tartott ehhez képest a keresztények élete?[1]

A választ ezekre a kérdésekre két okból is jó lenne tudni. Egyrészt azért, mert ugyan a zsidókérdés-vita fő témája a holokauszt előtt már évtizedek óta a zsidó gazdagság volt,[2] a kortársak mégis csak homályos jelentésű információkkal rendelkeztek a zsidók és nem zsidók közti vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségről,[3] és ezen a helyzeten az eddigi történeti kutatás sem változtatott.[4] A zsidók élettartamának kiderítése azonban közelebb visz minket egykori anyagi jólétük valóságának megismeréséhez. Ugyanis az, hogy átlagosan meddig sikerül az embereknek elodázniuk az elkerülhetetlent, vagyis mikor jön el a haláluk órája, árulkodik arról, hogy szolgál a kedves egészségük, azaz mennyire kedveznek az életkörülményeik az emberi szervezetnek, milyen az úgynevezett biológiai életszínvonaluk.[5] Ez pedig összefüggésben áll a pénztárcájuk tömöttségével.

Másrészt azért lenne jó tudni, mennyi idő telt el a zsidók születése és halála közt, mert így új nézőpontból érthetjük meg, mekkora veszteséget okozott a holokauszt. A várható élettartam kiszámításával érzékelhetővé válik, milyen hosszúak lettek volna azok a zsidó életek, amelyek a népirtás miatt idő előtt fejeződtek be.

 

Módszer

Hogyan lehetne az élethosszúságot megmérni? Kis gondolkodás után valószínűleg mindenkinek eszébe jut egy egyszerű és ésszerűnek tűnő megoldás: figyeljük meg azt, hány éveseket temettek! Vagyis számítsuk ki az izraeliták és a nem izraeliták átlagos halálozási életkorát. És erre van mód, mert Magyarországon a halálozási korról évről évre közölt adatokat felekezet szerint a KSH.

Sajnos azonban tévedünk, ha így okoskodunk: a magasabb átlagos halálozási kor nem jelent csalhatatlanul tartósabb életet. Tegyük fel, hogy adott két népesség, és azt találjuk, hogy az egyikben 20 évesek, a másikban viszont 80 esztendősek a kiszenvedettek átlagosan. Biztos, hogy az utóbbi populáció hosszabb életű? Lehet, hogy az első sokaság egy egyetemi kollégium, ahol mindenki fiatal, ezért az alacsony halálozási kor nem a hedonista kollégista életmód következménye, hanem annak, hogy nincs kinek elhunynia közülük idős korában. És elképzelhető, hogy a második sokaság egy idősotthon bentlakóiból áll össze, akik közül, mivel mindegyikük benne van a korban, nincs kinek fiatalon sírba szállnia.

Az átlagos halálozási korba tehát a populáció korszerkezete is beleszól, nemcsak az, milyen egészségnek örvendenek az emberek. Ahhoz tehát, hogy egy népesség átlagos élettartamát megtudjuk, ki kell küszöbölnünk a korösszetétel zavaró hatását. Ez pedig úgy lehetséges, ha nemcsak a holtakra, hanem az élőkre is tekintettel vagyunk: nem elég a halottakat kor szerint vizsgálni, hanem az életben lévőket is meg kell figyelnünk kor szerint, hogy ne csak azt tudjuk, hányan haláloztak el egy-egy korosztályból, hanem azt is, hány főből múltak ki ennyien.

E feladat elvégzésére a legsokoldalúbb eszköz a keresztmetszeti halandósági tábla. Egy ilyen táblázat esetünkben úgy készül, hogy elképzelünk 100 000 egy időpontban világra jött zsidó és ugyanennyi nem zsidó élve születettet. Róluk feltételezzük, hogy életpályájukon előre haladva minden egyes életkorban pontosan azzal az eséllyel fognak kidőlni az élők sorából, amekkorával az egyes életkorokban meghalnak az emberek abban a népességben, amibe a 100 000 fő beleszületett. Ennek alapján a halandósági tábla felállítja a 100 000 élveszülött kihalási (vagy más néven túlélési) rendjét, végül kiszámítja az átlagos halálozási életkorukat. Ennek az értéknek az alakulásában már semmi szerepet nem játszik, hogy abban a népességben, amibe a 100 000 fő beleszületett, milyen volt a korösszetétel, nagy vagy kicsi volt az aggastyánok, vagy épp a kamaszkorúak aránya. Ez már valóban azt fogja kifejezni, mennyi volt az izraeliták és nem izraeliták születéskor várható átlagos élettartama, tehát azt, hogy ha olyan halandósági viszonyok között kellett volna végig küzdeniük az életüket, amilyenek születésük pillanatában fogadták őket, átlagosan hány születésnapi tortára számíthattak volna.[6]

 

Előzmények

A 19. század második felében zsidók és a többi felekezet várható élettartamának megmérésével Magyarországon három, történetesen izraelitának született[7] tudós is megpróbálkozott.

Az első fecske a manapság egészen ismeretlennek számító Glatter Ede, Moson, Győr, majd Pest-Pilis megye főorvosa, Bécs Város Statisztikai Hivatalának későbbi igazgatója volt. Glatter egyébként a faji gondolkodás magyarországi úttörője volt, és annyira Bach-huszár, hogy az ember belepirul. A Moson megyei zsidók demográfiájáról 1856-ban írt dolgozatában már közölte a zsidók „közép élettartósságát” a megye egyes nemzetiségeihez hasonlítva. Később Pest-Pilis megyei főorvos korában az 1855/1856-ról, valamint az 1857-ről írt közegészségügyi jelentésében megjelölte a nemzetiségek, köztük a zsidók „születéskori középélettartamát”.^[8] Mindig a zsidók élete bizonyult a legtartósabbnak adatai szerint.

Tudni kell azonban, hogy a várható élettartam fogalma körül zűrzavar volt a 19. században. Az élettartamot ugyanis nem mindenki halandósági táblákkal próbálta meghatározni, hanem többféle, egyszerűen számítható, bájos elméleteken nyugvó, ám igazából hibás módszer is forgalomban volt. Glatter is rutinszerűen két téves eljárást használt a kiszámításához, méghozzá a Malthus- és a Casper-félét. Amikor a Malthus-féle módszert alkalmazta, akkor úgy kapta a születéskor várható élettartamot, hogy az egy halálozásra, valamint az egy születésre jutó népességszámot átlagolta. A Casper-féle metódus szerint pedig az átlagos élethossz egyszerűen az egy születésre jutó népességszám.

1861-ben éppen ugyanilyen kétes módszerek segítségével állapította meg Korányi Frigyes, Szabolcs vármegye főorvosa, későbbi orvosprofesszor, hogy 1853–57-ben a keresztények Szabolcsban sem voltak élettartam szempontjából egy súlycsoportban a zsidókkal.^[9]

Nem sokkal később Kőrösi József, Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának vezetője, intézete halandóságról szóló kiadványaiban rendre feltüntette a fővárosi zsidók és a többi felekezet átlagos élettartamát.[10] Ám amit így hívott, az valójában az átlagos halálozási koruk volt.

Kőrösi azonban – más munkáiból tudjuk[11] – nagyon is tisztában volt azzal, hogy az átlagos halálozási életkor nem jelent semmi olyasmit, mint amit állított. Olyannyira, hogy az 1870-es években megkísérelt igazi halandósági táblákat is készíteni, méghozzá felekezetieket. Neki saját elgondolása volt arról, hogyan kellene a táblázat szerkesztéséhez szükséges alapadatokat előállítani, és ennek kipróbálása végett végzett számításokat a pesti felekezetekre vonatkozóan. A kísérlet nem sikerült túl jól, de azt mindenesetre publikálta Kőrösi, hogy az általa vizsgált korcsoportokban 1857 és 1869 között Pesten a zsidók halálozási valószínűsége kivétel nélkül sokkal kisebb volt, mint a protestánsoké és a katolikusoké.^[12]

 

Forrás és módszer

A 20. században már semmi nyomát nem lelni annak, hogy Magyarországon bárki a zsidók élettartamának kiszámítására törekedett volna. Pedig a Központi Statisztikai Hivatal előállította azt a nyersanyagot, ami az egyes felekezetek halandósági táblájának megszerkesztéséhez szükséges: a KSH egyfelől 1900-tól 1941-ig közölte a népszámlálások időpontjában életben lévők számát korcsoport, nem és vallás szerinti bontásban, másfelől 1891 és 1932 között közzétette az egyes években meghaltak korcsoport, vallás és nemek szerinti megoszlását.

Ezeket a táblázatokat eddig nem tették egymás mellé, hogy kiszámítsák a zsidók vagy bármely más felekezet élettartamának alakulását. A magyarországi zsidók és nem zsidók rövidített keresztmetszeti halandósági tábláját nemenként az 1900-tól és 1930-ig rendezett négy népszámlálás időpontjára tudtam összeállítani belőlük.^[13] (Rövidítetten az értendő, hogy a halandósági tábla a halálozási viszonyokról nem minden egyes életévben tájékoztat, hanem korcsoportonként.)

 

Eredmények

Ha a halandósági táblákról leolvassuk, meddig tudták az izraeliták halogatni a halálukat (1. táblázat és 1. diagram), az látszik, hogy népszámlálásról népszámlálásra emelkedett a születéskor várható élettartamuk, azaz csökkent a halandóságuk: a trianoni területen, a Horthy-kori Magyarországon 1930–1931-ben már mintegy tíz évvel a századfordulós önmaguk előtt jártak.

1. táblázat: A születéskor várható átlagos élettartam felekezet szerint (1900–1931)[14]

 

Ennek ellenére a magyarországi zsidóság rendkívül „lerobbant” benyomást kelt az élettartama alapján ítélve – legalábbis a mai sztenderdek szerint. A világ országainak 2023-as élethosszúsági ranglistáján a magyarországi zsidók az 1900 és 1921 közötti eredményeikkel legutolsók lennének Csád és Nigéria mögött. Az 1930–1931-ben mért élettartamukkal pedig a 191. helyet foglalnák 196 versenyzőből Szomália és Dél-Szudán között elhelyezkedve.^[15]

Ha a hazai zsidók élettartamát a kortárs külföldi zsidókéval vetjük össze a szórványos kutatásokra támaszkodva, szintén az világlik ki, hogy az itteni zsidók kifejezetten rosszul álltak. Lemaradtak a palesztinai, csehországi, főleg pedig az észak-amerikai zsidóságtól, de egy számítás szerint még a cári Oroszország izraelitáitól is.[16]

A magyarországi zsidók az itteni keresztényeket viszont fölényesen megelőzték születéskor várható élettartamban. Úgy is mondhatjuk, hogy évtizedes nagyságrendű volt az előnyük a keresztényekhez mérten, ugyanis egyrészt durván tíz életévvel jutott nekik több átlagosan, másrészt a zsidók 1900–1901-es adatait a keresztényekéi csak 1930–1931-re szárnyalták túl. Ez a szakadék az 1910-es évekig még szélesedett, de 1920—1921-ben, a trianoni Magyarországon már kisebbnek adódott, mint korábban, a régi területen, 1930–1931-re pedig tovább szűkült.

A nagy egyenlőtlenség a zsidók és keresztények élethossza között jelentős részben a nem zsidók sokkal magasabb csecsemő- és gyermekhalandósága alakította ki: ebben az életszakaszban volt a legnagyobb eltérés a két fél halálozási esélyei között. Ez azt jelenti, hogy ha egy keresztény túlélte a gyermekkort, még akkor is rosszabbak voltak az életkilátásai, mint egy vele egykorú izraelitának, de a különbség már nem volt olyan drámai, mint születéskor.

 

Összegzés

A zsidóknak számottevően hosszabb élet jutott, illetve csak jutott volna, ha nem szólt volna közbe a népirtás. Átlagosan úgy egy évtizeddel ígérkezett több idejük Magyarországon az izraelitáknak az élet kiélvezésére születésük pillanatában, mint a keresztényeknek 1900–1901 és 1930–1931 között. Vagyis a várható élettartam alakulása nagyobbnak mutatja a zsidók biológiai jólétét a nem zsidókénál, ami arra utal, hogy az anyagi életszínvonaluk is magasabb lehetett.

 

Jegyzetek

1.  A válaszokra részletesen lásd Bolgár Dániel: Miért éppen a zsidók? A zsidós siker és kudarc feltalálása Magyarországon. Budapest, Corvina, 2024. 156–161. és Bolgár Dániel: Zsidók és nem zsidók számokban. In: Gerő András (szerk.): A magyarországi zsidó holokauszt kisenciklopédiája. Budapest, KKETTKA, 2025. 260–261, 267–273, 287–290.

 2. Bolgár Dániel: Miért éppen a zsidók?… 21–27; Bolgár Dániel: A beilleszkedéstől a térfoglalásig. A zsidókérdés-vita történetének vázlata. In: Bolgár Dániel – Koloh Gábor – Kulcsár Beáta (szerk.): Hitel és hit. Tanulmányok Halmos Károly tiszteletére. Budapest, L’Harmattan, 2022. 187–201.

 3. Bolgár Dániel: Mítoszok a zsidó jólétről – a Horthy-kori statisztikáktól a mai magyar történetírásig. Múltunk, 60. (2015) 4. 129–139; Bolgár Dániel: Viszonválasz Ungváry Krisztiánnak. Múltunk, 61. (2016) 4. 12–17. http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/bolgard_mell_16_4.pdf

 4. Bolgár Dániel: Mítoszok a zsidó jólétről… 112–163; Bolgár Dániel: Újabb mítoszok a zsidó jólétről. Eszmélet, (2016) http://eszmelet.hu/bolgar-daniel-ujabb-mitoszok-a-zsido-joletrol/

 5. A fogalomra lásd Komlos, John: Hol tart az antropometrikus történetírás? Áttekintés a negyedszázados kutatás eredményeiről. Aetas, 21. (2006) 2–3. 268–269.

 6. A valóságban természetesen nem olyan halálozási esélyekkel fognak szembesülni az újszülöttek életpályájuk során, mint amilyenek világra jöttük idején léteztek. A születéskor várható átlagos élettartam-számítások mégis megvilágító erejűek, csak a mutató – neve ellenére – nem az újszülöttek jövőjét jósolja meg, hanem a születésükkor fennálló halandósági viszonyokról ad érvényes leírást.

 7. Újvári Péter: Magyar zsidó lexikon. [Budapest], k. n., 1929: 673; Juventus Gymnasii Pesthiensis apud Scholas Pias e Studiis secundi Semestris in classes relata anno M. DCCC. XXVI. Pest, Trattner, 1826: 6; Konrád Miklós: Zsidóságon innen és túl. Zsidók vallásváltása Magyarországon a reformkortól az első világháborúig. Budapest, MTA BTK TTI, 2015: 496; Kőrösy József. Magyar-Zsidó Szemle, 23. (1906) 3. 303.

 8. Glatter Eduárd: A zsidók biostaticai viszonyai. Új Magyar Múzeum, 6. (1856) 2. 144–145; Glatter, Eduard: Jahres-bericht über die Sanitätsverhältnisse des Pest-Pilischer Komitats im Jahre 1855/6. Pest, Johann Herz, 1858; Glatter, Eduard: Jahresbericht über die biostatischen und Sanitätsverhältnisse des Pest-Piliser Comitates für das Jahr 1857. Pest, H. Geibel, 1859.

 9. Korányi Frigyes: Eszmék a haza közegészségügyeinek rendezése körül V. Orvosi Hetilap, 5. (1861) 8. 155.

 10. Kőrösi József: Pestváros halandósága 1872 és 1873-ban és annak okai. Budapest, Ráth Mór, 1876: 40–41; Kőrösi József: Budapest halandósága 1874 és 1875-ben és annak okai. Budapest, Ráth Mór, 1877: 5–6.

 11. Kőrösi József: Az emberi élet-tartam és halandóság kiszámításáról. Budapest, MTA, 1874: 4–48.

 12. Kőrösi, Joseph: Mittheilungen über individuale Mortalitäts–Beobachtungen. Budapest, k.n., 1876. Lásd még Kőrösi, Josef: Welche Unterlagen hat die Statistik zu beschaffen um richtige Mortalitäts-Tabellen zu gewinnen. Berlin, Verlag des Königlichen Statististischen Bureau’s, 1874; Kőrösi József: Az emberi élet-tartam és halandóság kiszámításáról, 49–52; Tamásy József: Az egyedi halálozások megfigyelésén alapuló Kőrösy-féle halandósági táblák. Statisztikai Szemle, 54. (1976) 5. 522–526.

 13. Köszönet illeti Pakot Leventét a halandósági táblák szerkesztéséhez adott tanácsaiért. A halandósági táblák szerkesztésére általában lásd Rowland, Donald T.: Demographic Methods and Concepts. Oxford – New York, Oxford University Press, 2003: 265–293.

 14. Forrás: A magyar korona országainak 1900., 1901. és 1902. évi népmozgalma. Budapest, Magyar Királyi KSH, 1905: 622–626; A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása. Harmadik rész. A népesség részletes leírása. Budapest, Magyar Királyi KSH, 1907: 470–525; A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Ötödik rész. Részletes demográfia. Budapest, Magyar Királyi KSH, 1916: 392–431; A magyar korona országainak 1909., 1910., 1911. és 1912. évi népmozgalma. Budapest, Magyar Királyi KSH, 1916: 732–735; Az 1920. évi népszámlálás. Ötödik rész. Részletes demográfia. Budapest, Magyar Királyi KSH, 1928: 154–169; A magyar szent korona országainak 1919–1925. évi népmozgalma. Budapest, Magyar Királyi KSH, 1929: 136–137; Az 1930. évi népszámlálás. IV. rész. A népesség foglalkozása a főbb demográfiai adatokkal egybevetve s a népesség ház- és földbirtokviszonyai. V. rész. Részletes demográfia és a lakóházak és lakások adatai. Budapest, Magyar Királyi KSH, 1936: 284–295; A magyar korona országainak 1926–1932. évi népmozgalma. Budapest, Magyar Királyi KSH, 1937: 88–89.

 15. Human Development Report 2025. A Matter of Choice. People and Possibilities in the Age of AI. New York, United Nations Development Programme, 2025. 274–278.

 16. A külföldi kutatások eredményeire lásd Bolgár Dániel: Zsidók és nem zsidók számokban… 267–268.