Martin Luther King – polgárjogi ikon és Izrael támogatója

Idén, január 19-ére esik Martin Luther King Jr. (MLK) emléknapja itt az USA-ban. Nemzeti ünnep és munkaszüneti nap az, amelyet minden év januárjának harmadik hétfőjén tartanak, hogy megemlékezzenek a polgárjogi harcos munkásságáról, az egyenlőség és igazságosság iránti elkötelezettségéről. Az ünnepet 1986-ban, a republikánus Ronald Reagan elnök által korábban, még 1983-ban aláírt törvény nyomán vezették be.

Az emléknap nemcsak az Amerikai Egyesült Államok szövetségi ünnepe, de az amerikai zsidóság emléknapja is. Számos zsinagógában tartanak Martin Luther King istentiszteleteket és megemlékezéseket. A Nobel-díjas King születésnapja egyébként január 15-én van és öröksége időszerűbb mint valaha.

A rasszizmus és antiszemitizmus elleni harc egyik kiemelkedő személyisége volt.

King 1929-ben született lelkészcsaládban, maga is baptista lelkész volt. 1968-ban egy merénylő gyilkolta meg Memphis városában, Tennessee államban. Munkásságát, jelentőségét nem lehet eléggé túlbecsülni. A számos, gyakran egymással vetélkedő irányzatokat összefogó afroamerikai polgárjogi mozgalom legkarizmatikusabb vezető alakja volt, akinek munkássága túlmutatott a polgárjogi küzdelmen. King az egész amerikai társadalom jövőjéért aggódott, és foglalkozott az USA zsidó polgárainak történetével és jövőjével is.

Szoros kapcsolatokat ápolt számos zsidó közösséggel és rabbival. A legendás Abraham Joshua Heschel és Joachim Prinz rabbik barátai voltak, gyakran menteltek együtt, és felszólaltak vele számos polgárjogi rendezvényen. Israel Dresner rabbit pedig le is tartóztattak Kinggel Floridában, amikor a szegregáció ellen együtt demonstráltak.

Érdemes megemlíteni, hogy Joachim Prinz egy Németországból elmenekült karizmatikus rabbi volt, akit Hitler hatalomrajutása után Berlinben a Gestapo figyelt. Egyik utolsó berlini beszédére a náci hatóságok megfigyelőt küldtek, aki nem más volt, mint Adolf Eichmann. Prinz később aktívan támogatta Izraelnek azon jogát, hogy Eichmannt Jeruzsálemben bíróság elé állítsák.

De Kingnek voltak zsidó származású ellenlábasai is. Például a rasszista Henry Loeb, Memphis polgármestere, aki meg akarta törni a város afroamerikai köztisztasági dolgozóinak sztrájkját. King utolsó és végzetes útja éppen Memphisbe vezetett, hogy támogassa a megmozdulást. Később az is felmerült, de soha nem volt bizonyított, hogy az ellene elkövetett merénylet egy előre kitervelt helyi összeesküvés volt. Loeb, a város akkori polgármestere, német zsidók leszármazottja volt, aki áttért protestáns hitre.

King ugyan tervezte, de soha nem látogathatott el Izraelbe.

Támogatta a zsidó államot, és fellépett azok ellen, akik megkérdőjelezték annak létjogosultságát. (A Szombat 2003-ban leközölt néhány részleteket egy állitólagos King levélből, ami „Levél egy anticionista barátomhoz” címmel vált ismertté, de a dokumentumról később kiderült, hogy az nem autentikus.)

King szót emelt a szovjet zsidóság érdekében is,

és gyakran beszélt a Holokausztról, amely szerinte erkölcsi kötelességgé tette a szolidaritást Izraellel. A zsidó államot a demokrácia hídfőállásának nevezte.

1968-ban, mindössze 39 éves volt amikor meggyilkolták.

Kingnek egyébként volt szabadtéri szobra Magyarországon is. Debrecenben a Nagyerdei Református Gyülekezet új temploma előtt avatták fel azt, 1978-ban. King édesapja, az ugyancsak lelkész, idősebb Martin Luther King is jelen volt.

A szobrot később megrongálták, sőt meggyalázták, és azt sokáig egy raktárban tárolták. Ma a helyreállított King-szobor a debreceni baptista gyülekezet tanácstermében áll.