Kik támogatják az új „ortodox” vezetést?
Eddig sem volt titok, hogy ki, melyik hitközség áll a MAOIH élére februárban megválasztott, és csütörtök délután kormányzati szinten is törvényesnek nyilvánított „ortodox” új vezetés mögött.
Smuel Oirechman főtitkár és Keszler Gábor, a vitatott körülmények között megválasztott vezetők
Csütörtök óta az EMIH-hez nagyon-nagyon közeli hírportálon három írás is megpróbálta legitimálni Keszler Gábor és csapata hitközségmentő buzgalmát. A Dob utcában hallott információk szerint, a politikailag egyoldalú, propagandaszerű cikkekkel terhelt portál egyik fontos alakja néhány évvel ezelőtt szintén szeretett volna az ortodoxok elnöki székébe ülni, annak ellenére, hogy a megválasztása alapszabály ellenes lett volna, hiszen soha nem volt a hitközség tagja.
Nem akarnék a „neológ, status quo és ortodox hittestvérek együttműködését” szorgalmazó cikkben vagy az új „ortodox” vezetőkkel készült, pénteken késő este kiposztolt (legalább a hávdálát megvárhatták volna) interjúban elhangzott ferdítésekkel és lózungokkal foglalkozni. De nem állhatom meg, hogy a „Prominens izraeli vezetők gratuláltak a MAOIH új vezetésének” című névsorolvasáshoz ne fűzzek két megjegyzést.
Az egyik, hogy bizonyára dicséretes kapcsolatrendszer kellett Netanjahu miniszterelnök és kormánytagjai bátorító üdvözletét megszerezni; csakhogy mi köze van az izraeli kormánynak egy magyar felekezetközi konfliktushoz; az EMIH miért mindig világi vezetőkkel, politikusokkal áldatja meg magát, mintha nem is vallásfelekezet, hanem világi társulás lenne? Miért olyan fontos számára a bel- és külpolitikai helyezkedés, az „ortodoxia megmentésén” túl milyen távlati céljaik lehetnek, amelyekhez izraeli politikusoknak is közük lehet? Az idegenforgalom és a vallási turizmus élénkítésétől remélik az ortodox hitközség anyagi stabilitását, vagy fordítva, a Magyar Ortodoxia mint brand fogja élénkíteni a remélt vallási turizmust, Chabad-rabbival a Kazinczy utcai főrabbiszékben?
A másik észrevétel, hogy a cikk gratuláló izraeli „vallási vezetőket” említ, ez jelenleg egyetlen személyt jelent, Jicchák Joszéf szefárdi főrabbit. Pardon, de a szefárd főrabbi úr mióta kompetens, mióta hivatkozási alap az askenáz és haszid gyökerű magyarországi ortodoxia ügyében?
És hiába keresem, nem látom a felsorolásban a Belzi Rebbét, pedig ő, ha a hírportál korábbi beszámolójának hinni lehet, személyesen áldotta meg Köves Slomó önzetlen unifikációs terveit. Nem sikerült tőle gratuláló levelet kunyerálni, vagy lehetséges, hogy a Soltész államtitkárral közös találkozón a Belzi Rebbe nem is az ortodoxia megszállására adta az áldását?
Igaz, én már azt sem értettem, hogy annak idején miért pont a Belzi Rebbét keresték fel, miért nem valamelyik magyarországi kötődésű bécsi, antwerpeni, Bné Brák-i stb. rabbit, hiszen ők jobban ismerik a hazai állapotokat.
Az EMIH, tudjuk, nem ismeri el az Éda Haharedit rabbinikus bíróság döntéseit. Engem viszont megnyugtatna – de ami fontosabb, hogy az EMIH magasabb fokozatba kapcsolt mentőakcióját is jobban legitimálná –, ha az új „ortodox” vezetés a támogatói sorában tudná azokat a közösségeket, amelyek 1945 és 2020 között nemcsak színes üdvözlőlapokat küldtek, hanem ténylegesen kapcsolatban álltak a magyarországi vallásos zsidókkal: Szatmár, Pápa, Zehlem, Makó, Keresztúr, Erlau, Duschinszky, Mattersburg, Chug Chaszam Szofer, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem.
