Katonai célpontok kontra civil városok: mit támad valójában Irán?

Izrael célzott csapásokat hajt végre Irán katonai infrastruktúrája és a rezsim apparátusa ellen. Ezzel szemben Irán szándékosan ballisztikus rakéták záporával árasztja el Izrael sűrűn lakott civil városait, jól tudva, hogy még a legfejlettebb légvédelmi rendszerek sem képesek minden beérkező lövedéket elfogni, ha a támadás volumenét eleve a túlterhelésre tervezik.

Izrael védelmi architektúrája életek megóvására épült, nem csodákra. Az ismétlődő rakétahullámok célja a védelmi rendszer „túlcsordulásának” kikényszerítése. Ez a túlcsordulás maga a stratégiai cél. Amikor pedig egy ballisztikus rakéta átjut, az eredmény pontosan az, amit Teherán el kíván érni: szétrombolt otthonok, halott civilek, és családok, akik nappalaikat és éjszakáikat olyan biztonsági szobákban és óvóhelyeken töltik, amelyeket soha nem állandó életformára szántak.

A legsúlyosabb becsapódás Beit Shemeshben, Jeruzsálem közelében történt. Egy iráni ballisztikus rakéta katasztrofális szerkezeti omlást idézett elő, kilenc civil halálát okozva, és több tucat embert megsebesítve. A csapás egy zsinagóga alatti óvóhelyet ért, megsemmisítve a fölötte álló épületszerkezetet, és a védelemre szolgáló teret halálcsapdává változtatva. A sérültek között gyermekek és egy várandós nő is voltak.

Egy másik halálos csapás Tel-Avivot érte, ahol egy rakéta lakóépületbe csapódott, megölve egy nőt és több tucat embert megsebesítve. Ez Izrael legnagyobb városi övezetének egyik civil lakótömbje volt – pontosan az a típusú célpont, amely a katonai hatás helyett a félelemkeltést szolgálja.

Jeruzsálem térségében további becsapódások okoztak sérüléseket és kiterjedt károkat, beleértve repeszek és törmelék által okozott sérüléseket is.

A különbség műveleti és morális értelemben egyaránt világos. Izrael hadműveleteinek célja egy ellenséges rezsim hadviselési képességeinek gyengítése: katonai infrastruktúra, parancsnoki csomópontok és indítókapacitások megsemmisítése. Irán hadjárata ezzel szemben tudatosan a civil terrorra épül, nagy mennyiségű rakéták sűrűn lakott városi területekre történő kilövésével, mert statisztikailag elkerülhetetlen, hogy egy részük átjusson – még óvóhelyek, riasztórendszerek és megerősített helyiségek mellett is.

Irán nem „válaszol”. Tudatosan tömeges civil áldozatokkal számoló kockázati kalkulációt hajt végre.

Egy olyan rezsim, amely módszeresen – az ellenség és saját lakossága körében egyaránt – a civil élet veszélyeztetését teszi a hadviselés eszközévé, nem tekinthető normális diplomáciai partnernek. Lehet vele megállapodásokat aláírni, de ezek nem teremtenek biztonságot.

A megfelelő válasz nem a végtelen tárgyalási ciklusok fenntartása, amelyek csupán időt és legitimációt biztosítanak, hanem a civil lakosság terrorizálására használt képességek tartós nyomás alá helyezése, stratégiai elszigetelése, ellenőrizhető leszerelése, és végső soron az ezeket alkalmazó rezsim kiiktatása.