Hanuka, önazonosság és a zsidó erkölcs
Érdekfeszítő, vallástörténeti és filozófiai csemegékkel fűszerezett eszmecserét olvashattunk a minap Biró Tamás és Gábor György között, az Amszterdamban lemondott hanukai koncert kapcsán. A vita központi kérdése az volt, vajon elfogadható kompromisszum vagy önfeladás lenne-e, ha a holland fél kérésének eleget téve az idei hanukai koncerten nem lép fel az IDF főkántora.
Németh Zoltán
A beszélgetésből kiderült, hogy magát a hanukai koncertet – évtizedes hagyomány folytatásaként – a holland szervezők továbbra is szívesen látnák, de a háború ellentmondásos megítélése miatt azt kérték, hogy az eseményen ne vegyen részt az izraeli hadsereghez köthető személy. Gábor György szerint ez a kérés antiszemita, és ha az amszterdami zsidó közösség ennek eleget tenne, akkor a következő alkalommal már azt kérnék, hogy „inkább ne legyen izraeli, inkább ne legyen zsidó, inkább ne legyen látható.”
Meglepő volt olvasni, hogyan jut el Gábor György abból az egyszerű kérésből, hogy az IDF – amelyet számos nemzetközi szervezet háborús bűnökkel és emberiesség elleni bűntettekkel vádol – ne vegyen részt egy olyan eseményen, amelyet az amszterdami Concertgebouwban rendeznek, odáig, hogy az így létrejövő hanukai koncert önfeladásnak minősülne. Ahogy Biró Tamás írja: „Ha most beáldozzuk azt, hogy az IDF főkántora lép fel, abból nem az következik, hogy jövőre már egyáltalán nem léphet fel izraeli, két év múlva pedig zsidó se. Épp ellenkezőleg, […] ezzel megmentjük annak a lehetőségét, hogy jövőre és két év múlva is lehessen hanukkai kántorkoncert a Concertgebouwban. Ezzel megmentjük a zsidó kultúra egy szimbolikus hídfőállását a holland kultúrában és társadalomban.”
Gábor György szerint azért kell ragaszkodni az IDF főkántorához, mert „meg kell őriznem önazonosságom”, ahogy maga Hanuka is erről szól. Ennek fényében különösen érdekes, hogy a vitában nem merült fel egy harmadik értelmezés: az IDF főkántor lemondása nem egy olyan kompromisszum, ami a saját önfeladásunkhoz vezetne, hanem épp a zsidó értékek melletti büszke kiállás. Épp azzal tudjuk önazonosságunkat és a hanukai üzenetet megőrizni, ha elhatárolódunk az IDF Tórával és a zsidó hagyomány erkölcsi tanításaival ellentétes viselkedésétől. Egy IDF nélküli hanukai koncert így nemcsak a Concertgebouw és a holland zsidó közösség közötti win-win helyzet lenne, hanem a judaizmus erkölcsi értékeinek győzelme is.
A háború során az IDF nemcsak a nemzetközi jogot sértette meg több alkalommal, hanem a zsidó vallás erkölcsi előírásait is. Ismert, hogy a háború alatt Izrael kormánya és az IDF többször teljesen vagy részlegesen megakadályozta, hogy (elegendő) humanitárius segély jusson be Gázába, ami éhezéshez, szenvedéshez és egyes esetekben halálhoz vezetett. A Bibliában ezzel szemben ezt olvassuk: „Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret enni, és ha szomjas, adj neki vizet inni […] az Örökkévaló megjutalmaz téged.” Példabeszédek (25:21)
Az élőlényeknek okozott szenvedés tilalma (cár báálé chájim) még az állatoknak okozott szükségtelen fájdalmat is tiltja, nemhogy az embernek. A zsidó vallás nagy hangsúlyt helyez a szenvedőkkel való együttérzésre, mert az Örökkévaló is „irgalmas és kegyelmes” (2Mózes 34:6). A Tóra arra szólít fel: „járj Isten útján” (5Mózes 28:9), vagyis légy Te is irgalmas és könyörületes. A Talmud hozzáteszi: „Aki irgalmat tanúsít Isten teremtményei iránt, ahhoz az Ég is irgalmas lesz.” (Sábbát 151b)
Az ártatlanok és a bűnösök közötti különbségtétel a zsidóság egyik alapelve (2Mózes 23:7). Amikor az izraeli hadsereg többemeletes épületeket rombol le vagy menekülttáborokat bombáz, amelynek következtében számtalan civil hal meg vagy szerez életre szóló sérüléseket egyetlen terrorista likvidálása érdekében, akkor ezt az erkölcsi alapelvet sérti meg.
Mindezek miatt az IDF a háború során számos alkalommal elkövette az egyik legsúlyosabb bűnt: az Örökkévaló nevének megszégyenítését (chillul Hásem). Ahogy Ismar Schorsch rabbi, a Jewish Theological Seminary emeritus kancellárja fogalmazott egy augusztusi interjúban: „Úgy gondolom, hogy a judaizmus bizonyos szempontból kritikus pillanatban van. Vajon képesek leszünk-e megvédeni a zsidó vallást a Gázában és a Nyugati Parton történő chillul Hásem terhétől?”
Természetesen tudatában vagyok annak, hogy az IDF mindezek mellett számos olyan intézkedést hozott, amelynek célja a gázai civil lakosság védelme: röpcédulákkal és telefonhívásokkal figyelmeztette az embereket a veszélyes területek elhagyására, és a háború során összességében jelentős mennyiségű élelmiszer bejutását tette lehetővé Gázába. Ezekért hálával és büszkeséggel tekinthetünk rá, de sajnos ezek sem teszik semmissé a korábban írtakat.
A zsidó történelem során, amikor a próféták szava kevésnek bizonyult, az Örökkévaló sokszor más népeken keresztül üzent nekünk. Talán most a hollandok hangján szólt. Ha a zsidó közösség nem „dafke” tekint a kérésre, hanem tükörként, amelyben a zsidó erkölcs kéri, hogy vizsgálja meg mindazt, ami az elmúlt két évben történt, akkor az IDF szimbolikus elutasításával a judaizmus legmélyebb erkölcsi üzenetét képviselhette volna Izrael és a világ zsidósága felé. Ezzel nemcsak a Hanuka csodáját hirdethette volna tovább a Concertgebouwban, hanem olyan kiddus Hásemet (Isten nevének megszentelése) valósíthatott volna meg, amelyre most különösen nagy szüksége van a zsidó népnek.
Remélem, hogy a magyarországi zsidó közösség is felismeri, hogy a zsidóság melletti kiállás nem Izrael háborús bűnei melletti kiállást jelent, hanem épp ellenkezőleg: a zsidóság erkölcsi értékei melletti elköteleződést. Olyan közösségként, amely képes önmagát is kritikusan szemlélni, és ha azt látja, hogy ezek az értékek sérültek, akkor hajlandó tenni a helyreállításukért. Erre lett volna most lehetősége a hollandiai zsidó közösségnek.
Kapcsolódó cikk:
