„Felkészülünk a Holokauszt második nemzedéke gondjainak kezelésére is”

Szombat interjú Prof. Dr. Grósz Andorral, a Mazsihisz elnökével.

Hogy látja: elnökké választásakor milyen állapotban volt a Mazsihisz? Milyen eredményeket ért el az előző vezetés, és milyen kihívások maradtak utánuk?

Mivel én a Mazsihisz köztestületének tagja vagyok – így a közgyűlésének már 35 éve, ezért egyrészt többé-kevésbé tisztában voltam a Mazsihiszben zajló folyamatokkal, másrészt pedig a megoldandó feladatokkal és természetesen a sikerekkel is, amelyeket a korábbi vezetés elért az előző két-két és fél ciklusban.

A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a szervezet működőképességét fenn tudták tartani, és védték a Mazsihisz és a neológia érdekeit. Ugyanakkor számos olyan probléma megoldását már nem sikerült végigvinni, amelyet orvosolni kellett.

Amikor engem megválasztottak, azt mondtam, nem mutogatok hátra, hanem előre nézek, mert az a fontos, amit csinálunk, és amit tenni akarunk a jövő érdekében. Ennek megfelelően meghirdettem, hogy rendezem a Mazsihisz kapcsolatait a külvilággal: különböző politikai partnereinkkel, így elsősorban a magyar, illetve az izraeli kormánnyal. Másrészt mindazokkal a szervezetekkel, amelyekkel partneri kapcsolatban vagyunk, és akikkel esetleg korábban nem volt olyan gördülékeny az együttműködés, mint ahogy azt ők elvárták. Ez a vállalás megvalósult: az elmúlt két évben rendszeresen találkoztam és egyeztettem mind a magyar, mind az izraeli kormány minisztereivel. Emellett továbbra is jó kapcsolatot ápolunk a civil szervezetekkel és a társegyházakkal is.

A második, amit nagyon fontosnak tartottam, hogy megszólítsuk a fiatalságot, közelebb hozzuk ezt a korosztályt a zsidósághoz és a Mazsihiszhez. E téren szintén jelentős előrelépéseket tettünk. Létrehoztuk a Mazsihisz ifjúsági osztályát és megújult az ifjúsági csoport, amely gondozza és szervezi a korosztálynak szóló rendezvényeket. Létrejött egy új budapesti körzet a Rumbach Zsinagógában, amely teljes egészében fiatalokból áll.

Ezen túlmenően olyan programokat szerveztünk és szervezünk, amelyek elősegítik, hogy közelebb kerüljenek a zsidósághoz mindazok, akik nyitottak erre. Úgy gondolom, az elmúlt időszakban mindezek a törekvések már jól látható eredményeket hoztak. Az idén 28. alkalommal megrendezett Zsidó Kulturális Fesztivál mellett az ünnepekhez kapcsolódó tematikus többnapos rendezvény-sorozatokat és egyéb programokat, valamint gyermekeknek, családoknak szóló eseményeket is szerezünk. Rendezvényeinkkel a legfiatalabb korosztálytól a legidősebbekig mindenkit kiszolgálunk.

Továbbra is komoly feladat a vidéki közösségek erősítése: sokan a Mazsihisz-t túlzottan fővárosközpontú szervezetként értékelték. Jogos volt az igény, hogy a fővároson kívüli hitközségek minden szempontból több figyelmet kapjanak, és a gondjaikkal ne egyedül kelljen küzdeniük. Ennek a munkának az első eredményei már látszanak: két új vidéki taghitközség is csatlakozott a Mazsihisz-hez Egerben és Nagykállóban. Infrastrukturálisan is sok mindent fejlesztettünk. Székesfehérváron megújult az imaház, Nagykanizsán segítségünkkel megújult a hitközség épülete és a temető is, Győrben teljes egészében állami támogatásból zsidó múzeum épül, Szegeden márciusban befejeződik a Baumhorn Lipót által tervezett cinterem teljes körű renoválása, Nyíregyházán folytatódott a zsinagóga felújítása, a Debreceni Zsidó Hitközség pedig új, nagyértékű ingatlannal bővült. Hódmezővásárhelyen a várossal történt megállapodás értelmében ötven évre visszakerül a zsinagóga használati joga a helyi közösségünkhöz.

Nagy kihívást jelent, hogy a külső kommunikációban elsősorban a Mazsihisz a társadalomhoz való viszonya kapjon hangsúlyt. Ezért határozottan kimondtuk: politizálással csak akkor foglalkozunk, véleményt csak abban az esetben nyilvánítunk, ha az a zsidósággal, az antiszemitizmussal, a kisebbségek védelmével és Izraellel kapcsolatos. Ehhez tartottuk magunkat az elmúlt két évben, és tartjuk magunkat továbbra is.

*

Fél évvel azután, hogy, elnök lett, következett október 7. Elnökként mennyi szolidaritást tapasztalt közössége részéről, a társadalom, a politika, a társegyházak részéről?

Ez nyilvánvalóan az egész világ, így a magyarországi zsidóság számára is nagy traumát jelentett, majd még nagyobb kihívást, amikor szembesültünk a nemzetközi térben kibontakozó és egyre erősödő antiszemitizmussal.

A terrorista támadás után Magyarországon és a zsidó közösségben is pillanatokon belül félretettük az ellentéteinket.

Megegyeztünk mind az EMIH-hel, mind az ortodoxiával, hogy arra az időre, amíg Izrael bajban van minden vitás kérdést háttérbe szorítunk. Ennek első megnyilvánulásaként október hetedike után négy nappal a Dohány utcai zsinagógában egy Izrael melletti istentisztelettel és politikai demonstrációval egybekötött teltházas rendezvényt szerveztünk, amelyen háromezer-ötszáz ember vett részt.

Kinyitottuk a kapukat mindenki előtt, aki úgy gondolta, hogy  a tragédiában és annak a következményeiben itt akar lenni közöttünk, hogy kifejezze szolidaritását a zsidóság felé. A megemlékezésen részt vett az akkori köztársasági elnök asszony, a különböző politikai, társadalmi szervezetek és egyházak képviselői is. Egységesen mondtuk ki, hogy elutasítjuk mindazt, ami a Szentföldön történt, kifejezzük felháborodásunkat és együttérzésünket Izrael népével.

Tapasztalatom szerint a zéró tolerancia az antiszemitizmus ellen, amit az ország vezetése addig hangoztatott, ebben a helyzetben a gyakorlatban is megvalósult: mind az államfő, mind a magyar kormány egységesen, az elsők között állt ki Izrael mellett, és azt hiszem, hogy ezzel a magyar társadalom nagy része egyetértett.

Az egyházak számos alkalommal kifejezték együttérzésüket Izrael népével. Ezt nagyra értékeljük. Ugyanakkor mi ezen a ponton nem álltunk meg. A mindennapos imádkozás mellett cselekedtünk is. Két nappal a gyilkos támadás után megkerestük az egyik legtöbbet szenvedett kibucot, és felajánlottuk lelki, valamint anyagi segítségünket.

És ilyen területen az EMIH-hel is sikerült együttműködni?

Mi is, ők is, tettük a magunkét, saját belátásunk szerint. A Mazsihisz meghirdette a gyűjtést a Beeri kibuc számára, amelyhez bárki, bármely zsidó vagy nem zsidó felekezet, illetve magánszemély csatlakozhatott.

A gyűjtésben a Keren Kayemeth-tel dolgoztunk együtt, velük közösen személyesen juttattuk el az adományt Izraelbe.

Az érintettek hangsúlyozták, hogy elsősorban nem materiális javakra van szükségük, hanem lelki támogatásra, ezért a felajánlásunk a traumát szenvedett gyerekek rehabilitációját segítette, amely ebben a helyzetben a leghasznosabb volt számukra.

Sajnos a nemzetközi trend nagyon hamar megváltozott, az orvtámadás utáni napokban kialakult szolidaritást felváltotta az Izrael- és zsidóellenség. Egyes helyeken, így az amerikai kontinensen és Nyugat-Európában, az ember szinte azt érzi, amit szülei, nagyszülei érezhettek a 20. század 30-as, 40-es éveiben.

Igen, erről mi is elég sokat írtunk. Mennyire tűnik ez veszélyesnek?

Nagyon veszélyes, még akkor is, ha Magyarországon minket ez jelen pillanatban közvetlenül nem fenyeget. A történelmi tapasztalat azonban éberségre tanít bennünket.

Nemzetközileg pedig mindez nem csak a zsidók számára fenyegető, hanem a fejlett kultúrvilágot is érinti, mert a média nagy része felült annak az egyoldalú kommunikációnak, amelyet az arab világ jelentős részének sajtója és politikája sugall. Ezért nem csak a zsidókban, hanem a szélesebb társadalomban is tudatosítani kellene, hogy itt ideológiák és világnézetek között megy a harc. Mi itt Magyarországon erre törekszünk. A saját eszközeinkkel mindent megteszünk azért, hogy felhívjuk a figyelmet, itt nem csak zsidók és nem zsidók között megy a harc, hanem a terrorizmus és Izrael között, illetve az európai zsidó-keresztény kultúra és az iszlám radikális vonulata között. Amennyiben ezt nem kezelik megfelelően – elsősorban a politikai közegben – ez rendkívül veszélyes Európa összes népe számára.

Ilyen szempontból mennyire elégedett a magyar kormány politikai teljesítményével, visszatekintve arra, hogy a magyar kormány évekkel korábban nagyszabású Soros- ellenes propaganda-kampányt folytatott, és Soros-ellenes kiszólások, nem feltétlenül nagy hangsúllyal, de jól hallatóan még mindig felbukkannak.

Az a tendencia személy szerint nekem sem tetszett, hogy Soros ennyire pellengére lett állítva a magyar politikában, de valamit tisztázni kell. Soros György személye nem csak Magyarországon, a magyar politikai környezetben megosztó, hanem a nemzetközi környezetben, így például Izraelben is. Ezt külön kell kezelni attól, hogy egyébként a magyar kormánynak milyen a viszonya Izraellel, a magyar és a nemzetközi zsidósággal.

Úgy vélem, Magyarországon a többség is egyetérthet abban, hogy a jelenlegi magyar kormány Izrael-politikája összehasonlítva a korábbiakkal, jóval pozitívabb, koromnál fogva ezt talán kellő alappal mondhatom. Ha korábban netán úgy gondoltuk, hogy ezek csak szavak és formális megnyilvánulások, akkor erre választ kaptunk, amikor láttuk, hogy október 7. óta mi történt Izrael és Magyarország viszonylatában.

Ez a realitás, amit elismernek még azok is, akik nem feltétlenül rokonszenveznek a jelenlegi kormánnyal.

Ide kapcsolódik az a kérdés, hogy hogyan értékeli a „cionisták és petícionisták” vitáját, amely korábban bontakozott ki, nagyrészt a zsidó média hasábjain.

Ez egy sajnálatos dolog – mint minden, ami nem a zsidóság egységének irányába visz. Mi olyan nép vagyunk, amely nem szégyelli a problémákat kulturáltabb, vagy akár erőteljesebb stílusban megvitatni. De ez a vita, ami jelen pillanatban zajlik, semmiképpen nem használ ebben a válságos időszakban sem Izraelnek, sem a zsidó népnek.

*

A Szeretetkórház új szárnyának átadásán ott volt a miniszterelnök. Megtudhattuk, hogy 9 milliárdos beruházásról van szó, amit 100%-ban a kormány támogatott. Elhangzottak más ígéretek is, miszerint a Rabbiképző épületének teljes felújítását a kormány 10 milliárd forintig fedezi, továbbá a Mazsihisz Síp utcai székházának felújítását is 5 milliárd forintig támogatja. Váratlanul érkeztek ezek a bejelentések?

Nem. Ez az elmúlt két év munkájának és tárgyalásainak köszönhető, a Szeretetkórház esetében pedig az elmúlt hat év eredménye.

A Szeretetkórház teljes revitalizációjával kapcsolatos megállapodás a Mazsihisz és a magyar állam között még 2017-ben köttetett. 2019-től kezdődően két ütemben történt meg a teljes felújítás. Ennek az utolsó egyharmada az utolsó két évben történt. Én megállapodtam a miniszterelnökkel, hogy más egyházi kórházakhoz hasonlóan a Szeretetkórház teljeskörű felújítása is befejeződik. Mindannyiunk nagy örömére, hiszen ez nem csak Mazsihiszt, nem csak a közösségünket, hanem felekezeti hovatartozás nélkül minden magyar állampolgárt szolgál, hasonlóan más egyházi kórházakhoz. Ennek megfelelően történik a finanszírozás is. A Mazsihisz nagyon nagy anyagi erőket mozgósít, hogy ez a kórház minél magasabb színvonalon tudjon működni, és nem csak a holokauszt-túlélőket, hanem minden korosztályt ki tudjon szolgálni.

Ugyanakkor másfél évvel ezelőtt a miniszterelnökkel megállapodtunk abban, hogy más egyházak egyetemeihez hasonlóan a kormány a zsidóság, a neológia szellemi fellegvárát, a Rabbiképzőt is felújítja annak érdekében, hogy megtörténjen az OR-ZSE revitalizációja, ami gyakorlatilag az elmúlt száz évben elmaradt.

Ez a pénzügyi hozzájárulás a kormány részéről csak az épületet és az infrastruktúrát érintette, vagy tanszékek létesítését, tehát az egyetem szoftver részét is?

Ez utóbbi feladat elsősorban ránk hárul. A kormány megújítja az infrastruktúrát, beleértve eléggé elaggott informatikai rendszerünket. De a szellemi megújulás a mi dolgunk.

A kormány kész az anyagi hátteret biztosítani a mi igényeink szerint. Egyelőre az infrastruktúrát fogja megújítani, mai áron közel 10 milliárd forint értékben a pincétől a padlásig, beleértve a Rabbiképző tanzsinagógáját is.

És ott van a harmadik nagy projekt, a Síp utcai székház, amelynek a belső szerkezete már nem biztosítja az apparátus nyugodt, kényelmes, mindennapos munkáját. Technikailag az épület elavult. Erre kaptunk felajánlást a kormánytól, hogy hajlandók a felújításnál felmerülő költségek 60 százalékát biztosítani. A fennmaradó 40 százalékot a Mazsihisznek kell kigazdálkodni. A kormánnyal egyeztetve ez szakaszosan történik majd.

Most beszéljünk egy másfajta infrastruktúráról, amely a holokauszt-túlélők egészségügyi ellátását, szellemi jólétét igyekszik biztosítani. Ez viszonylag kiterjedt és külföldi forrásokkal is fedezett. A túlélők nemzedéke azonban lassan elhagy bennünket. Belép a képbe a holokauszt-túlélők második – gyakran nem kevésbé problémás – nemzedéke, amely viszi tovább ezeket a traumákat különféle indirekt módokon. Az intézményrendszer, ami eredetileg a holokauszt-túlélőket szolgálta, szolgálja majd esetleg a következő nemzedéket is?

Igen, mi erre készülünk már most. Komoly háttérmunka folyik ennek a kérdésnek a megoldására. Tudva levő, hogy a holokauszt-túlélőket mi gondozzuk a Szeretetkórházban és Újpesten az idősek otthonában. Továbbá vidéken is van két ilyen intézményünk: Pécsen és Szegeden, az ottani hitközségek fenntartásában. Ezen infrastruktúrának a megújítása szintén napirenden van. Ezek a beruházások jelentős – milliárdos – nagyságrendű tételek. Ez ahhoz szükséges, hogy a szociális gondozói hálózatot felhozzuk a XXI. század szintjére.

Mindehhez a Mazsihisz által létrehozott MAZS Alapítvány biztosítja a hátteret külföldi szervezetek, elsősorban Claims Conference és a JOINT támogatásával. A MAZS Alapítvány tartja nyilván a Holokauszt-túlélőket, akikről gondoskodunk.

Tehát, ha ebből a nemzedékből egyesek jelentkeznek sajátos problémáikkal, akkor már megvan ennek ellátására az infrastruktúra?

Ez már most is történik, a MAZS Alapítványon, illetve a mi Szociális Osztályunkon keresztül. Készen állunk erre. Az igények ugyanakkor a holokauszt utáni első vagy második generációnál más jellegűek is lehetnek, mint a holokausztot túlélő szüleinknél, nagyszüleinknél.

*

Az elmúlt húsz évben a Mazsihisz és az EMIH viszonyát sok esetben a versengés, és nem a kooperáció jellemezte. Október 7-e után észlelni lehetett ezen a téren változást?

Az új Mazsihisz vezetés megválasztása után arra törekedett, hogy elfogadható legyen a két zsidó felekezet közötti viszony, hogy ne a sajtón keresztül rendezzük, és ne vigyük politikai szintre a különböző nézeteltéréseket.

Mi más felfogásban próbáljuk a zsidó közösség előtt álló kihívásokat megoldani: nem akarunk más kárára terjeszkedni, teret nyerni a társadalomban, és különböző politikai területeken. A Chabadnál ez, legalábbis az elmúlt két évtizedben másképp nézett ki. Mi egészen biztos, hogy nem azt az utat akarjuk járni.

Ahogy említettem a beszélgetésünk elején, 2023. október 7-e után azt mondtuk, hogy félreteszünk minden viszályt. Mi ezt be is tartottuk.

*

De hadd beszéljek még néhány szót arról, hogy milyen változások vannak az egyetemen.

Ebben az elnöki ciklusban hárman habilitáltak, ebből két fő a köztársasági elnöktől egyetemi tanári kinevezést kapott, valamint három év után újból van kinevezett rektora az egyetemnek.

A Holokauszt emlékét őrizni hivatott, ám soha meg nem nyitott és viharos előéletű Sorsok Házát a kormány az MTK, tehát egy sportklub kezelésébe adta. Ezt a Mazsihisszel egyeztetve tették, vagy ez a Mazsihiszt váratlanul érte?

Amikor  találkoztam a miniszterelnökkel, érintettük ezt a kérdést. Ő jelezte, hogy elképzelése szerint ezt a hosszú idő óta húzódó ügyet a kormánynak kell megoldani úgy, hogy ne érje sérelem sem a holokauszt áldozatainak emlékét, és ne gerjesszen vitát sem a zsidóságon belül, sem a zsidóság és a magyar társadalom többi része között. Végül az a megoldás született, hogy ez egy generációk találkozásának helyet adó emlékhely lesz, emlékparkkal, Brüll Alfred nevét viselő iskolával.

És Önök tudják, hogy mindennek a terveit és forgatókönyvét kik fogják elkészíteni?

Ennek a felelőse az MTK Sportklub elnöke, Deutsch Tamás, európai parlamenti képviselő, illetve Bóka János, Európai ügyekért felelős miniszter és az antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős koordinátor. Mindketten ígéretet tettek arra, hogy időről időre ki fogják kérni a magyar zsidóság, ezen belül a Mazsihisz vezetésének a véleményét. Ez történik most.

Ezen túlmenően konkrétabb információk – hogy kik fogják kidolgozni ennek a projektnek a terveit és forgatókönyvét…

…jelen pillanatban nem tudunk erről továbbiakat. Ahogy hallottuk, elsősorban a zsidósággal kapcsolatos konferenciáknak és időszakos kiállításoknak ad majd teret.

Azt sem tudják tehát, ki lesz az a személy, aki tudományos részről mindezt koordinálja?

Erről egyelőre nincs információnk.

És Önök törekednek erre javaslatot tenni?

Igen, úgy gondolom, mindenképpen be kellene vonni ebbe a munkába a Páva utca Holokauszt Emlékközpont, és ha szükséges, akkor a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár szakembereit is. Ha ezzel kapcsolatban felénk kérdés, igény érkezik, akkor részt fogunk venni ebben a munkában.

Remélem, hogy a döntést követő megvalósítás a magyar zsidóság ügyét fogja szolgálni az emlékezetpolitika terén. Tehát történelmi szempontból a realitást fogja tükrözni, rámutatva arra, mekkora részt vállalt a zsidóság a magyar társadalom építésében mind a háború előtt, mind azt követően, és napjainkban is.