Éretlen viszonyok – A zsidó–keresztény párbeszéd dilemmái az 1960-as évek Magyarországán

Pár éve megjelent tanulmányomban gyenge, de létező katolikus (magán)iniciatívákról és negatív zsidó reakciókról számoltam be. Egy olyan új forrásra bukkantam azonban, mely jelentősen módosítja ezt a képet, és azt bizonyítja, hogy ha nem lett volna olyan erős az állami kontroll és (egyben) a felekezeti vezetés bensővé tett öncenzúrája, lett volna hajlandóság a második vatikáni zsinat reformszellemiségére felelő magyar zsidó válasz megfogalmazására.

A Vészkorszak történései is nagyon közel voltak, a trauma kibeszélése nem történt meg, feldolgozásáról pedig szó sem lehetett. Ugyanakkor mindennek (természetesen) nem személyi felelősei voltak, a korszak – melyben az államszocialista ideológia fontos tényező – a többi faktorral együtt tette lehetetlenné a valódi vallásközi párbeszédet.

Nagyon fontos állambiztonsági dokumentum erősíti meg azt, hogy a párbeszéd kérdése, problémája, ennek megértése megjelent a magyarországi zsidóságon belül is.[1] Egy 1963. októberében íródott jelentés (szerzője „Sárosi” fn. ügynök, azaz Seifert Géza /1906-1976/, ekkor a Budapesti Izraelita Hitközség alelnöke) több olyan momentumot említett meg, mely egyfajta ellenséges „behatolásról” (ezek a szerző szavai) árulkodott a számára.

Az ilyen jelentések dilemmája (pláne ha más forrás nem támasztja alá), hogy akár valóságelemekkel tarkítottan is, de nem csak a megfigyelt valóságról szólhatnak, hanem a megfelelni vágyó jelentéstévő fantáziájáról, vágyairól, a hatalomnak kedves fiktív konfliktusgenerálásáról, saját személyének előtérbehelyezéséről.

De helyezzük magunkat az ügynök tenyerébe.

Seifert jelentésében visszaemlékezett egy 1962-es budapesti Nagyfuvaros utcai zsidó ünnepségre (valószínűleg Szimhat Tóra, azaz a Tóra örömünnepe volt október 27-én[2]), ahol Salgó László főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója a beszéde során dicsérte XXIII. János pápát.[3] A „Jézus megölésére” vonatkozó tanításokat is módosítani fogják, a pápa küzd az antiszemitizmus ellen, és: „Ezért hálával kell fordulnunk a pápa személye felé, valamint a katolikus egyház uj szelleme felé is” – mondta Salgó. A meglepően nyitott hangnemű beszéd után felszólaló Seifert Géza (azaz maga az ügynök) leszögezte, hogy örülnek minden „békeszózatnak”, de az antiszemitizmus elleni küzdelmet nem a pápával, hanem a „béketáborral” együtt akarják megvívni. „E vonatkozásban nekünk a pápához és a katolikus egyházhoz semmi közünk nincs” – jelentette ki. Az ügynök egyben Sós Endrét, a MIOK elnökét vádolta meg azzal, hogy egyes „zsidó összejövetelekre” papokat is meghív, főleg Esze Tamás református világi főgondnok személyét emelte ki. De Seifert arról is beszámolt, hogy 1963. szeptemberében Sós Endre az egri „püspökkel” (valójában Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzóról /1912-1972/, azaz „Kékes Pál” fn.ügynökről lehetett szó, aki csak 1969-ben lesz érsek, hiszen 1956-tól „üresedés” volt) tartott találkozót, nála ebédelt és „és nagy elragadtatással beszélt az ott látottakról, valamint a püspökkel folytatott tárgyalásairól”. Ezen kívül Sós fogadott egy amerikai jezsuitát, (Seifert szerint) „Edward Duggot”, aki az amerikai Magyar Zsidók Világszövetségének ajánlásával érkezett Budapestre (és akiről külön is jelentett). A jezsuita nevét Seifert elértette, valójában Edward Duffról, a St.Louis Egyetem Társadalmi Rend Intézetének munkatársáról lehetett szó, aki egyike volt azon ötöknek, akit a Vatikán kijelölt az Egyházak Világtanácsa New Delhi-i ülésére (ez 1961. végén volt). Duff látogatásáról, hogy Varsóból és Prágából érkezett Budapestre, ennek a különleges körülményeiről a katolikus sajtó is beszámolt.[4]

1963. őszén – tájékoztat „Sárosi” fn. ügynök – a zsidó őszi ünnepek (vagy „főünnepek”) előtt a Síp-utcai székházban körzeti elnöki értekezlet volt, amelyen a zuglói körzet egyik elöljárója felszólalt és sérelmezte azt, hogy egy temetésen felszólalt katolikus pap beszédét az Új Élet nem közölte, sőt még azt sem említette ezt a tényt. Sós – a jelentés alapján – az Állami Egyházügyi Hivatalra hárította ezért a felelősséget, hogy az kihúzta az inkriminált részt a szövegből. Míg Seifert leszögezte, hogy nem erről van szó, hanem semmiféle felekezeti összefogásban nem akar részt venni a zsidóság. „Mi egyedül csak a népidemokratikus államhatalmunktól kaphatunk az antiszemitizmus ellen védelmet” – szögezte le a megfelelni és bizonyítani akaró alelnök.

A dokumentum világosan mutatja azt, hogy a magyar zsidóság vezetői nem lettek volna a hivatalos párbeszéd ellenségei, a meglehetősen én-központú Sós Endre hiúságát pedig legyezgette az egri „püspökkel” – vagy éppen a bostoni jezsuita páterrel való találkozó, aki amúgy „központi” üzeneteket közvetíthetett. A probléma nem ügynök és nem ügynök között húzódott, hiszen mind a három zsidó felekezeti vezető érintett volt (és Eger katolikus vezetője is), ám ennek a jelentésnek a szerzője (és ez általában jellemzi a jelentések „szerzőit”) magát ideológiailag-politikailag feddhetetlennek, a többi szereplőt viszont „esendőnek” láttatta – holott sejthette, hogy ő is megfigyelés tárgya lehet, netalántán az ő megfigyeltjei figyelik meg.  Ez egy kimondatlan versenyhelyzetet teremtett: ezért is érhető tetten a szövegben a sziklaszilárd elvi meggyőződés kényszeres bizonygatása. A BIH alelnöke világosan észlelte azt, milyen „veszélyeket” rejthet magában az, ha a vallások közeledni kezdenek egymáshoz a kádári Magyarországon. Ezen kívül saját cenzori pozícióját „emelte meg” azzal, hogy világosan jelezte az államhatalom felé, hogy nem szükséges külső korlátokat szabni, falakat építeni a felekezet köré, ezeket belső erők is ki tudják építeni, fent tudják tartani.

Például saját maga.

* * *

 

B.M.III/III/2-a.alosztály                              Szigoruan titkos.

Adta: “Sárosi”ü.

Vette: Mélykuti örgy.

1963.X.9.

Tárgy: A felekezetek összefogása

 

Jelentés

Budapest, 1963.október 11.

”Sárosi” ügynök jelenti:

”A felekezetek összefogása kérdésében nyugati felfogásnak bizonyos hullámai érezhetők a magyar zsidóság körében is.

Még XXIII.János pápa életében az 1962.évi zsidó ünnepi vacsora /nem tudjuk pontosan már, hogy Mózes születésnapja, vagy a tóra örömünnepe/alkalmával a Nagyfuvaros utcai körzetben dr.Salgó László főrabbi a megtartott ünnepi beszéde során örömmel mutatott rá arra, hogy XXIII.János pápa a katekizmusnak a zsidókra vonatkozó egyes állásfoglalásait revizió alá fogja venni. Igy pl.ki akarják hagyni az egyes imákban szereplő “perfides judeos” és más ehhez hasonló kifejezéseket, valamint Jézus megölésére vonatkozó tanitásokat is módositani fogják, és ezzel a pápa az antiszemitizmus elleni küzdelem terén jelentős ténykedéseket fejt ki. Ezért hálával kell fordulnunk a pápa személye felé, valamint a katolikus egyház uj szelleme felé is.

Utána ezen a vacsorán dr.Seifert Géza alelnök szólalt fel, aki nem osztotta dr.Slagó ebbeli álláspontját, és ezt azzal “egészitette ki hogy mi zsidók valóban örülünk minden békeszózatnak bárhonnan is jön az, azonban mi az antiszemitizmus elleni küzdelmet nem a pápával, hanem a béketárbor hatalmas erejével akarjuk megvivni.” A tapasztalat azt bizonyitja, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelmet, csak a béke erőivel, mint annak tagjai tudjuk sikerrel megvivni. E vonatkozásban nekünk a pápához és a katolikus egyházhoz semmi közünk nincs.

Sós Endre az izraelita hitfelekezet keretén belül divatbahozta, hogy egyes zsidó összejövetelek alkalmával, vagy gyülésre más hitfelekezet papjait is meghivta. Igy meghivta a protestánsok közül Esze Tamást, világi főgondnokot és más kisebb protestáns papokat.

Sós Endrét gyakran keresik fel más felekezet papjai, igy egy alkalommal nála járt több vidéki katolikus és református pap.

Kb. Egy hónappal ezelőtt – amint azt külön is jelentettük – Sós Endre az egri püspöknél volt ebéden, és nagy elragadtatással beszélt az ott látottakról, valamint a püspökkel folytatott tárgyalásairól.

Nemrégiben, szeptember közepe táján Sós Endrét meglátogatta Edward Dugg bostoni jezsuita atya, aki az amerikai magyar zsidók világszövetségének ajánlatával jött, és akivel Sós Endre zárt ajtók mögött hosszasan tárgyalt, és városnézésre vitte, akiről egyébként külön jelentést adtunk.

1963. Őszén a zsidó főünnepek előtt a sip-utcai székházban egy körzeti elnökiértekezlet volt, amelyen a zuglói körzet egyik elöljárója felszólalt és sérelmezte azt, hogy az elhunyt dr.Bernát Miklós temetésén felszólalt katolikus pap beszédét az Uj Élet nem közölte, sőt még azt sem emlitette meg, hogy nevezett katolikus pap ezen a temetésen felszólalt.

Sós Endre elnök erre felkérte az ülésen elnöklő dr.Seifert Géza alelnököt, hogy a felszólalásra válaszolja azt, hogy az Uj Életben azért nem jelenhetett meg a katolikus pap beszéde és neve, mert az Állami Egyházügyi Hivatal azt nem engedélyezte, és ezt a részt a cikkből kihuzta.

Dr.Seifert Géza a felszólalásra adott válaszában nem Sós Endre felkérése alapján járt el, hanem azt válaszolta, hogy mi nem kivánunk semmi felekezeti összefogásban résztvenni, mert a fasiszta idők tapasztalatai arra tanitanak bennünket, hogy mi más felekezettől, a velünk szemben megnyilvánult antiszemita üldözések ellen védelmet nem várhatunk, aminthogy nem kaptunk védelmet a különféle egyházaktól a fasizmus ideje alatt. Mi egyedül csak a népidemokratikus államhatalmunktól kaphatunk az antiszemitizmus ellen védelmet. Ezen állásfoglalást kitörő taps kisérte.

E felszólalás után visszásan hatott Sós Endrének ezt követő felszólalásának ama része, amelyben bejelentette, hogy a következő napra meg van hiva, mint a MIOK elnöke az egri püspökhöz ebédre.

Sós Endre eme szavainak elhangzása közben élénk és hangos közbekiabálások voltak, nevezetesen olyanokat kiabáltak közbe, hát akkor minek megy az elnök ur, az egri püspökhöz ebédre, mi jó fog kijönni abból a zsidóságra….Legfeljebb az elnök ur fog jól ebédelni, stb. Ilyen és más hasonló közbekiáltásokkal illették Sós Endrét.”

“Sárosi”

 

Értékelés: A jelentés op.értékü. Láthatjuk, hogy a nyugati hatalmas(?hatalmak?-NA)  egyházak egységtörekvése a kommunizmussal szemben, nálunk az izraelita egyházban is érezteti hatását, bár nagyon álcázott formában nyilvánul meg.

Feladat: Továbbra is kisérje figyelemmel a felekezet összefogásának kérdését, annak megnyilvánulásairól tegyen nekünk jelentést.

Mélykuti Ferenc r.örgy.

3 pld.

od,csd, táj.

31/1235.

Gy.F.

 

A szöveget betühív átírásban közöljük.

In: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 3.1.5 O-17169/1 Ellenséges tevékenységet kifejtő cionisták

Jegyzetek

A témával foglalkozó angolnyelvű tanulmány nemsokára megjelenik a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Évkönyvében.

[1] ÁBTL 3.1.5 O-17169/1 Ellenséges tevékenységet kifejtő cionisták (Zionists engaged in hostile activities) Jelentés. Budapest, 1963.október 11. Tárgy: A felekezetek összefogása.

[2] Szimhász Tauró ünnepségek. Új Élet 1962. november 15. 2.

[3] „…a megtartott ünnepi beszéde során örömmel mutatott rá arra, hogy XXIII.János pápa a katekizmusnak a zsidókra vonatkozó egyes állásfoglalásait revizió alá fogja venni. Igy pl.ki akarják hagyni az egyes imákban szereplő “perfides judeos” és más ehhez hasonló kifejezéseket, valamint Jézus megölésére vonatkozó tanitásokat is módositani fogják, és ezzel a pápa az antiszemitizmus elleni küzdelem terén jelentős ténykedéseket fejt ki…” In: uo.

[4] Szentmise a Royal Nagyszállóban. Új Ember 1963. szeptember 15. 3. A feketehimlő miatt lezárták a szállodát és a bostoni páter a szálloda földszintjén és az étterem melletti helyiségben misézett (különleges engedéllyel), melyet ez alkalomra kápolnává alakítottak át. Duff páter később – 1966. júliusában – az Egyházak Világtanácsa gyűlésén is az egyik katolikus megfigyelő volt.