A stockholmi gyilkosságokra

E sorok közlésekor úgy tudjuk, hogy elkapták a stockholmi gázolásos merénylet elkövetőjét.

Az illető ellopott egy teherautót, amelyből éppen árut rakodtak ki. Beugrott a volán mögé, elhajtott a járművel és – nyilván helyismerettel rendelkezve – a város egyik fő sétálóutcája felé száguldott. Ott, mint valami tank, a gyanútlanul sétáló emberek sűrűjébe gázolt, szabályosan vadászva a járókelőkre. A Telegraph tudósítása szerint elsősorban a kisgyerekeseket vette célba, s a babakocsik csakúgy repültek a levegőben. Egyes információk szerint robbanószert is vitt magával, de ezt nem sikerült működésbe hoznia.

Persze irtózatos pánik tört ki, az emberek menekültek, a hatóságok pedig, túlzó reakciókét, leállították a tömegközlekedést, és gyakorlatilag a város infrastruktúrájának jó részét.

Nyilvánvalóan sem a polgárok, sem a hatóságok nem lehettek felkészülve ilyen gátlástalan terrorakcióra.

Másfelől azonban – London, Berlin, Nizza után – nagyon jól lehetett tudni, hogy ahol százezres nagyságrendben élnek iszlám hátterű bevándorlók, ott az ilyen támadás veszélye fennáll. (Nem tudhatjuk persze, hogy a svéd hatóságok milyen intenzitással figyelik ezt a közeget.) A bevándorló (hátterű) közösség mindig élénk kapcsolatokat tart fenn az anyaországgal (akár Szíria, akár Irán, Pakisztán, stb.), ahol az utóbbi évtizedben az iszlámizmus és ennek szélsőséges változatai meghatározó ideológiai áramlattá váltak. Ennek szellemisége a sértettség, a gyűlölet, a gátlástalanság és a(z ön)gyilkos düh. Pusztítsunk és pusztuljunk el mi is.

Ez a szellem jelen van ezekben a közösségekben: a műholdas tévécsatornákon a mecsetekben, az utcán. Ez a szellem könnyű kiutat kínál mindenkinek, aki frusztrált és egyszer „meg akarja mutatni”. Mindenki jól ismerik ezeket a módszereket, hiszen néznek tévét és használnak Internetet. Persze nem állítom azt, hogy a többség ezzel szimpatizál, de bőven elegendő az is, ha a közösség az ilyen eszmék szószólóit nem veti ki magából.

A most takaréklángon folyó harmadik intifáda egyébként sokat tett az ilyen módszerek népszerűsítéséért. Ha, úgymond, fegyveres harcban nincs esélyünk a „megszállók” ellen, akkor használjunk hétköznapi eszközöket: konyhakést, teherautót, bármit. A palesztinok, akiknek önképében az elnyomottság kulcsszerepet játszik, gyakran úgy érzik, hogy nekik, mint valami kozmikus igazságtalanság áldozatainak, mindent szabad. A mass media pedig mindig is bőségesen tudósít a palesztinok minden megmozdulásáról. (Az Al kaida egyébként már 2010-ben javasolta ezeket a módszereket.)

Ez a szellemiség jelenik meg a gázolásos merényletekben. Nekünk, elnyomottaknak, az iszlám szent harcosainak mindent szabad.

Nyilván így érezte a stockholmi gázoló is.

Pontosan ezt a szellemiséget sugározzák az Iszlám Állam üzenetei is. Harcoljatok mindennel, ami a kezetek ügyébe kerül! Ha nem tudtok Szíriába jönni, akkor harcoljatok az európai nagyvárosok utcáin.

A gyilkosról, e sorok közlésekor, annyit tudunk, hogy feltehetőleg elkapták és beismerte tettét. Megszellőztetett hírek szerint egy 39 éves üzbég férfiról van szó. Lehet, hogy „magányos őrült” volt, ahogy majd nyilván sokan mentegetni próbálják az egészet. Lehet, hogy az volt, lehet, hogy szervezett hálózat tagja, ez azonban másodlagos. Akár így, akár úgy, ebben a szubkultúrában jelen van és mindenki számára hozzáférhető az iszlámista üzenet. Akkor is, ha egyébként a moszlim kisebbség túlnyomó része ezzel nem azonosul.

Akármelyik iskolából kimaradt, frusztrált, életcél nélkül csellengő kamasznak eszébe juthat, hogy most aztán megmutatja.

Az intenzív népmozgás és a fejlett tömegkommunikáció segítségével a szíriai polgárháború szellemét is sikerült Nyugat-Európa országainak importálni.

A „különbözők együttélése” ilyen körülmények komoly kihívás. Ha nem párosul a demokratikus kultúra minimumának elsajátításával, akkor áldásból könnyen átokká válhat.