“A magyar Pimpernel” – Libik György, az embermentő 2.

Beszélgetés Medgyesi Konstantin történésszel. Második rész.

• Hogyan vett részt Libik György 1956 forradalmában?

Libik munkahelye 1956 szeptemberétől – mint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság vezető mérnöke – a parlament épületében volt. A forradalom kusza, kiforratlan viszonyai között személyes kapcsolat is kialakult közte és Nagy Imre között, aki tegezte és fiamnak szólította. Több alkalommal ő vezetett be a delegációkat a kormányfőhöz. Mindent elvégzett, amivel megbízták, például november elején ő vitte be motoron a parlamentbe Vásárhelyi Miklóst, a kormány sajtófőnökét. Libik a forradalom egyik háttérembere, ugyanakkor ezekben az időkben is embermentő maradt. Emberi nagysága, feltétel nélküli humanizmusa felülemelte az ideológiai korlátokon, pedig addigra már-már antikommunistává vált, mindenesetre élesen antisztálinista volt. Ezekben a napokban feltűntek és segítséget kértek tőle olyan vállalhatatlan múltú kommunisták, akik a forradalom idején lincseléstől tartottak. Ezek az emberek a Rákosi-rendszerben semmiben nem segítettek neki, ő pedig jól ismerte dicstelen tevékenységüket. És Libik most segített rajtuk, mert az életük veszélyben volt. Berei Andor és Andics Erzsébet hírhedt sztálinisták voltak. Úgy menekültek meg, hogy Libik a parlamentben egy WC helységet alakított át számunkra szállásként a számukra vészterhes napokra. Segítséget kért Libiktől Horváth Márton, a rákosista MDP Politikai Bizottságának egykori tagja, a Szabad Nép szerkesztőbizottsági vezetője is. Még 1944-ből ismerték egymást, voltak emberpróbáló közös élményeik. Most az utcáról menekült be Libikhez, aki ekkor éppen a későbbi semlegességi nyilatkozat előkészítésében vett részt.  A fenegyerek egy váratlan húzással a nála „vendégeskedő”, jó íráskészségű Horváth Mártonra bízta, készítsen egy tervezetet, ami a magyar semlegesség kinyilvánításáról szólna. Horváthnak átadtak egy írógépet, és megkapta a különböző papírfecniken a vázlatokat, szövegblokkokat, kommunikációs paneleket. Ahogy Libik visszaemlékezéséből tudjuk: Horváth elkezdte olvasni a tervezeteket, majd elsápadt, majd remegő kezekkel hozzákezdett a fogalmazvány letisztázásához.

Libik György 1956 tavaszán ismerte meg Kéthly Anna szociáldemokrata politikust, akit a korkülönbség miatt Anna néninek nevezett. Kéthly Bécsbe való kijuttatásában ’56 november elején jelentős szerepet játszott Libik.

Még megemlítem, hogy György ’56 őszén ismerte meg személyesen Göncz Árpádot. Október végén volt az ELTE-n egy találkozó, a résztvevők a magyar értelmiség nevében kiadandó nyilatkozaton dolgoztak. Göncz és Libik is ott volt ezen az eseményen. Kapcsolatuk akkor is tartott, amikor már Göncz Árpád köztársasági elnök volt és Libik svéd delegációk fogadására is tett javaslatokat a magyar elnöknek.

• Miért kellett menekülnie Libiknek a forradalom leverése után és hogyan alakult az élete Svédországban?

Libik Nagy Imre köréhez tartozott, a formálódó és bekeményedő kádári hatalom lejáratási akciókat indított ellene. 1956 december hatodikán hivatalosan egy lengyelországi síedzőtáborba utazott busszal. Az akciót egy lengyel sílegenda segítette, akit Libik 1944-ben a tihanyi családi nyaralójukban bújtatott. Akkori felesége januárban kapott útlevelet ugyancsak sportolóként, alig másfél esztendős kislányukat azonban az asszony csak egy kosárban tudta kicsempészni az országból. Tavaszra a magyar állambiztonsági szervek már utánuk nyúltak, így Libik Per Angertől kért segítséget, hogy Svédországba juthasson. Abban a kabátban lépett svéd földre, melyet még a német megszállás előtt szerzett, amelyet 1944 őszén kölcsönadott Major Tamásnak, majd ezután azt Szent-Györgyi Albert is viselte. Libik hordta ezt az elegáns átmeneti kabátot a Rákosi-korszakban is, ebben indult el menekülő útjára és ebben érkezett meg Göteborgba, a szabadságba.

Libik György magyaros, kelet-európai temperamentumát a gyakran lélekölő, unalmas nyugati üzleti világban sem vesztette el. Erre példa egy, a svéd főnökeivel bevállalt lélegzetelállító konfliktusa is. A hideg északiak nem voltak felkészülve a forróvérű magyar férfi dührohamára. 1971-ben a svéd állami vállalat új vezetése semmisnek tekintette a Libikkel korábban kötött szerződést, akinek a főnökség álláspontja szerint semmiféle juttatás, végkielégítés nem járt volna. Libik, a magyar-svéd mérnök-üzletember megjelent egy egyeztetésen az ügyvédjével. A felek egymással szemben ültek, a vezetőséget néhány hivatalnok típusú személy képviselte, akik szenvtelen hangon adták elő a szerződés semmisségéről szóló jogi érveket.  Az ekkor történteket Libik később így írta meg: „Félig fölálltam, megemeltem az asztalt, és hozzávágtam őket a falhoz, úgyhogy fölbillent a székük mind a kettőjüknek, és így a rekeszizmukba csapódhatott a nagy nehéz diófa asztal, egy másfél méter vagy kétméteres átmérőjű volt, és ott így ültek hozzászorulva a falhoz, és nem tudtak egy szót se szólni.”

Libik az emigrációban is levelezett, kapcsolatokat tartott fenn egykori ellenálló társaival, így Kéthly Annával. 1958-tól egészen Kéthly haláláig, 1976-ig állandóan leveleket váltottak, de levelezett Karig Sárával, a párizsi Irodalmi Újság szerkesztőjével, Méray Tiborral és Király Bélával, az 1956-os nemzetőrség főparancsnokával is. Rendkívüli kapcsolatteremtő képességének egyik példája kiépített barátsága Allen Ginsberg amerikai költővel, az Üvöltés világhírű vers alkotójával, a későbbi hippimozgalom prófétájával.

• Libiket a magyar állambiztonság valóban be akarta szervezni?

Libik 1963-ban megkapta a svéd állampolgárságot, 1965-ben ennek birtokában tud már hazatérni, aztán 1966-ban ismét. Kifejezett célja volt, hogy üzleti kapcsolatokat létesítsen Magyarország és Svédország között. Hitt abban, hogy a svéd innováció segíti a magyar társadalmat, másrész volt egy olyan ideológiai meggyőződése is, hogy a kommunista diktatúrát sok gazdasági kezdeményezéssel kell legyőzni. Olyan elképzelése nem volt, hogy visszajön és elkezd politizálni, bár ittlétei során találkozott régi barátaival, Litván Györggyel, Vásárhelyi Miklóssal és másokkal. A legfontosabb feladatként tűzte ki maga elé, hogy segítse a hatalmas svéd autógyár, a Volvo magyarországi szerepvállalását. A magyarországi üzleti tárgyalások sikeresek voltak, hosszútávú együttműködés alakult ki a Volvo és Magyarország között. Első körben 80 svéd teherautó vásárlásáról egyeztek meg a felek.  Megteremtődtek az alapjai az autógyártó óriás és Magyarország között a gazdasági kooperációnak. A magyar Ikarus gyárral az északiak több évre szóló együttműködési szerződést kötöttek autóbuszgyártásra. A sikeres Volvo-üzlettel párhuzamosan intenzívebbé vált a magyar állambiztonsági szervek Libik György személyét érintő tevékenysége is. Be akarták szervezni ügynöknek. Személyes találkozást kértek szerveztek a Gundel étterembe, ahol Libik azt tettette, hogy semmit nem ért. Teljesen laza volt és őszinte, amiből a „szervek” azt szűrték le, hogy teljesen megbízhatatlan, nem lehet rá építeni. Még ezután is folytatják a megfigyelését, de nem találnak semmit, amivel meg lehetne zsarolni. Aztán leálltak és bosszúból nem engedték be az országba. 1968 elején már Ferihegyen van, ott éjszakázik és másnap kénytelen Bécsbe repülni. 1970-71-ben, az új gazdasági mechanizmus időszakában újra visszaengedik, mert a gazdasági szempontok szorítóak, szükség lenne a Libik közvetítette üzletekre. 1971-ben bekövetkezett egy „fausti pillanat”. Fehér Lajos miniszterelnök helyettes – aki az állambiztonságot is felügyeli – látogatásra hívja Libiket a parlamentbe. Ők ketten közösen hajtottak végre ellenállási akciókat 1944-ben, Libik motoron is vitte Fehért egyes helyszínekhez, kapcsolatuk viszont ’56 után természetesen megszakadt. Fehér fausti alkut ajánl Libiknek. Térjen vissza Magyarországra, adja fel politikai nézeteit, legyen itthon gazdasági vezető.  Ha viszont mindezt nem fogadja el, soha többet nem léphet be az országba. Libik nemet mondott.  Ezért aztán kitiltották az országból és 1971-től 1985-ig nem tudott hazajönni. Utána a rendszerváltást idején végleg hazatelepült.1988-ban ő az egyik alapítója a Wallenberg Társaságnak és egyik kezdeményezője a Kéthly Anna Társaság megalakulásának.

• Beszéljünk Libik nemzetközi, üzleti- innovációs tevékenységéről.

Kutatómérnökként az volt a terve, hogy nemzetközi együttműködések keretében összekösse a tudományos kutatást, illetve az ipari megvalósítást. Teng Hsziao-ping gazdasági reformja során Kínába szervezett svéd gazdasági tanácsadói csoportokat. Egy csoportot ő maga vezetett. A feladatuk az volt, hogy egy elmaradott kínai iparvállalatok modernizálására tegyenek javaslatokat. Volt egy saját vállalkozása is, mely műszaki innovációkat karolt fel. Víztisztító berendezések értékesítésébe fogott Portugáliában és Jugoszláviában, közreműködött két prágai szupermarket építésében, illetve nemzetközi szabadalmak koordinálásával foglalkozott. Libik György a hetvenes években a stockholmi Karolinska Intézet, Európa egyik legtekintélyesebb orvostudományi egyetemének kutatójaként a Biotechnikai Intézetben a baktériumok komputeres identifikációjával foglalkozott. A különböző térségek ökológiai összehasonlítását szintén kutatta kollégáival; azt elemezték, hogy az ipartelepítések mennyire befolyásolták a természeti környezetet. Ebben az időszakban egykori apósa, Szent-Györgyi hatására is elkezdett nagy figyelmet szentelni a globális kérdéseknek. Ahogy fogalmazott, „az Apokalipszis három lovasa”, a túlnépesedés, az atomháború és a környezetszennyezés érdekelte leginkább. 1983-ban vendégkutatóként az Újdelhi Egyetemre került. Konkrét kutatásokat végeztek például az úgynevezett vízijácint hasznosításáról, amit sokáig kártékony növényként tartottak számon, de utána rájöttek, hogy papír- és műtrágyagyártásra is hasznosítható a vízinövény. Libik György Nayudama, Indira Gandhi indiai miniszterelnöknő tudományos tanácsadójának a munkatársa volt.

Hosszú hónapokon keresztül élt Indiában, de az életveszély itt sem kerülte el. 1984 végén az úgynevezett kanári kór virussal fertőződött meg. Azután már Svédországban az orvosok jelezték neki, hogy lényegében meggyógyult, de a vírus betokozódott és bármikor újrakezdődhet minden. Ahogy kiengedték a kórházból nemsokára már a francia Alpokban síelt. Mozgása és erőnléte viszont nem volt az igazi, szembesülnie kellett, hogy a vírus az ízületeit is roncsolhatta, nem tudta elég jól mozgatni a kezeit. A téli sportról nem mondott le, de szembe kellett néznie azzal, hogy már semmi nem lesz olyan, mint egykoron.

• Befejezésként beszéljük Libik György és Szent-Györgyi Nelly tragikus, örök szerelméről.

Szent-Györgyi Albert 1945 nyarán egy kellemes vacsora közben felvetette lányának és vejének, hogy a készülő kommunista diktatúra elől idővel emigrálni kell, és Nelly azonnal rávágta: legyen úgy, ahogy Daddy szeretné… Én oda megyek, ahova Daddy. Ekkor szakadt el valami. A fiatal férjben egy világ omlott össze. „Nelly szavait valamilyen megrázó illojalitásnak éreztem velem szemben: illetve mintha egy hajszálrepedés futott volna végig azon a töretlen együttléten, ami közöttünk már négy éve tartott. És micsoda négy év volt!”  – emlékezett évtizedekkel később Libik, aki idős korában vallotta meg azt is, hogy szakítása Nellyvel élete– édesanyja öngyilkossága mellett – legnagyobb tabujának számított, amit érdemben sohasem sikerült feldolgozni. 1946 novemberében a fővárosi törvényszék felbontotta Libik György és Szent-Györgyi Kornélia házasságát. Libik szerezte meg azt az útlevelet, amivel Nelly 1946-ban elhagyhatta az országot. A nő, aki többször is kísérletet tett arra, hogy még az utolsó utáni pillanatban rendezze Libikkel a kapcsolatát, kérte Györgyöt, hogy gondolja át újra, és utazzon utána. A későbbi időkben Nelly már külföldről többször is írt levelet Györgynek, aki viszont egyetlen megkeresésére, kapcsolatfelvételi kísérletére sem reagált. Az asszony számára egyértelmű lehetett a nem-válaszok üzenete: férje lezárta magában közös történetüket. Nelly 1947 nyarán – tehát felbontott házasságuk után alig több mint fél évvel – hozzáment egy korábbi angol ismerőséhez. A házaspár Rodéziában élt, s egy farmot igazgattak. Három gyerekük született, 1961-ben költöztek az Egyesült Államokba.

Libik 1949-ben találkozott a nála 11 évvel fiatalabb, szép és vidám – ifjúsági műugró bajnokkal – Glemba Máriával, akit 1952-ben feleségül vett. A házaspár nagy örömére 1955-ben megszületett első gyermekük.  Mária és György történelmi időket éltek meg együtt: a Rákosi-rendszert, az 1956-os forradalmat, a disszidálást, a menekülés idegőrlő napjait és a svéd „sivatag” hétköznapjait is. 1959-ben már Svédországban második gyemekként fiuk született, aki Libik édesapja után az Albert nevet kapta.

Libik György 1965-ben üzleti ügyben az Egyesült Államokba látogatott és találkozott Szent-Györgyi Alberttel, volt apósa Atlanti-óceán parti Woods Hole-i villájában. A vacsora végén Libik jelen lévő barátja odacsúsztatott neki egy telefonszámot. Nelly száma volt. Közel tizenkilenc éve nem találkoztak. Másnap György felhívta egykori feleségét. Az akkor negyvenhat éves asszony nem ismerte fel korábbi férje hangját. Majd miután rájött, hogy kivel beszél, elsírta magát. Libik repülőre szállt, s amilyen gyorsan csak lehetett elutazott Nellyhez a Hanover nevű amerikai kisvárosba. Mindketten tudták és érezték, hogy ami 1945‒46-ban történt közöttük, az történelmi baleset volt csak, a politika megfosztotta őket a házasságuk folytatásának lehetőségétől, de a szerelmük lángja ott pislákol valahol a lelkük mélyén. „Akkor visszajött az egész dolog. Olyan hihetetlen ellenállhatatlan erővel” – emlékezett Libik. Még a találkozás napján Nelly beszélt a férjével, és egyértelművé tette számára, hogy mit érez exházastársa iránt.  Megállapodtak, hogy a három gyerek érdekében nem válnak el, és látszólagosan fenntartják a házasság formális kereteit. A látszatot a Libik házaspár is fenntartotta, csak 1969-ben váltak el. Libik úgy érezte, 1965-ben nem el- vagy újrakezdődött valami, hanem úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna: György később így írta le a különös érzést: „Egy olyan erő fogott meg, amelyet igazán nem értettem. Nem szoktam meg azt, hogy valaminek a rabja legyek, de itt egy olyan erő kerített hatalmába, éreztem, hogy ennek engednem kell. Egyszerűen vagy a létem szűnik meg, vagy együtt kell legyünk.”  A következő években az egykori házasok szerte a világban – Spanyolországtól Svájcig – találkozgattak félig-meddig titokban. Mindketten a síelés megszállottjai voltak, így mindig sítúrával kötötték össze a meghitt közös programot. „Együtt elmentünk sízni Mürrenbe és mondta, hogy mindig arról álmodtam egész életemben, hogy még egyszer utánad lekarikázzak egy hegyről. Hát ez volt az álma” – emlékezett Nelly megindító szavaira életútinterjújában Libik György.

A Nellyvel való újratalálkozás meghitt históriájának legszomorúbb eleme, hogy ebben az időszakban az asszony már súlyos rákbetegséggel küzdött. Az 1965-ös Nelly külsőre már semmiben nem hasonlított az egykori csinos lányra. Torokszorító, hogy ez Libiket egyáltalán nem érdekelte. Nem számított neki, hogy a betegség megöregítette, szépségét megfakította, csak az asszony lelke volt fontos. Utoljára 1969 májusában Bécsben látták egymást. Nem tudhatták, hogy ez az utolsó személyes találkozásuk. Talán Nelly sejthette, mert búcsúzóul még annyit mondott Györgynek: Miért nem jöttél utánam 1946-ban? Libik Nelly utolsó levelét szeptember elején kapta meg. „Ma azt álmodtam, hogy valaki a karjai közt tart, az a sok melegség, ami benned van, az nem vész kárba és múlik el idővel” – írta Nelly.

Szent-Györgyi Kornélia 1969 szeptemberében, 51 évesen Massachusetts államban hunyt el. Libik György utána még élt közel 26 évet; 1995 januárjában, 76 éves korában halt meg Budapesten.

Az interjú első része itt olvasható.