Obama, a nagy színes remény

Amerikában nem az államhatalom írja elő, hogyan kell szeretni Istent, hazát, családot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Obama győzött – nem csupán Amerikában, hanem, ami sokkal fontosabb, az én barátaim és üzletfeleim között is. Örvendező üzeneteket olvasok a facebookon, és ilyen megjegyzéseket hallok személyesen.

Miután e győzelemnek Magyarországra nemigen lesz hatása, az örvendezés oka nyilván szimbolikus. Obama a nagy színes remény: mindazon értékeket látják bele barátaim, amelyet itthon is oly forrón áhítanak: mindenek előtt a faji elfogultságok végét, az etnikai csoportok békés és gyanakvástól mentes egymás mellett élését. És általában: lelkesíti őket az amerikai politikai kultúra: a jelöltek riválisok, de nem ellenségek, nem tekintik magukat a nemzet egyedüli letéteményesének, a másikat idegennek, stb. 

Érthetőek ezek a vágyképek, még ha irreálisak is: a XX. század örökségét itt Magyarországon és Európában az elkövetkező nemzedékek is cipelik majd magukkal. Amerikának sokkal boldogabb XX. század jutott.

Az Isten, Haza, Család jelszó, ami a ma regnáló magyarországi hatalomnak oly kedves, az amerikai konzervatívok számára is természetesen és magától értetődően vállalható. Ez persze idegenkedést vált ki az én barátaim és ismerőseim körében.

De egy különbséget ajánlok figyelmükbe. Amerikában ezekhez társul még egy fogalom: a szabadság. A mai republikánusok mindehhez az államhatalom korlátozását, visszaszorítását, az egyéni szabadság kiszélesítését társítják. Ők egyebek közt éppen az államhatalom kiterjesztését hányják Obama elnök szemére.

Amerikában nem az államhatalom írja elő a polgároknak, hogyan és mi módon kell szeretni Istent, hazát, családot. Ott ezekkel a szép szavakkal nem éltek vissza totalitárius hatalmak. Amerika nem hordoz ilyen örökséget. Épp ellenkezőleg, mint nálunk. És ez döntő különbség.