E nehéz világpolitikai helyzetben, zsidók és keresztények szövetségesek vagyunk

Szomorúan olvastam a MEASZ elnökének, Hanti Vilmosnak az írását a közel-keleti konfliktussal kapcsolatban. Én sok Radnóti antirasszista díj átadásakor énekeltem, de többé nem fogok. Ezt a díjat (amit a MEASZ alapított, és én magam is megkaptam), most visszaadom. Emiatt a közlemény miatt.

Ami különlegesen elfogadhatatlanná teszi ezt az írást, hogy pont október 7-e kapcsán jelent meg. De szomorúan olvastam Márki-Zay Péter hasonló témájú posztját. Azt hiszem, a többségi véleményhez való igazodás, a szimpátia elnyerésének törekvése felülírja a józan gondolkodást, pedig látni kéne hogy nagy a tét.

A szélsőséges iszlám az egész világot fenyegeti. Október 7-én pedig arról és kizárólag arról kell beszélni, megemlékezni, ami akkor történt. Az pedig megbocsájthatatlan, elfogadhatatlan. Brutális gyilkolás, középkori módszerekkel véres pogrom, erőszaktevés, nem részleteszem, fáj még leírni is, nemhogy átélni. Ez az a nap, ami nemcsak Izrael, hanem az egész emberiség számára gyásznap (kellene hogy legyen).

Mindenféle relativizálás és elterelés, az a holtak további meggyalázása, az élők gyászának semmibevevése. A legnagyobb baj azonban, a közvélemény további félrevezetése, ami jelen esetben, figyelembe véve az elviselhetetlen nemzetközi tendenciát, különlegesen veszélyes. Vérvád ismét, mint a történelemben oly sokszor, de van itt sokféle vád. Csak egy a sok közül: Izrael területfoglaló, stb. Megnézve a környező arab országok területét és Izraelt, a térkép önmaga adja meg a választ.

De sajnos nemcsak a Közel-Keleten, hanem Európában is inkább a radikális iszlám területfoglalásáról beszélhetünk. Az előzmények megtervezettek és kiszámítottak. Kiprovokált háború, de előzőleg (a Trójai faló esete), amikor elözönlötte Európa városait a többségében ténylegesen menekülő, de ugyanakkor életerős, a nyugati jólét hamis illúziójában csalódott, bármikor radikalizálható, életerős férfitömeg.

A média, az internetes propagandagépezet a hazugságokat, a konteókat ontja. A felhergelt frusztrált tömeg megint megtalálta a célpontot, és mindegy, hogy ki mellett demonstrálnak, az a lényeg, hogy kivel állnak szemben. West Bank és Gáza régóta „free from Jews”, és óriási pénzügyi támogatás érkezett a világ minden részéből, amiből virágzó térséget lehetett volna építeni, de inkább fegyvereket vásároltak, alagutakat fúrtak és kórházak, iskolák alá telepítették rakétáikat. A közutálat célkeresztjében mégis (a jól bevált recept szerint) mindig és újra és újra ugyanaz van, minden baj okozója, aki minden rosszról tehet, „akinél a pénz van”, nálam nincs (a világméretű recesszió, globális felmelegedés, rendszerszintű lopások miatt), ergo utálom azt, akinél feltételezhetően van, ráadásul ahelyett hogy engedelmesen hagyná magát elpusztítani, amire az elmúlt évezredekben többször volt kísérlet, képes megvédeni önmagát. Létrehozott a sivatagban egy fejlett demokráciát. Ez megbocsájthatatlan.

Gyűlölet uralja a fejlett nyugat utcáit. Egy mondatban, jelszóban (ami minden szempontból több kérdést vet fel) sűrűsödik össze egyvalami: a kollektív zsidógyűlölet, és ez a lényeg. A szellemet a palackba, sajnos, visszaterelni nem lehet. De visszatérve az alapgondolatra, ne legyen gyáva és hipokrita senki. Most minden szó és mondat számít. És ne felejtsük el a legfontosabbat: mi, zsidók és keresztények, ebben a nehéz világpolitikai helyzetben (mert a III. Világháború folyik), szövetségesek vagyunk. Sajnos, a háborúk mindig ártatlan áldozatokkal járnak, és ez fájó. De nézzük meg, ki kezdte ezt a háborút, és milyen céllal.

Sajnos, úgy néz ki, hogy minden a terveik szerint alakul.