30 éves a rendszerváltás és a Lauder Iskola

Írta: Horányi Gábor - Rovat: Belpolitika, Közösség, Politika

A rendszerváltás óta kialakult zsidó intézményrendszer egyik meghatározó intézménye a Lauder Javne Iskola. Egyidős a rendszerváltással, a budapesti zsidóság új korszakával, s létével demonstrálja, hogy egy szabaddá vagy talán szabadabbá vált világban hogyan működhet egy nyitott, liberális oktatási intézmény, mely egyáltalán nem meglepő módon éppen egy zsidó iskola.

Horányi Gábor

A Szombat szerkesztősége a 30 évvel ezelőtti rendszerváltás hatásairól, eredményeiről kérdezte a zsidó közélet résztvevőit: honnan hová jutott el a magyar társadalom és benne a zsidó közösség ez idő alatt? 

  • Rendszerváltás korabeli emlékeiből mi az, amit legfontosabbnak tart?
  • Milyen eredményeket ért el három évtized alatt a zsidó közösség és intézményrendszer?
  • Mennyiben változott a helyzete a magyarországi zsidóságnak a magyar társadalomban, mennyire integrálódott a világ zsidóságához, mennyiben változott a viszonya Izraelhez?
  • Milyen a viszonya a társadalomnak, a politikai szférának, különösen az immár harmadik ciklusát töltő kormányzatnak a zsidó közösséghez, a zsidó kultúrához és a vészkorszak emlékezetéhez?

A sorozat korábbi részeiben Fritz ZsuzsaGábor GyörgyGoldmann Tamás és Heisler András válaszát olvashatták. Az alábbiakban Horányi Gábor, a Lauder Iskola főigazgatója írását adjuk közre.

*

A rendszerváltás óta kialakult zsidó intézményrendszer egyik meghatározó intézménye a Lauder Javne Iskola. Egyidős a rendszerváltással, a budapesti zsidóság új korszakával, s létével demonstrálja, hogy egy szabaddá vagy talán szabadabbá vált világban hogyan működhet egy nyitott, liberális oktatási intézmény, mely egyáltalán nem meglepő módon éppen egy zsidó iskola.

A budapesti szekuláris zsidóság egyik jellegzetes története az én generációm, a másodgenerációs holocaust túlélők esetében onnan indult, hogy azt sem tudtuk, hogy zsidók vagyunk. Az, hogy zsidók vagyunk, valamilyen rendkívüli szituációban derült ki. Egy az iskolából diákként hazahozott zsidó vicc, vagy valamilyen zsidókra vonatkozó sztereotip történet otthoni felidézése során világosítottak fel bennünket szüleink, hogy a vicc, a történet zsidó kárvallottjaihoz hasonlóan mi is zsidók vagyunk. Mit jelent úgy zsidónak lenni, hogy korábban nem is tudtál róla? Mit jelent úgy zsidónak lenni, hogy mindez nem a valláshoz, a hagyományhoz való kötődést jelenti – hiszen azt nem hozhattuk otthonról –, hanem valami egészen mást, amiről tudtad, hogy benned van, hogy fontos neked, ami miatt később, barátaid jelentős részéről kiderült, hogy ők is, de arról sejtelmed sem volt, hogy ez a fel nem ismert zsidóságod része. Mi is ez pontosan? Mindenkinek egy kicsit más. De a lényegét tekintve, mégis valami közös, valami sajátos energia, mely az alapítástól fogva átjárja a Lauder Iskola falait.

A rendszerváltás egyik fontos üzenete a zsidóság szempontjából egyértelműen pozitív. Eszerint vállalhatod zsidó identitásodat, lehet zsidónak lenni, jelentsen ez számodra bármit is. Ha zsidó vagy, a Te választásod. Döntsd el, számodra mit jelent zsidóságod. A másik üzenet egy kicsit összetettebb. Ha a múlt zsidónak bélyegzett, nem tudsz nem zsidó lenni. Eldöntheted, hogyan vagy zsidó, de letenni zsidóságodat lehetetlen. A rendszerváltással a szocialista korszak búvópatakként rejtőző antiszemitizmusa a felszínre tört, s egyre gyakrabban, s egyre fenyegetőbben találtuk szembe magunkat olyan kérdésekkel, melyekre nem lehetett nem zsidó választ adni. A szülők titkolózása a Soá traumájából fakadt. Mi nem is vagyunk zsidók, hiszen nem vagyunk vallásosak – mondták. Mindez logikus válasz volt a borzalmakra. Részben azt jelentette, hogy valahogy el kell távolodni az áldozati szereptől, részben meg azt, hogy minden faji alapú megkülönböztetés visszataszító, mert a fasiszta gondolatoknak ágyaz meg. S a zsidó vallásjog vérségi alapon adja meg, ki a zsidó. Ebből a nézőpontból talán nem meglepő, hogy a budapesti zsidók számára saját zsidóságuk definíciója sem éppen egyszerű. Ha a zsidóság nem a vér, mely anyáink ereiben csörgedez, nem a nemlétező hitünk, nem a hagyományokhoz való ragaszkodásunk, s nem a ritkán látogatott zsinagóga, akkor mi az? S persze a szisztematikus elpusztításra ítéltetett áldozat szerepével sem szeretnénk azonosulni. Akkor mi a zsidó bennünk? Nagyon sokan tették fel ezt a maguknak kérdést a másodgenerációs zsidó értelmiség soraiban. Mitől vagyunk zsidók? Hogyan vagyunk zsidók? Hogyan legyünk zsidók? 

Erre a meglehetősen összetett kérdésre adható egyik lehetséges válasz maga a Lauder Iskola. Mit hoztunk otthonról? Mit hoztunk a családból? Nem teszünk tejfölt a húslevesbe. A túrós tésztát cukorral esszük, s nincs benne töpörtyű. És valami fontosabb? Az, ahogy minket neveltek, ahogy a gyerekeinket neveljük. Ahogy elvetjük a megkérdőjelezhetetlen, formális tekintélyeket, mert a tudásra támaszkodva minden megkérdőjelezhető. Ahogy a kérdésekhez viszonyulunk, mert a kérdések fontosabbak, mint a válaszok. Hiszen minden éremnek két oldala van, mindent szemlélhetünk egy más nézőpontból is.  És hogy a gyerekek mindennél fontosabbak, s nem csak fizikai bántalmazásuk megengedhetetlen, hanem a megalázás, megszégyenítés minden formája teljesen elfogadhatatlan.

Innen indult a Lauder Iskola. Egykor eltagadott zsidó családokból hozott, s meglehetősen hasonló zsidó tudásunkat ebben az iskolában kezdtük kibontani, s ahogy az iskola gyarapodott, úgy fejlődött tudásunk is saját zsidóságunkról. Aki szeretné, az visszatalálhat a valláshoz, a hagyományhoz, a zsinagógához, vagy dédelgetheti magában azt a büszkeséget, ami eltölt minket a zsidó kiválóságok teljesítményének ismeretében. Aki szeretné, szorosabbra fűzheti kapcsolatait Izraellel. Aki nyitott erre, felismerheti pedagógiánkban a Tóra üzenetét. A Lauder Iskolát nem egy létező zsidó közösség hozta létre, hanem a Lauder Iskola hozott létre egy ma már létező zsidó közösséget, talán a legnagyobbat Magyarországon. A zsidóságot a szülők a gyerekektől tanulják újra, velük lépnek ismét a zsinagógába, velük ismerik meg az elfelejtett szokásokat.  Ez a közösség saját zsidóságát leginkább az oktatásban, a gyerekekhez való viszonyában őrizte meg. Ez a közösség együtt fejlődik az iskolával. 

Mit jelent zsidónak lenni? Hogyan is kell itt Budapesten zsidóként és magyarként adni valamit egymásnak, jelet hagyni magunk után? Ez a kihívás a következő 30 évre.

támogatás

Címkék:2020-01

[popup][/popup]