„Mindig is az volt a célunk, hogy szabadon játszhassunk”
Interjú Avishai Cohen izraeli jazz trombitással
A tel-avivi születésű, rendkívül sokszínű, multikulturális beállítottságú zenész nemzetközi sikerét elsősorban SF Jazz Collective-nek köszönheti, melyben barátja, Mark Turner is közreműködött. Hozzánk a Triveni Trioval látogatott el a WOMEX keretében. A MÜPA-ban adott teltházas koncertje előtt még előadást is tartott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak az improvizációról és a művész színpadi jelenlétéről. Schranez Rebeka interjúja.
Zenész családban nőttél fel. Milyen zenei hatások értek ekkor? Mi volt a leginspirálóbb számodra?
Sokszor szólt zene otthon. Apám folyton hallgatta a rádiót. Bármelyik helyiségben is voltunk, hallani lehetett a kedvenc adóit, amiken főként klasszikus vagy izraeli zene szólt. A „régi nagyokat” szerette: Frank Sinatrát, Ella Fitzgeraldot, Louis Armstrongot. Majd felnőttként a konzervatóriumban játszottam egy fafúvós és egy nagyzenekarban is, ahol dixielandet játszottunk. Így, a jazz már nagyon fiatalon az életem részévé vált.
Kik voltak azok a meghatározó zenei példaképek, tanárok, más művészek, akik a mai napig is hatással vannak a zenédre?
Nem voltam olyan szerencsés helyzetben, mintha például New Yorkban nőttem volna fel, ahol élő legendától tanulhat az ember. Mi csak felvételekről tudtuk hallgatni a legjobbakat és tanulni tőlük. Az előbb említett előadók mellett többek között Dizzy Gilespie, Charlie Parker, Clifford Brown is példaként szolgált. De, ahogy korábban említettem, a klasszikus zenének is meghatározó szerepe volt az életemben. Játszottam a Fiatal Izraeli Filharmonikusoknál, a bátyám komolyzenei koncertekkel turnézott Európában, a nővérem szintén ilyen zenét játszott. Az utóbbi időben újra sokat hallgatom a „nagy mesterek” műveit – különben az izraeli zene is a kedvenceim közé tartozik. Remek zeneszerzőink vannak, mint például Sasha Argov vagy Matti Caspi.
Nemcsak előadóművész vagy, hanem zeneszerző, zenei producer is. Hogyan befolyásolja a zenei látásmódodat és a zenéhez való hozzáállásodat ez a sokszínűség?
Azt gondolom, hogy minden, amit csinálsz, befolyásolja az életed többi részét, ahogy az előadásomon is említettem. Ha zenélsz valakinek a bandájában, attól jobb leszel frontemberként is, illetve, ha zenekarvezető vagy, később jobban együtt tudsz működni a zenésztársaiddal.
Az utolsó albumomnál kaptam csak segítséget egy producertől, a korábbiaknál én magam töltöttem be ezt a szerepet. Abból a szempontból szerencsés ez, hogy mivel nagyon jól ismered az alapanyagot, tudod, mit lehet belőle kihozni. Sokkal inkább tisztában vagy a korlátaiddal, mint egy másik ember. Ha úgy érzem, hogy kihoztam magamból a legtöbbet, hagyom a zenét „menni” a maga útján, nem kell erőltetnem fölöslegesen, hogy olyat hozzak létre, amire nem vagyok képes. Ahelyett, hogy leragadnék egy-egy albumnál, tudom folytatni a dalszerzést és a zenélést. Folyamatosan fejlődöm, így már képes leszek olyan különleges hangzást elérni, amit esetleg egy producer hiányolhatott volna egy korábbi albumról. Hiszek abban, hogy végig kell járni, meg kell élni a tanulási folyamatot.
Szerinted mi a tanulás legjobb módja?
Ha beszélgetünk a zenéről és mindent részletekbe menően elemzünk, mint ahogy az előadásomon is tettük a diákokkal. Az effajta együtt gondolkodás a zenéről megváltoztatja azt, ahogy zenélsz. Az előadáson a ritmusról és a jelenlétről beszéltünk, így legközelebb, amikor zenélek, biztosan eszembe jutnak majd ezek a témák és ettől máris másképpen fogok játszani. Persze, nem csak az elemző gondolkodás befolyásolja a zenémet, mint, ahogy már említettem, az életem minden összetevője hatással van arra, hogyan szólaltatom meg a hangszert, milyen dalokat szerzek stb.
Kérlek mesélj a kezdeti New York-i élményeidről, megpróbáltatásaidról és zenei tanulmányaidról…
Az első évben próbáltam kitalálni mihez kezdjek. Minden este zenéltem, emiatt sok olyan embert ismertem meg, akik nagy hatással voltak rám, mint Jason Lindner. Ebben az időszakban avantgárd, kötetlen zenét játszottam. Később persze elsajátítottam, hogyan viszonyuljak a sztenderdekhez, elmélyedtem a kötöttebb formákban is. Ekkor tudtam sokkal szabadabb és mégis összetettebb zenéket szerezni. A Triveni Trióm jó példa erre, hiszen a tradíció és a sztenderdek mellett vannak szabadon változtatható részei is a zenénknek, és ez sok zenei kísérletezésre ad lehetőséget.
2006-ban alakítottad meg ezt a triót. Mi volt az a zenei célkitűzés, amit szerettél volna megvalósítani és mennyire sikerül ezt elérned?
Mindig is az volt a célunk, hogy szabadon játszhassunk. Minden koncert különböző tapasztalatokkal szolgál, melyek hozzásegítenek ahhoz, hogy formálódjunk és fejlődjünk. Ez, egy véget nem érő folyamat. Fontosnak tartom még elmondani, hogy amikor a szabad jazzről beszélek, nem a műfajra gondolok. Számomra a szabad jazz, azt jelenti, hogy nélkülöz minden kötöttséget, az ötleteimnek semmi sem szab határt, semmilyen stílusbeli megkötés nem gátol. Ezért próbálom minden nap kihozni magamból a maximumot…
Címkék:2016-06