Karl Shapiro versei

Útirajz száműzötteknek

Nézz és emlékezz. Nézd az eget.
Nézz mélyen s mélyen a tengertiszta légbe,
A végtelen az ima végső menedéke.
Szólj most, beszéld tele a megszentelt kupolát.
Mit hallasz? Az ég mit felel neked?
Az egek elvétettek: ez nem a te hazád.

Nézz és emlékezz. Nézd a tengert,
Nézz mélyére, nézd a szüntelen dagályt.
Miféle élet zúg alattad és benned,
Sírkõ vagy bölcső, mit göndör habok szőnek át?
Hullám és tengeri szél együtt felelnek:
A vizek elvétettek: ez nem a te hazád.

Nézz és emlékezz. Nézd, a föld,
Messze, túl a gyárakon, oly zöld.
Ott biztos, biztos hagyják, hogy utad megtaláld.
Szólj akkor, kérdezd az erdőt, s hol duzzad a láp.
Mit hallasz? Mit parancsol a föld?
A világ elvétetett: ez nem a te hazád.

Szántó T. Gábor fordítása