„Kulturális” bojkott Izrael ellen
Én már azt sem értettem, hogy a The Guardian minap szemlézett cikkében felsorolt 1300 színész, rendező, producer és más filmipari dolgozó szerint milyen összefüggés van az izraeli filmes cégek, intézmények és fesztiválok, illetve a „népirtás” között; és hogyan lehetséges az izraeli filmeseket eleve és kivétel nélkül bűnrészeseknek nyilvánítani anélkül, hogy a bojkottot hirdetők legalább néhány konkrétumot említenének, és előállnának a bűnrészesség bizonyítékaival.
Mike Leigh és Ken Loach (forrás: képernyőfotó)
A felhíváshoz azóta sokan csatlakoztak, a bojkottot jelenleg 4000-en támogatják, viszont ismert BDS-arcok, mint Laurie Anderson vagy Viggo Mortensen, nem.
Számomra csak néhány kezdeményező neve ismerős, például Ken Loach és Mike Leigh brit rendezőké, mindketten régi motorosok, a filmszakmában és az Izrael-ellenes kultúrakciók hangadóiként egyaránt. Aktív tagjai a BDS mozgalomnak, Ken Loach megszólalásait évtizedek óta az antiszemita nyilatkozatai és a magyarázkodásai jellemzik.
Az sem világos, hogy új bojkottfelhívásról van-e szó vagy az eddigiek felújításáról (a pop-rock zeneipar már évekkel ezelőtt meghirdette a saját bojkottját), hiszen a két nagy öreg, Loach és Leigh 2024 májusában épp azért mondott le a londoni Phoenix Cinema védnöki tisztségéről, mert a moziban egy izraeli filmfesztivál filmjeit vetítették.
A „kulturális” bojkott kezdeményezői és aláírói között természetesen ott van Miriam Margolyes brit-ausztrál színésznő, a Jews for Justice for Palestine mozgalom élharcosa; és a szintén brit Olivia Colman, aki a 2023. október 7-i vérengzés után két hónappal írt nyílt levélben nem a brutális terrortámadás, hanem a lehetséges izraeli válaszlépések miatt méltóztatott aggódni.
De hol késik Roger Waters? Miért nem írta még alá? Nincs köze mások bojkottjához?
