Meghalt Del Medico Imre

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Alighanem minden idők legismertebb magyar sajtólevelezője volt a 96-ik születésnapján elhunyt férfi.

Del Medico Imre

Családi hátteréről így vallott a 24.hu-nak adott interjúban:

„Úgy történt, hogy anyám zsidó, György (Del Medico Imre bátyja – a szerk.) az első házasságából származott. A bátyám karpaszományosként kétszer járta meg a frontot, de harmadjára, negyvennégyben már munkaszolgálatra hívták be, azt nem akarta, próbált leszökni Romániába. Balszerencséjére egy agent provocateurnek fizetett, aki átadta a rendőrségnek. Sárvárra internálták, onnan Auschwitzba, majd mint munkaképest hajtották Nyugatra. Aztán menet közben a németek agyonlőtték az egész társaságot.
Apám őskeresztény, vagyis egyetlen zsidó őst sem találtak nála, így anyám hivatalosan árja párja lehetett, nem zaklatták, ahogy engem, árja és árja párja gyermekét sem. Sőt, frontra se kellett mennem, miután 1943-ban, húszévesen megbetegedtem, gyermekparalízist kaptam, és azon nem kevesek közé tartozom, akiken maradandó nyomot hagyott a fertőzés.”

A Szombatban egyetlen írása jelent meg, még 1993-ban, a Befogadók c. kötetről. Ez ama hatalmas botrány idején történt, amikor Csoóri Sándor Nappali hold című esszéjének egy mondatán az egész magyar baloldali és liberális értelmiség felháborodott. E felháborodás nyomán jelent meg először a Kirekesztők című összeállítás, majd ennek párja, a Befogadók.

Del Medico Imre recenziójából idézzük most az utolsó bekezdést:

„Magyarország közel ezeregyszáz éves állami fennállása alatt csak asszimilációval tudta pótolni a tatárjárás és a török uralom során szenvedett emberveszteséget. A magyarság számára a kirekesztés = nemzethalál, a befogadás = a nemzet fennmaradása. Óhatatlanul eszembe jut Reményi Sándor nem véletlenül a 30-as évek végén írott Petrovics ítél című versének utolsó sora: A vér a semmi, a lélek a minden.”

támogatás

Címkék:Del Medico Imre

[popup][/popup]