A múzeumkomplexum 3000 m²-es területével a legnagyobb a balti államok hasonló létesítményei között. 1941-ig a litvániai zsidók jelentős része úgynevezett shtetlekben – kisvárosokban – élt, ahol a többi lakossal éltek együtt. Ilyen hely volt Šeduva, ahol egykor mintegy 700 litván zsidó élt. 1941 augusztusában a shtetl lakóit a közeli Pakuteniai és Laudiškiai erdőkbe űzték el, és ott meggyilkolták őket. Csak néhányan maradtak életben: azok, akik korábban elmenekültek vagy litvánoknál találtak menedéket – írja az Euronews.
A múzeumot egy eredetileg Šeduvából származó zsidó család leszármazottjának kezdeményezésére hozták létre, aki – névtelenségét megőrizve – részben finanszírozta a családi történet és a helyi közösség tragédiája által inspirált projektet.
A létesítményt Sergejus Kanovičius író, az FSU svájci oktatási szövetség és nyolc ország 36 cégének segítségével hozták létre. A projekt, amely a helyi zsidó temető megmentésével kezdődött, mára tíz tematikus kiállítást felvonultató központtá fejlődött – a zsidó élet két világháború közötti “aranykorától” a közösség náci és szovjet megszállás alatti megsemmisüléséig.
A kiállítások fényképeket, személyes tanúvallomásokat, a litvániai zsidó közösségek tárgyi emlékeit – köztük egy Tóra-tekercset és egy fiatal lány emlékiratait – tartalmazzák. A kiállítás záró pontja egy multiszenzoros “halálút”, amely Šeduva lakóinak kivégzésük előtti utolsó pillanatait tükrözi. A látogatók végigsétálhatnak az üvegpadlón, amely alatt látható az erdő talaja, és ahogy haladnak tovább a sötét folyosón, hallják az erdő hangjait, érzik az illatait és megnézik a Šiauliai gettóban forgatott dokumentumfilmeket. Mindez arra hivatott emlékeztetni őket, hogy a holokauszt szörnyűségei nem csupán a múltban vannak, hanem a kortársak számára is figyelmeztetésként szolgálnak.
A múzeum szeptember 20-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A látogatás az első évben ingyenes, de előzetes bejelentkezés szükséges – írja az Euronews.
