„Izrael fájdalma a mi szívünk fájdalma is”
Ma van az Izraelért hősi halált halt katonák és a terror áldozatául esett civilek emléknapja (jom házikáron), amely Izrael államának és a világ zsidóságának tiszteletteljes főhajtása a hősök és áldozatok előtt. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke tegnap este Izrael budapesti nagykövetségének rendezvényén emlékezett. Legyen áldott a hősök és áldozatok emléke!
Köszönöm a lehetőséget, hogy a magyarországi zsidó közösség nevében kifejezhetem mély együttérzésünket Izrael népével az elesett katonák és a terror áldozatainak emléknapja alkalmából. A gyász, amely ma Izraelben minden családot érint, a mi gyászunk is. Megerősít bennünket a tudatban, hogy egy nép vagyunk, közös történettel és közös felelősséggel.
A magyarországi zsidóság történelmi és érzelmi kötelékei Izraellel mindig erősek, de ezen a napon különösen erősen érződnek. Mi is átérezzük, mit jelent a veszteség, hiszen számunkra a vészkorszak óta eltelt nyolc évtized sem volt elegendő, hogy begyógyítsa a közösségünket ért tragédia okozta hiányt, hogy megszüntesse a fájdalmat. És azt is tudjuk, milyen ereje van annak, amikor egy közösség összezár, és egymásba kapaszkodva próbál továbbmenni. A Mazsihisz nevében szeretném kifejezni: Izrael fájdalma a mi szívünk fájdalma is. Minden elesett katona, minden meggyilkolt civil, minden ember, akit a Jom HaZikaron alkalmából felidézünk, egy teljes világ volt.
Ezen a napon nem számokat emlegetünk, nem statisztikákra gondolunk, hanem életekre, családokra, megszakadt történetekre. Olyan fiatalokra és idősekre, akiknek álmai, tervei, szerettei voltak.
A veszteség emberi arca az, ami igazán megérint bennünket – és ami miatt ez a nap soha nem válhat puszta formális megemlékezéssé. Jom HaZikaron az elszenvedett veszteségről, gyászról szól, de nem csak arról. Az emléknap megmutatja azt az erőt is, amely újra és újra életet teremt a veszteségből. Izrael újkori története a kitartás története: generációk, amelyek a fájdalomból is képesek voltak erőt meríteni és jövőt építeni. A magyar zsidó közösség együttérez a fájdalommal, tisztelettel és egyúttal biztonságérzettel tekint erre az erőre.
Hiszen egy pillanatra sem feledhetjük, hogy Izrael létezése és ereje a világ zsidó közösségei számára is biztonságérzetet ad. Hogy minden elesett izraeli katona értünk is áldozta az életét.
Ma, amikor különösen mélyen érezzük a veszteség súlyát, még erősebben érezzük, mennyire szükség lenne egy igazságos és tartós békére! Mennyire várjuk, hogy felvirradjon az a nap, amikor már nem kell több nevet hozzáírni a listához! A gyász, amelyet érzünk, nem gyengíti, hanem megerősíti a béke iránti elköteleződésünket.
Köszönöm, hogy ezen az estén együtt emlékezünk, együtt gyászolunk, és együtt remélünk.
Legyen áldott az emlékük.
