Exodus a bulinegyedből

 Városrész lakók nélkül – pár éven belül ilyenné válhat a budapesti bulinegyed.

A Szimpla kert. © Stiller Ákos

Délután négy-öt körül már kezdenek szállingózni a turisták. A nagyüzem este tíz-tizenegy körül indul, szinte megrohamozzák a környéket az emberek, hajnali kettőig-háromig nagy a zaj, utána már csak egy-két kósza csoport hangját hallani − írta le a szokásos éjszakai menetrendet a HVG kérésére több belső-erzsébetvárosi lakó. A VII. kerület Király utca, Rákóczi út, Nagy- és Kiskörút határolta négyszögében sokan még nyáron sem nyitják ki az ablakokat éjszakára. Aki teheti, költözik.

Míg az évezred első évtizedében a KSH adatai szerint stagnált a VII. kerületi lakosok száma, az utóbbi öt évben tízezernél is többen szedték a sátorfájukat. Becslések szerint a Nagykörúton belüli társasházak lakásainak 35-40 százalékában albérlők vagy – és ez a gyakoribb – hétvégi budapesti kiruccanásra érkező turisták élnek. Több olyan társasház is akad, ahol a régi lakók közül csak a kevésbé mobilis idős korosztály maradt, a családok és a fiatalabbak már túladtak a lakásukon.

„Nem találjuk a régebbi interjúalanyainkat, mert már elköltöztek. Van, aki csak a Nagykörúton túlra, mások a VIII. kerületbe vagy az agglomerációba, a jobb anyagi helyzetben lévők pedig Újlipótvárosba mennek” – mondta a HVG-nek Olt Gergely szociológus, aki Csizmady Adriennel és Csanádi Gáborral évek óta kutatja a környék átalakulását. Pedig tíz-tizenegy éve még úgy tűnt, hogy az elöregedő lakosságú, a közbeszédben zsidó negyedként emlegetett városrészt is magába foglaló terület kellemes belvárosi környékké válik, ahová egyre többen költöznének. A Kazinczy utca egyik bontásra váró épületének udvarán nyílt meg 2002 nyarán a Szimpla Kert, az első budapesti romkocsma. Két évvel később már öt-hat hasonló hely működött a környéken, az önkormányzat által kiürített romos épületekben ugyanis komolyabb tőke nélkül lehetett kialakítani sajátos hangulatú, sokszor kulturális programokat is kínáló szórakozóhelyeket. A romkocsmák és a hagyományos éttermek száma az utóbbi öt évben csaknem megduplázódott: az Erzsébetvárosban több mint 800 működik belőlük.

A bulinegyed az elmúlt két-három évben a Nagykörúton is terjeszkedni kezdett; az üresen álló üzlethelyiségekbe olcsóbb, tizen-huszonéves magyar vendégekre specializálódott helyek költöztek. A környéken lakóknál úgy három éve telt be a pohár. A legtoleránsabb helyieket is zavarni kezdte az egyre nagyobbra duzzadó vigalmi negyed. „Zaj, szemét és időnként vandalizmus” − sorolta a HVG-nek a bulinegyedben élők leggyakoribb panaszait Németh Gábor, a körzet baloldali pártok és civilek által jelölt önkormányzati képviselője, aki szerint a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorítása miatt (2012 januárja óta még vendéglátóhelyek különtermeiben sem lehet dohányozni) még nehezebb átvészelni az éjszakát, főleg az utcafronti, emeleti lakásokban. A leginkább zajfertőzött terület a Kazinczy és a Dob utca, a Király utca Deák Ferenc tér felőli része, a Gozsdu-udvar és az Akácfa utca egy része. Nyáron jóformán mindenki a szórakozóhelyek előtt, az utcán beszélget. A Király utca nyáron olyan, mint a Váci utca szilveszterkor.

A teljes cikk itt olvasható.