Az elfeledett magyar embermentő

Írta: Németh Ványi Klári/hetek.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Ocskay Lászlóról

Karácsony Gergely, Zugló polgármestere Facebook-oldalán tette közzé, hogy a főváros vezetése támogatta kezdeményezését, miszerint a Városligeti körút egyik szakaszát Ocskay Lászlóról nevezzék el. „Ocskay az egyik leginkább elfeledett magyar hős, aki 1944 és 45 fordulóján fantasztikus bátorsággal és leleményességgel több ezer üldözött életét mentette meg az egykori zsidó gimnáziumban működő varrodában. Remélem, a magyar Schindler végre megkapja kiérdemelt helyét történelmi emlékezetünkben” – olvasható Karácsony posztjában. A Hetek Szita Szabolcs történészprofesszort kérdezte a legendás embermentőről.

Ocskay László  fiával, Györggyel

Az Ocskay család históriája a 13. századig vezethető vissza, magukat a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kuruc ezredese, a híres-neves Ocskay brigadéros leszármazottjának tartják.

Ifjúkorát Ocskay László az Osztrák–Magyar Monarchiában az akkor megszokott körülmények között töltötte. Beregszászon, Nagybaktán, majd Budapesten, a Piarista Rend Magyar Tartománya gimnáziumában tanult. Mint megannyi kortársa, fiatalon – s bizonyára lelkesen – vonult be a közös hadseregbe az első világháborúban, amely során huszárhadnagyként súlyosan megsebesült. Az amputációt elkerülte, de felgyógyulását követően mereven maradt bal térdét nem tudta behajlítani, ami megnehezítette járását. Hadirokkantnak számított, mégis (ez kivételes volt) tartalékos tiszt maradt. 1915-től gazdálkodott, földbirtokosként élt. Később a trianoni diktátum miatt el kellett hagynia nyitrai birtokát. Családjával Budapestre költözött.

A legtöbb magyar katonatiszt antiszemita volt. Hogy kapcsolódott be Ocskay 1944–45-ben az embermentésbe?

– Fia visszaemlékezése szerint Ocskay László újabb katonai szolgálata –tartalékos századosi rendfokozatban – 1943-ban indult. A kisegítő munkásszázad parancsnoki feladata nem volt éppen rangos beosztás a szüntelenül gerjesztett zsidóellenes hisztéria légkörében, a „zsidó befolyástól” éppen megtisztított Magyar Királyi Honvédség állományában. Állítólag kezdetben vonakodott a posztot elfogadni, végül egy zsidó barátja, dr. Wilhelm György győzte meg, aki jól ismerte a liberális, náciellenes gondolkodású Ocskay Lászlót. Ő bírta rá, hogy a 101/359 számú, úgynevezett ruhagyűjtő század élére álljon.

Magyarország 1944. március 19-én történt német megszállása után Ocskay új helyzetbe került. A zsidókat mindinkább kirekesztették: sárga csillag viselésére kényszerítették, vidéken gettóba „tömörítették” és tömegesen Auschwitz-Birkenauba deportálták őket. Budapest zsidósága egyelőre ugyan megmenekült, de csak idő kérdése volt, hogy a kisegítő munkásszázadokat – a munkaerőhiánnyal küszködő Birodalom számára – hogyan és mikor kaparintják meg a német megszállók.

Ocskay László az első világháborúban harcolt tiszteken, főtiszteken keresztül, valamint gazdasági és családi vonalon is mindent megmozgatott, hogy megvédje munkaszolgálatos századát az atrocitásoktól. A háború előtt és alatt főtisztviselőként a Vacuum Oil nevű amerikai olajvállalatnak dolgozott, és az ott szerzett kapcsolatai és anyagi javai segítségével úgy működtette a századot az Abonyi utcai Zsidó Gimnázium falai között, hogy a költségek jelentős részét az olajcég fedezte. Pénzre nagy szükség volt többek között az illetékes magyar és német tisztek lefizetéséhez és az emberek élelmezéséhez is.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás

Címkék:Ocskay László