A Gyllenhal-klán – interjú az Oscar-jelölt forgatókönyvíróval

Írta: Új Szó / Szabó G. László - Rovat: Hírek - lapszemle

Kelet- és Közép-Európa fiatal filmes tollforgatóinak adott hasznos tanácsokat Naomi Foner Gyllenhaal, Amerika Oscar-jelölt forgatókönyvírója Karlovy Vary idei fesztiválján. A rendezőként és producerként is tevékenykedő, hetvenegy éves asszony férje és két gyereke is letették már a névjegyüket Hollywoodban.

A svéd származású férj, Stephen Gyllenhaal jeles rendező, a két színészgyerek rangos díjjal kitüntetett művész. A harminchét esztendős Jake Gyllenhaal a Túl a barátságon egyik meleg cowboya volt, három évvel idősebb nővére a Mona Lisa mosolyában Julia Roberts játékára vetett árnyékot, A titkárnő című szerelmi történetért pedig Aranyglóbusz díjra jelölték. Szüleiktől a két színész minden támogatást megkapott. Jake is, Maggie is a Columbia Egyetem növendéke volt, családi körben művészekkel és politikai aktivistákkal társaloghattak. Mindezt az édesanyjuk szorgalmazta, aki orvos szülők gyermekeként, egy gazdag New York-i zsidó családban született. Naomi Foner Gyllenhaal felmenői Oroszországból és Lettországból vándoroltak ki az Egyesült Államokba, dédunokájuk Naomi Achs néven kezdte el egyetemi tanulmányait. A megállás ideje című film forgatókönyvéért a Pen klub díjával és Aranyglóbusszal tüntették ki, de írt már tévésorozatokat is, 2013-ban pedig rendezőként (Very Good Girls) is bemutatkozott.

A Gyllenhaal klán. Hollywoodban így emlegetik a családját, és joggal, hiszen mindenki a filmiparban kötelezte el magát. Jake is, Maggie is lelkesen követték a családi hagyományokat, hiszen gyerekkoruk óta szerepelnek filmekben. Ki jelölte ki az útjukat? Ön vagy a férje?

Mindketten és egyikünk sem. Természetes lefolyást hagytunk a dolgoknak. Egyikük pályaválasztásába sem szóltunk bele. A Kennedy gyerekek sem véletlenül kötöttek ki a politikában. Az alma nem esik messze a fájától. Otthon rengeteget beszélgettünk a filmezésről. Ha valaki ír vagy játszik, vagy ha zenél, azt valahogy ösztönösen átadja a gyerekeinek. Ők pedig vagy továbbviszik, vagy nem. Az én gyerekeim, és ez nagyon jó érzés, nem a csillogás és a hírnév miatt lettek színészek. Filmes közegben nőttek fel, tehát pontosan tudták, hogy a pályán keveseknek terem babér, és nem egyik napról a másikra érik el az anyagi jólétet. Jó filmet létrehozni nagyon nehéz, fárasztó munka.

Miről folytak az esti diskurzusok az asztal mellett?

Mi mindig történetekkel, izgalmas, mulatságos vagy megható, eredeti történetekkel szórakoztattuk egymást. A férjem is, én is folyton azzal tömtük a fejüket, hogy a kreatív elme feladata nem kevesebb, mint felkavarni az állóvizet, vagy elcsitítani a hullámokat. S ebben most Jake is, Maggie is jeleskednek, mert mindig ilyen filmekben játszanak. Kitűnő érzékkel választanak forgatókönyveket. Gyakran kockáztatnak, de türelmesek és tisztességesek, és ez Maggie férjére, Peter Sarsgaardra is jellemző, aki ugyancsak színész. Mind a hárman gondolkodásra késztetik a nézőket. Büszke is vagyok rájuk nagyon.

Forgatókönyveiben önt is elsősorban a családi kapcsolatok foglalkoztatják. A veszélyes nő, a Bármi áron és a Titkos kívánság is ezt példázza.

Engem mindig az ilyen intim közegben játszódó, pár emberre fókuszáló filmek izgattak. Azok az emberek, akik olyanok, mint mi vagy a szomszédaink, csak valami mélységes tragédiát takargatnak a világ elől, ami vagy erős szállal köti őket egymáshoz, vagy épp ellenkezőleg, szétrombolja a közegüket. Hétköznapi sorsok közt kutatok kezdettől fogva. Ezt nevezem én Anna Frankszindrómának. Ennek a tizenkét éves lánynak a naplójából ugyanis sokkal többet megtudott a világ a holokausztról, mint bármilyen újságcikkből vagy tankönyvből. Ő nem a statisztikát írta meg, hogy hányan pusztultak el a koncentrációs táborokban, hanem a saját tragédiájával hívta fel a világ figyelmét a történelem egyik legsötétebb fejezetére. Én is igyekszem olyan történeteket írni, amelyek ugyanilyen erősen hatnak, olyan hősöket bemutatni, akikkel a néző azonosulni tud, együtt érezni, a szavai hallatán és főleg a tettei láttán pedig mélyen elgondolkodni. Minél szűkebb térben játszódik a dráma, annál erősebbek a hatósugarai.

Sokan állítják: színésznek születik az ember. Egy forgatókönyvíró esetében is érvényes ez a megállapítás?

Erre nincs egyértelmű válaszom. Nem tudom. Ha szakmai tanácsadásra kérnek fel a fiatalok, akkor mindig arra biztatom őket, hogy olyan történeteket írjanak meg, amelyeket ők maguk is fontosnak éreznek. Tudni kell, miért azzal kezdik el a sztorit, amivel elindítják, és miért azzal fejezik be, amivel lezárják az egész történetet. Ha sem ebben, sem abban nem biztosak, akkor nincs értelme belefogni az írásba. Ezt rögtön az elején tisztázniuk kell magukban. Természetesen azt is, ami az első kép és az utolsó között történik. A jeleneteket pontosan ki kell dolgozni, minden szereplő érdekes kell hogy legyen valami miatt, a hitelességüket nem kérdőjelezheti meg senki, a legapróbb részleteket is precízen fel kell vezetni. És nem elég jó dialógokat írni, képekben kell gondolkozni. Nem a szavak a legfontosabbak. Az arcok, a tekintetek többet kell hogy közöljenek, mint maga a szöveg.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]