Nézz vissza haragvón
Néha Isten azzal segít, hogy elzárja minden visszaút lehetőségét. „És midőn elbocsátotta Fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országán keresztül, mert közel volt az; nehogy megbánja a nép, midőn háborút látnak és visszatérjenek Egyiptomba. Azért kerültette Isten a népet a puszta útján, a Nádas-tenger felé”. B’SÁLÁCH hetiszakasz (2Mózes 13:17−17:16)

Átkelés a Vörös-tengeren (Nicolas Poussin képe, 1633–34)
Egyiptom és Izrael szomszédok. A zsidók pillanatok alatt hazaérhettek volna, ahogy vissza is mehettek volna ugyanígy perceken belül. Ezt akarta elkerülni Isten, mert aki elindul, az még nem szabad. Aki fizikailag megszabadult egy csapdahelyzetből, az érzelmileg, lelkileg még függhet tőle. Néha Isten azzal segít, hogy ilyenkor elvágja minden visszaút lehetőségét.
A zsidók ezen az úton is „láttak háborút”, már ennek a hetiszakasznak a végén: Ámálek megtámadja őket a pusztában, harcolnak ellene és győznek. De nem ez az oka a kerülőnek valójában. Nem is egészen az, hogy így majd nem vágynak vissza. Épp erről van szó: mindig visszavágynak a szolgaságba, ha a szabadság munkává, felelősséggé válik. Azért vezette őket valójában Isten a Nádas-tenger (ha tetszik, a Vörös-tenger) felé, hogy az kettéváljon, átengedje őket és visszazáródjon mögöttük. Hogy soha többé ne fordulhassanak vissza.
Minden közösség elengedéséhez, amelyhez valaha tartoztunk és nem tartozunk többe, minden viszony elengedéséhez, amely valaha a másikhoz kötött minket, de már nem köt, kell egy ilyen gyászolási szakasz. Mert eleinte nélküle még nehezebb lesz gyakran. Vagy mert úgy érezzük, nem volna szabad haragudnunk épp rá, épp rájuk. Ilyenkor jön Isten, ha elér minket a kegyelme, hogy bezárja mögöttünk a Vörös-tengert addig, amíg el nem találunk valódi otthonunkba, a nekünk megígért földre.
Nézz vissza haraggal, a Tóra szerint ez is átmenetileg nélkülözhetetlen a majdani megbocsátáshoz. Engedd el, távolíts, szabadulj meg a függéstől, menj, hátra se nézz. Eljön az idő, amikor már saját érzelmi otthonod lesz és visszamehetsz – a megbocsátó emlékezés révén vagy akár ténylegesen is, ha akarsz – az elvesztett otthonokba. Azért nézz vissza most, egy hosszú átmenetre, haraggal, hogy ne mérgezze meg teljesen a szíved az elfojtott indulat.
A Fáraó elküldte a népet maga is, aztán utána akart menni. Izrael népe átért a Nádas-tengeren és az nagy robajjal bezárult mögötte.
Az útnak a neheze csak ezután jön, viszont most már elsősorban célja lesz, nem oka.