Misna magyarul – Skálim 8

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

A Szentek Szentjét elválasztó függöny vastagsága tefáh és hetvenkét sodort fonálból (érből) szőtték. Minden érben huszonnégy fonál volt. A hosszúsága negyven könyök volt, a szélessége húsz könyök, és összesen nyolcszázhúsz ezer fonalat tartalmazott. Minden évben két ilyen függönyt szőttek, és a vízbemártásnál háromszáz pap segédkezett.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide, a harmadik ide, a negyedik ide, az ötödik ide kattintva olvasható.

Misna, MOED RENDJE

SKÁLIM traktátus, 8 rész

 

8/1

Jeruzsálemben minden (ember) nyála tisztának tekinthető,[1] kivéve azokét, akik a felső piacon vannak, ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Joszi hozzáteszi: az év egyéb napjain az utca szélén lévő nyál (köpet) tisztátalan, a szélén lévő tiszta. Zarándokünnep idején az utca közepén tiszta, és a szélein tisztátalan, mert (a tisztátalanok) arra kevesen járnak, és a szélére szorulnak.

 

8/2

Jeruzsálemben, a mikvá felé vezető lejtős úton minden edény tisztátalan. A felfelé vezető úton lévők tiszták.[2] A lefelé vezető út eltér a felfelé vezetőtől, ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Joszi szerint, minden szerszám tiszta, kivéve a kosarat, a gereblyét és a csontgyűjtőt (héb. mericá),[3] melyet a síroknál használnak.

 

8/3

Kés, amely (niszán ) hónap tizennegyedikén kerül elő, azonnal használható (a pészah áldozat levágására és feldarabolására). Ha tizenharmadikán kerül elő, megmártja újból. Bárd,[4] amely tizennegyedikén vagy tizenharmadikán került elő, újra megmártja. Ha tizennegyedike szombatra esik, azonnal használja vágásra, és ha tizenötödikére esik, azonnal használja vágásra.[5] Ha (a bárd) a késhez volt kötve, ugyanaz a szabály vele is, mint a késsel.

 

8/4

Párochet (függöny), mely tisztátalan lett a vlád hátumáá-tól,[6] azonnal megmártják (a szentély udvarán lévő mikvében) és azonnal visszaakasztják (a helyére). Ha tisztátalan lett az áv há-tumáától mikvébe mártják (a szentély udvarán kívül), [7] és kiakasztják a szentély alacsony kerítésére[8] (száradni). Ha új volt, az oszlopcsarnok tetejére terítik, hogy az emberek lássák a szépségét.

 

8/5

Rábán Simon ben Gámliel, Rabbi Simon ben háSzgán nevében azt mondta: a párochet vastagsága tefáh[9] és hetvenkét sodort fonálból (érből) szőtték. Minden érben huszonnégy fonál volt. A hosszúsága negyven könyök volt, a szélessége húsz könyök, és összesen nyolcszázhúsz ezer fonalat tartalmazott. Minden évben két ilyen függönyt szőttek, és a vízbemártásnál háromszáz pap segédkezett.

 

8/6

Ha a szentek szentjének húsa[10] tisztátalan lett, akár áv há-tumáá vagy vlád há-tumáá által, akár a szentélyen belül, vagy azon kívül, Bét Sámáj iskolája szerint mindent bent kell elégetni, kivéve azt, amely kívül lett tisztátalan az áv há-tumáá által. Bet Hilel iskolája szerint mindent kívül kell elégetni, kivéve azt (a húst), amely a vlád há-tumáá által lett tisztátalan, azt pedig belül.

 

8/7

Rabbi Eliezer szerint azt (a húst), amely az áv há-tumáá által lett tisztátalan, akár belül akár kívül, kívül kell elégetni. És az, amely a vlád há-tumáá által lett tisztátalan, akár belül, akár kívül (történt), belül égetik el.[11] Rabbi Ákiva szerint: ahonnan a tisztátalanság ered, ott kell elégetni.

 

8/8

A támid áldozat darabjait [12] a rámpa[13] alsó fele mellé helyezték, a keleti oldalon, a muszáf áldozat darabjait pedig a rámpa alsó feléhez, a nyugati oldalon. Az újhold áldozat darabjai az oltár karimája alatt foglaltak helyet. A skálim és a bikurim hozatala,[14] csak akkor szükséges, ha a szentély (újra) áll. A gabona tized és a jószágbeli tized és az (állat) első szülött áldozata akkor is érvényes, ha a Ház (a szentély) áll, vagy nem. Aki felajánlja, (együtt) a sekelt és az első gyümölcsöt (bikurim) azok felszenteltnek tekinthetők. Rabbi Simon szerint, aki felajánlja az első gyümölcsöt, az nem tekinthető felszenteltnek.[15]

[1] Tiszta: rituális szempontból, vagyis a köpet gazdája nem záv és nem zává, (genitális folyás).

[2] Két út volt a rituális fürdő (mikvá) felé: egy, amelyet a tisztátalanok használtak (lefelé vezető) és egy, amelyet a tiszták. Ez utóbbi volt a felső út.

[3] A mericá mai jelentése talicska. Régen a temetőben lévő csontok gyűjtésére és feldarabolására szolgált, ún. csontszerszám.

[4] Bárdot nem lehet pészahi áldozatra használni, mert az eltöri a csontokat, és ez tilos. (Ld. János evangéliuma).

[5] A bárdot. Azonnal használja: ünnepnapon nem mártanak a tisztitó vízbe.

[6] Parochet itt: a függöny mely a szentek szentjét eltakarja. Vlád há-tumáá : másodfokú tisztátalanság.

[7] Áv há-tumáá – a legsúlyosabb fokú tisztátalanság.

[8] Az alacsony kerítésen belül nem léphetett tisztátalan ember.

[9] Tefáh: tenyérnyi

[10] Égő, bűn és vétek áldozat.

[11] Belül: a szentély udvarában.

[12] Támid: a nap-napi égő áldozat.

[13] Rámpa (héb. keves) az oltárhoz vezető feljáró.

[14] Bikurim: első gyümölcs.

[15] Mivel nincs szentély, Ld. Kiv (23, 19).

támogatás

Címkék:Misna, Skálim