Misna magyarul – Skalim 4.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

“Ha valaki a saját vagyonából ad, és adománya tartalmaz oltárra való állatot, nőstényt vagy akár hímet, Rabbi Eliezer azt mondja: a hímeket eladják olá (égőáldozat) céljából, a nőstényeket pedig békeáldozatra, a bevétel és a maradék a szentély fenntartására marad.”

Képünk illusztráció (Fotó: Temple Institute)

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide, a harmadik ide kattintva olvasható.

Misna MOED RENDJE

 

SKÁLIM traktátus (4)

4/1

Mit tettek a (sekel) adománnyal? Vették érte a támid és a muszáf [1] (áldozatot), a hozzávaló italáldozatokat (lat. libáció), omert,[2] a két (sávuoti) kenyeret, a lehem hápánim cipóit[3], a füstölő áldozatot. A hetedik év termését felvigyázó[4] őrök fizetségét szintén az adományból fedezik. Rabbi Joszi azt mondja: ha valaki őrizni kívánja (a termést), önként teheti.[5] Azt mondták neki: te is azt állítod, hogy (a gabonát) a kincstár pénzéből vásárolják.

 

4/2

A (vörös) tehén, az elküldött bűnbak, a piros szalag[6] (költségét) a kincstár adományaiból fedezik. A tehén rámpája[7], az elküldött bűnbak rámpája, a szarvak közé kötött szalag, a vízvezeték, a város falai és tornyai, a város szükségleteit a kincstár maradék pénzéből fedezik. Ábá Saul azt mondja: a tehén rámpáját maguk a főpapok vásárolják, a saját pénzükből.

 

4/3

Mit tettek a kincstár fennmaradó pénzével? Vettek belőle borokat, olajat és liszteket. Rabbi Jismáel szerint az fennmaradó „nyereség” a hekdes[8] tulajdona. Rabbi Ákiva szerint nem lehet „nyereség” a hekdesből, se a szegények pénzéből.

 

 

4/4

Mit tettek a fennmaradó adománnyal?[9] Arany bevonatot készítettek a szentek szentjének épületére. Rabbi Jismáel szerint a nyereséget az oltár szüneteléséhez[10]  való égő áldozatra költötték, az adomány maradékából pedig templomi szerszámokat vettek. Rabbi Ákiva szerint az adomány maradékát a kéc hámizbéáh-ra költötték, az italáldozat feleslegét pedig templomi szerszámokra. Rabbi Hánánia, a papok helyettes vezetője szerint az italáldozat feleslegét a kéc hámizbéh áldozataira költik, az adományok feleslegét pedig a templomi szerszámokra. A nyereség dolgában nem egyezett meg (Rabbi Hánánia és Rabbi Jismáel).

 

4/5

Mit tettek a füstölők maradékával? Ebből került ki a füstölő mesterek munkabére. Elveszik a maradék füstölőből a „szentséget” és átadják a füstölőt készítőknek munkabér gyanánt, majd visszavásárolják tőlük az új adományból. Ha időben megérkezik az új adomány (trumá) abból a pénzből vásárolják meg (az átadott füstölő felesleget). Ha nem, akkor a régi adományból fizetnek.

 

4/6

Ha valaki a saját vagyonából ad a hekdes számára, és ez megfelel a köz áldozatainak, a füstölő készítői ebből is kaphatnak munkabért, – ez Rabbi Ákiva véleménye. Azt válaszolta neki Ben Ázáj: a szabály nem így szól, hanem úgy, hogy a hekdesnek felajánlott adományból leválasztják a füstölő mesterek bérét, odaadják nekik, elvéve a  szentséget, majd visszavásárolják tőlük az új adományból.

 

4/7

Ha valaki a saját vagyonából ad, és adománya tartalmaz oltárra való állatot, nőstényt vagy akár hímet, Rabbi Eliezer azt mondja: a hímeket eladják olá (égőáldozat) céljából, a nőstényeket pedig békeáldozatra, a bevétel és a maradék a szentély fenntartására marad. Rabbi Jehosua azt mondja: a hímeket égőáldozatként (maradéktalanul) feláldozzák, a nőstényeket békeáldozatként eladják, és a pénzből égőáldozatot vásárolnak, a maradék a szentély fenntartására megy. Rabbi Ákiva azt mondja: egyetértek Rabbi Eliézer véleményével, Rabbi Jehosuával szemben, mivel Rabbi Eliézer véleménye egységes mértéket állít, míg Rabbi Jehosua megosztja a bevételt (különböző célokra). Rabbi Pápjász hozzá szólt: szerintem mindkét vélemény helyes. Aki adományait egyenként ajánlja fel, Rabbi Eliézer véleménye a meghatározó. Ha nem határozza meg az adományait külön és egyenként, Rabbi Jehosua a döntő.

 

4/8

Aki szent célra ajánlja tulajdonát, és közte oltárnak megfelelő dolgok, bor, olaj, szárnyas: Rabbi Elázár azt mondja: eladják azoknak, akik ezeket a cikkeket keresik, és a pénzből égő áldozatnak valót vesznek. A felajánlott tulajdon maradéka a szentélyhez kerül.

 

4/9

Harminc naponként egyszer meghatározzák a kincstár által fizetett árakat.[11] Ha valaki finom lisztet ajánl a szentélynek, és a liszt ára négy szeá/szelá, majd az ár felmegy, három szeá/szelá, a korábbi négy szerint árulja. Ha háromban állapodtak meg, és közben olcsóbb lett, négy szerint árulja, mert a szentély érdeke előbbre való. Ha a liszt férges lett, vagy a bor megsavanyodott, a kárt az fizeti, aki az árut a szentélybe hozta. A pénzét csak akkor kapja meg, ha az Oltártól engesztelést nyer.

[1] Támid – jelentése : mindig  jelenlévő égőáldozat, naponta kétszer , muszáf : kiegészítő áldozat.

[2] Omer : peszáh második napjára való gabona áldozat.

[3] Lechem hápánim: hetente megújuló 12 cipó, a szentély arany asztalán.

[4] A hetedik évben nem vetnek, és az előző év vetéséből kihajtott gabonából készül a két kenyér és az omer. Erre a gabonára vigyázni kell.

[5] A hetedik év termése senkinek nem képezheti a tulajdonát.

[6] A héb. szair – a jom kipurkor a bűnbaknak felhasznált kecske. Piros szalag: a kecske szarvára kötött szalag, melynek kifehéredése jelzi a bűnbocsánatot. Elküldött: a két kecske közül csak egy lesz elküldve, a másikat feláldozzák.

[7] Rámpa: lejtős feljáró azt oltárhoz.

[8] Hekdes: a szentély kincstára.

[9] Ami a perselyekben maradt niszán hó elejére.

[10] (Héb) Kéc hámizbéáh – az oltár szünetelése – ekkor illendő volt égő áldozattal kitölteni az időt.

[11] Borra, olajra, stb.

támogatás